A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

FOLYTATÁSOS REGÉNY

— Előbb zuhanyozz lel Ott a fürdőszoba. Siess, várlaki

Bosszankodva teljesítette a parancsnak is beillő kóróst. Félt, hogy közben cserben hagyja a férfiassága.

A szobában a lehúzott redőnyökön keresztül beszüremlő gyér fényben ott feküdt az asszony, kitárt testtel. A férfi ráborult, simogatta, ölelte és csókolta.

— Ölelj át — suttogta Zsolt lázasan.

— A lábaddal is. És csókolj, csókolj!

Ibiké engedelmeskedett a férfi sürgetésének, aki diadalmasan törhetett előre, észre sem véve, hogy az aszszony semmit sem vesz át ritmikus mozgásából. Csak amikor már ernyedten nyúlt el mellette, akkor döbbent rá Ibiké passzivitására, s hirtelen eszébe jutott pompás testű felesége, aki sohasem fukarkodott sem a szavakkal, sem a mozdulatokkal, s az összefonódás hullámzásában izgalmas dolgokat kezdeményezett. — Milyen igaza van Rasztyónak, Éva a legjobb szerető, s gálád módon mégis megcsalom — gondolta bűntudatosan Zsolt, és gépiesen simogatni kezdte a mellette mozdulatlan egykedvűséggel fekvő, alig domborodó idomú testet.

— Ruhában és kifestve kívánatosabb

— állapította meg keserű szájízzel.

Éva erős fejfájással ébredt. Az elmúlt hót eléggé kimerítő volt. Munkahelyén, a könyvkiadóban, ahol bérelszámolóként dolgozott, mindig a negyedévi prémiumok kiszámítása, és természetesen a fizetést megelőző napok vették leginkább igénybe. Ehhez most még hozzájött Zsolt születésnapja. Igaz, már napokkal előtte készült rá, nemcsak ajándékvásárlással, hanem a pénteki vendéglátáshoz is neki kellett beszereznie és hazacipelnie mindent, még az italt is. A vasárnapi családi ebédre is különös gonddal készült, mert tekintettel a születésnapra, meghívta az anyósát és a sógornőjét is. A két gyerek ugyan segített neki, de igazából őket sem foghatta be, mert mindkettőnek éppen elég dolga volt. Zsolti az államvizsgáira készült, a lányának meg egész héten foglalt minden délutánja: kézilabdázni, privát nyelvórákra és gépírásra jár. Éva nem ismer a férjére, amióta elbocsátották őt előző munkahelyéről. Azelőtt kedves volt, udvarias és figyelmes. A háztartásba is be-besegített. Igaz, nem állandóan, inkább csak az ünnepek előtt vagy nagytakarításkor. Rábízhatta a bevásárlást,

ablaktisztítást, porszívózást, sőt a szőnyegeket is levitte néha kiporolni. Amikor munkanélküli lett, szeptembertől december végéig, búskomorságba esett. Mogorva volt, nem vett részt a hétvégi családi sétákon, s így

— mivel Zsolti Krakkóban volt egyetemista — Éva a lányával, Zsófival járta a városhoz közeli erdőket és ligeteket, s a Somorján lakó Kováts nagymamához is csak kettesben látogattak el. Januártól pedig, hogy Kassai Rezsi autószerelő-műhelyében tehertaxis lett, Zsolt teljesen megváltozott. Durvább, türelmetlenebb, s úgy viselkedik, mintha vendég lenne itthon. Még azt is elvárná, hogy a reggelijét is Éva készítse el neki. Pedig valamikor ő csinálta a reggelit az egész családnak, mert Éva a gyerekeket öltöztette, hogy időben érjenek óvodába, iskolába. És amikor még csak ketten voltak, szombat-vasárnaponként az ágyba hozta neki a frissen sütött pirítást, citromos teát, s délig lustálkodtak, szerelmeskedtek. Rég volt, igaz sem volt talán!

Az asszony nagyot sóhajtva kászálódott ki az ágyból. Óvatosan, mert feje minden hirtelen mozdulatra lüktetni kezdett. Legalább ez a fejfájás ne volna! Fél hat. Hétre a kiadóban kell lennie. Előtte még bevásárol, mert Zsolti vasárnap utazik vissza Krakkóba. Jó ebédet főz neki búcsúzóul. Magával is hadd vigyen, ne éhezzen ott a távolban szegény. Jó, hogy az utcájukban levő tejcsarnok és a maszek hentes hatkor nyit.

Késve érkezett a könyvkiadóba, sokáig állt sorba húsért. Az igazgató titkárnője már kétszer kereste, újságolták a kolléganői.

— Vajon mit akarhat tőled a diri?

— Fogalmam sincs.

— A múltkor hangosan szidtad a nyelvtörvényt, biztosan a fülébe jutott

— jegyezte meg kajánul Anna.

— Hacsak te meg nem mondtad neki - pattogott Jana magából kikelve.

— Nem szoktam árulkodni. Az igazgató úr nélkülem is megtud mindent, amit akar.

— Mert nálunk még működnek a lehallgatókészülékek — kuncogott a két fiatal gépírónő.

— Működnek hát. Most még inkább lehallgatnak mindent, mint azelőtt. Csak nevessetek, majd pórul jártok! Ha tudni akarjátok, manapság már olyan műszereik vannak, hogy az ablaküveg rezgéséből meg tudják állapítani, miről beszélünk. Én hallom is, mikor csinálják. Olyankor mindig halkan zizeg az üveg, mint a sztaniol — Anna nagy dérrel-dúrral csapta be maga után az ajtót.

— Zizeg ám az eszed tokja, te kótyagos vénlány!

— Hallgass, mindjárt visszajön suttogta Hela. — Elfelejtett törülközőt vinni.

— Mit sutyorogtok a hátam mögött?

— jött vissza Anna feldúlt arccal.

— Csak azt mondtam, hogy nem vittél törülközőt.

— Honnan tudod, hova indultam?

— Onnan, hogy leakasztottad a szögről a mosdó kulcsát.

Amikor Anna ismét kiment, Hela gondterhelt arcot vágott:

— Ez teljesen begolyózott.

— Pedig nincs is holdtölte—jegyezte meg Jana rosszmájúan.

— Gondoljátok, hogy a diri azért hívat, mert a nyelvtörvónyt szidtam?

— Ugyan már, mit riadozol? Csak nem ugrasz be ennek a kerge aggszűznek? A diri nem eszenpés. Különben sincs mit dicsekedni vele, szégyenletes törvény az. Mi, szlovákok, megbotránkoztattuk vele az egész világot.

— Jó lány vagy te, Helka, csak vigasztalsz. Hoztam friss kávét, főzzetek nekem is, hogy legyen mivel leöblítenem a góré szidását.

Nem telt bele tíz perc, Éva visszajött az igazgatótól. Mosolygott.

— No, mi volt? — kérdezték szinte egyszerre mind a hárman.

— Semmi különös, hál’istennek. Csak azt akarta tudni, itthon van-e az uram. Mondtam, hogy szolgálati útra ment Párizsba. Valami gépet vitt vaay hoz teherautóval. Uujái^k, nem is tudom pontosan. De hétfőn már itt lesz.

— Nem jó ez így Evicska, hogy nem tudod, mit csinál az urad. Ha ón majd egyszer férjhez megyek, mindent tudni fogok a férjemről, meg ő is ónrólam

— bizonygatta nagy komolyan Jana.

— Elég a fecsegésből, lányok^ Sok a munkánk, dolgozzunk inkább. Péntek van, jó lenne egy kicsit korábban hazamenni.- (Folytatjuk) A HÉT 19