A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
A HÉT RIPORTJA Szlovákia területén a háború előtt kb. 150 000 zsidó ólt. Pozsony lakosságának kb. 1/5-e zsidó származásúnak vallotta magát. A 19. században a várost Magyarország Jeruzsálemének is nevezték; itt működött a kiváló tudós rabbi Mose Schreiber, más néven Chatam Szofer. Az általa alapított rabbiképzőbö! neves rabbik százai kerültek ki. Mauzóleuma zarándokhely, ahová még ma is a világ minden tájáról érkeznek hívei és tisztelői. A sors iróniája, hogy a városnak, amely a rabbik százait adta a világnak, évek óta nincs saját rabbija. A 600—700 főnyi pozsonyi hitközösség nagyobb részt idősebb hívekből áll. Nagyon kevesen vannak azok, akik megtartják a zsidó szokásokat és rendszeresen járnak a zsinagógába. Az identitástudat hiánya leginkább a fiatalabb generációnál érződik, akik nem ismerik, nem ismerhetik az ősi tradíciókat, az ősi nyelvet, kultúrát, ezáltal a zsidósághoz való viszonyuk is felemás. Pozsony után a második legnagyobb hitközség A nagyszombati zsinagóga 1946-ban... ...és most Kassán található. Itt annyival jobb a helyzet, hogy van saját rabbijuk, sót, sakterük is. A többi, számbelileg jóval kisebb szlovákiai hitközségben a kántorok látják el a rabbi szerepét. Már ahol még tartanak istentiszteleteket — s ilyen hely egyre kevesebb van Szlovákiában. Az előírások szerint ahhoz, hogy a szertartás nyilvános lehessen, 10 tizenhárom évesnél idősebb férfi jelenléte szükséges a zsinagógában. S a legtöbb hitközössógben ez bizony már komoly gondot jelent. Peter Roháček, aki sok óv után talán új rabbija lesz a pozsonyi zsidóknak, a zsidó érzés hiányában látja a jelenlegi helyzet okát. — Pozsonyban 20—30 ember jár rendszeresen a zsinagógába, a nagy ünnepeken mintegy 300. De ilyen nagy ünnep csak ötször van egy évben — és ezt nem lehet hitéletnek nevezni. Legalább háromszor hetente (hétfőn, csütörtökön és szombaton) kellene istentiszteletet tartani. Ezért lenne annyira fontos, hogy a hitközösségnek saját rabbija legyen. A hitközösség rabbi nélkül olyan, mint a nyáj pásztor nélkül. Ezért veszik ki aztán a zsidó öntudat is. És, sajnos, a pozsonyi, de a szlovákiai zsidók nagy részére ez a jellemző: zsidó mivoltjuk tudatos vállalásának hiánya. A zsidóság tudatos vállalását persze nagyban befolyásolhatja (mint ahogy befolyásolja is) a lépten-nyomon felbukkanó antiszemitizmus. Igen, még mindig létezik, sót, egyre hangosabban támad. Munkálnak a régi előítéletek. Ember Mária könyvében mondja valaki: "Mert mi mindig elzárkóztunk. A Hát sosem lesz templomaink nincsenek éjjel-nappal vége... ? nyitva, mint a katolikus templomok. Aztán az egymás közötti házasodás. Azt a jammerolást, ha a gyerek nem zsidót választott. A szülők megszaggatták ruháikat, mintha temetnének. A végén csodálkoztunk, hogy idegenek maradtunk." Hát itt kezdődött. S folytatódott a pogromokkal, a vórvádhistóriákkal, a holocausttal. S mi lett a vége? Egy tudathasadásos állapot. "...ha innen kiszabadulunk...ha valaha is hazajutunk...ragaszkodni fogok hozzá, hogy keresztény lányt vegyél feleségül. Abba kell hagyni ezt a zsidóságot. Magját kell szakasztanunk magunkban" — mondja az anya Ember Mária könyvében. Nehéz lehetett visszatérni arra földre, amely kilökte őket magából. De még nehezebb lehetett maradni — s vállalni azt, amiért egyszer már megszenvedtek. No persze, mondhatnánk, hogy ezen már túl vagyunk. Igaz. Csak a sebek, a be nem gyógyult sebek gennyednek tovább. Nem akarom most már tovább szaporítani a szót. Csak éppen feltennók még egy kérdést az olvasónak, mindannyiunknak: miért ne kötődhetne valaki egy többezer éves kultúrához anélkül, hogy ne kelljen tudathasadásos állapotban élnie, hogy másokat ne irritáljon? Miért ne kötődhetne valáki az egyetemes kultúrához anélkül, hogy meg kellene tagadnia saját kultúráját, vagy éppen mások rekesztenók ki őt? Miért ne tekinthetnénk ezt a valakit csakis és elsősorban embernek...? S. Forgon Szilvia Prikler László reprodukciós fotói (1,2,3) és Gyökeres György felvétele (4) A HÉT 3
