A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-02 / 31. szám

A HÉT RIPORTJA

Zsidónak lenni - embernek tenni

Van egy könyv, amit az utóbbi időben gyakran a kezembe veszek. Ez a könyv a Hajtűkanyar, Ember Mária könyve. Egy tragédiáról szól, az 1944-es óv tragédiájáról. Olvasom a könyvet, s nem tudok szabadulni a képtől: vajon mekkora sírgödör kenhetett ötszázer halottnak és mekkora a több milliónak. Ami akkor történt, ma már történelem. A sok százezer porig alázott, megkínzott, elpusztított ember — ma már csak egy szám. Mert kegyetlen tud lenni az idő: közömbösségre tanít, és felmentést biztosít. Forgatom, lapozgatom a könyvet — és szégyellem magam. Azért, ami akkor történt, s azért, ami most történik. A falakon olvasható feliratok miatt, a betört ablakok miatt, a meggyalázott sírok miatt. Néhányezer szlovákiai zsidó szorongása miatt.

Ember Mária könyvében valaki viccet mesél. Ott, a barakkban.

"...Két zsidó utazik a vonaton... — Át kell fogalmazni — mondta Silberstein —, ötezer zsidó utazik a vonaton... De úgy nem jön ki a poén — nézett rá szomorúan H. doktor bácsi. — Attól tartok — mondta Silberstein —, soha többé nem jön ki a poén."

Zsidó temető Igen, ón is attól tartok. De hogyan Bártfán történhetett?

Szlovákiában egykor a lakosságnak egy számottevő, a gazdasági, kulturális és tudományos életben is jelentős szerepet vállaló rétegét tette ki a zsidóság. S maradt belőle egy nyelvét, kultúráját, sok esetben vallását is feladó maroknyi közösség. Az első és legsúlyosabb sebet az 1939 és 1945 közötti időszak ejtette a közösségen. Az 1941-es óv több mint 60 000 szlovákiai zsidó életébe került. Az 1944-es óv újabb 30 000 életet követelt. Az 1945-ben visszatértek (alig húszezren) pedig rövidesen el is hagyták az országot. A legtöbben 1949-ben, vagyis Izrael állam megalakulását követően, a következő hullám pedig 1968 után. Mára már nemcsak számában, de öntudatában is jelentősen meggyengült a szlovákiai zsidóság. No persze a 40 óv kommunizmus is megtette a magáét. A múlt rendszer nemcsak zsidó szellemiséget, de még az arra utaló nyomokat is igyekezett megsemmisíteni. A hitközösség jelenlegi helyzetéről Kardos Róbertét, a Szlovákiai Zsidó Hitközössógek Központi Szövetségének titkárát kérdeztem. Pontos adatokkal ő sem tudott szolgálni — ők mintegy 3000 szlovákiai zsidóról tudnak, ennyien vannak azok, akik vállalják származásukat. Arról, hogy hány származását megtagadó vagy éppen eltitkoló zsidó élhet

rajtuk kívül Szlovákiában — csak becsléseik vannak.

A zsidóság jelenlegi helyzetéről Kardos Róbert nagyon szomorú képet rajzolt. Amit ebből a kívülálló is láthat: a zsinagógák, imaházak, temetők elhanyagoltsága. A hatvanas években még 117 zsinagógát és 620 temetőt tartottak nyilván Szlovákiában. Legnagyobb részük azonban már akkor is siralmas állapotban volt. Gyakran megtörtént, hogy a zsidó temetőkből széthordták a sírköveket, vagy fölszántották és futballpályát létesítettek a helyén. Egyedülálló példáját jelentették a barbarizmusnak Malackáról, ahol a sátánisták meggyalázták a zsidó sírokat, kiásták a csontokat és orgiákat tartottak felettük...! — De számtalan zsinagóga is áldozatul esett a kommunisták múltirtásának, — folytatja vallomását Kardos Róbert. — Az "élő" zsinagógák száma mindössze 12, ugyanennyi az "élő" szlovákiai hitközössógek száma is. Pedig egykor minden hitközségnek volt legalább saját imaháza. Pozsonyban például 3 zsinagóga és 22 imaház működött. Ma csupán egyetlenegy. Ami a jövőt illeti, mi mindent megteszünk azért, hogy ami érték, megmaradjon. Sajnos, lehetőségeink erősen korlátozottak. Az egyházak számára megszavazott állami dotációból mi 5 milliót kaptunk, ami még egyetlen zsinagóga helyrehozatalához sem lenne elég. Saját forrásaink pedig nincsenek. Hitközösségünk tagjai nagyrészt idősebbek, akik maguk is támogatásra szorulnak. A külföldi segítség pedig ugyancsak gyéren csordogál.

Szlovákia mindig is híres volt kulturális értékeinek "megbecsüléséről" — bizonyítja ezt az a jópár zsidó vonatkozású műemlék is, amelyek állapotáról bárki, bármikor meggyőződhet — Losoncon, Újvárban, Nagyszombatban, s még számos más helyen.

De van, ami a kívülálló előtt rejtve marad (hacsak önszorgalomból nem néz utána — s ilyen ember elég kevés van), s ez a zsidó közösségek belső élete, a zsidóság felvállalása és megélése. Ám még mielőtt erre a kérdésre kitérnénk, vessünk egy pillantást a múltra.

2 A HÉT