A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-26 / 30. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Látogatóban Csak akkor tárul szélesre az ajtó, amikor bemutatom a tavaly hozzánk írt levelét, amelyben Szabó Sándort kereste, akivel a deportálás alatt ismerkedett meg. Tudtam, hogy a szerkesztőségbe nem érkezett válasz a hirdetésre, de reméltem, hogy a keresett személy tudja, hogy ki a hirdető és a mi közvetítésünk nélkül is felkeresi azt, aki ennyi év után sem feledi, aki kíváncsi lenne arra, hogyan is alakult az élete. Nem így történt. A keresést tehát folytatjuk. Addig is emlékezzünk: Aki mesél, egykor szép, szőke lány volt, ma szökésen őszülő, korához képest fiatalos özvegyasszony. — Január elején deportáltak minket, alig voltam akkor 18 éves. Ott ismerkedtünk meg. A fényképét még mindig őrzöm. Meg is mutatom, ide tettem azokat az újságlapokat is, amelyeken a hirdetés megjelent. Sokat gondolkodtam a jövőbeni életemen. Már négy éve vagyok özvegy. Rossz így, magányosan. De félek egy idegennel újra kezdeni. Eszembe jutott a régi, az ifjúkori kedves... 59-ben láttam utoljára, elment a házunk előtt, éppen kint voltam. Megállt, azt mondta, hozzál ki tálat, adok cseresznyét a gyerekeidnek... Tudom, szeretett akkor is... Azóta hosszú idő telt el. Remegő kézzel bontja a nagyon takargatott, a dédelgetett régi képet. A csipkés szélű fotóról egy fiatalember tekint a világba. Vajon most hol jár? Tudja-e, hogy várják? Vagy ott is várják ahol most van? S boldog-e? Beszélgetőtársam folytatja: — A hitvesemmel 38 évet éltünk együtt. Boldogan. Négy gyermekem, tíz unokám és két dédunokám van. Nem vagyok fiatal, de még annyira idős sem, hogy élve eltemessem magam... Hosszan hallgatunk, pereg az idő homokja, aztán megszólal: — Egy alkalommal, amikor éppen a hitvesem után jártam Pozsonyban, láttam egy férfit. Tél volt, nagy sapkában volt, a gallérját is feltűrte, a szemét szemüveg takarta, mégis ismerősnek tűnt, lehet, hogy ó volt az. A testvére szerint most Pozsonyban vagy annak környékén él... Egyszer meg, itthon, rám köszönt valaki, ugyanazzal az arcvonással, de megszólítani nem mertem. Csak elfogadtam a köszönését, ahogy illik... Ha ő volt az, miért nem szólalt meg? Megint hallgatunk egy sort. — Nem akarok mást, csak beszólni vele még egyszer... — Milyen volt a kapcsolatuk fiatal korukban? — kérdezem óvatosan, nehogy a köztünk járó emléket elriaszszam. — Jó. Tisztességes. A fiatalok keresték egymást abban az idegen világban. A fiúk vasárnap biciklire ültek, vittek magukkal egy helybelit, aki mutatta az utat, és jártak faluról falura, felkeresték a kitelepített magyarokat. Ott már nem számított ki géléi, ki csicsói. Ő is abban a járásban volt, de nem a mi falunkban. Távolabb tőlünk. Először csak vasárnaponként járt hozzám, azután képes volt naponta eljönni. Rendes gyerek volt, jól viselkedett, nem volt pajkos, mint a mostani fiatalok. Már az esküvőnket terveztük. 48 telén jöttünk haza. Itthon lett volna az esküvő, de nem lett.. — Miért? — Ha ón azt tudnám. Valaki mondott neki reám valamit, és ő azt elhitte. Megnősült. Hamarabb, mint én férjhez mentem volna. Ha előbb rájön a tévedésére, még visszafogadtam volna. De nem jött rá, csak azután, amikor már ón is férjnél voltam. Akkor találkoztunk, hullott a könnye, nagyon sírt. Elhamarkodta a nősülést. Akkor már nem lehetett semmit tenni... Most sem akarok mást, csak egyszer még hallani felőle..., elbeszélgetni vele. Nem baj, ha foglalt a szíve, nem akarom elvenni senkitől... Csak legalább tudnám hol s hogyan ól... Eltelt az életünk, most már úgyis eltelt... De azért jó lenne gondolatban egy kicsit visszakanyarodni... Vagy legalább ha írna... Halkan búcsúzom, a sarokról még visszaintek. Jelige: Várlak A Hét 91/355 TÁRSKERESŐ 51 éves, 161 cm magas, teltkarcsú özvegyasszony keresi korban hozzáillő társát falusi, egyszerű, becsületes férfi személyében. Jelige: Békés naplemente A Hét 91/132 32/181 nyugat-szlovákiai, emberi értékekre igényes, komoly gondolkodású, kissé romantikus, független, diplomás férfi ezúton szeretné megtalálni azt a kedves, intelligens, csinos, meghitt családi fészekre vágyó, házias hölgyet, aki kölcsönös megértés és szimpátia esetén egész életre szóló társa lenne. Jelige: A sors akarata A Hót 91/353 25/170/64 csinosnak mondott anyuka, 2 gyerekkel, szeretne megismerkedni jó megjelenésű, káros szenvedélyektől mentes, szimpatikus férfival 35 éves korig. Gyermek nem akadály. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Szeretőiben egymásért A Hót 91/352 170/17 barna hajú lány korban hozzáillő megértő társat keres. Jelige: Nyugat-Szlovákia A Hót 91/351 Városban élő 19/166 lány szeretne megismerkedni jó megjelenésű, utazást kedvelő, magas, barna hajú fiúval 24 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Csillagfényes nyár A Hót 91/350 56/176 barna, elvált, anyagiakban biztosított szakmunkás, sok-sok csalódás után szeretne megismerkedni "legszívesebben" olyan magányos nővel 56 éves korig, akinek nincs családja, és nagyon magányosan érzi magát. Aki szeretne csendes békés otthont. Megosztani bút-örömet együtt. Jelige: Párosán szép az élet! A Hét 91/356 36 éves 177/80, kertes családi házzal rendelkező, elvált, rövidlátó férfi vagyok. Megismerkednék olyan nővel, akivel meg tudnám osztani az élet problémáit. Egy vagy két gyerek nem akadály. Jelige: Csak komolyan A Hót 91/357 Válasz a Két könnycsepp... 91/308 jeligére 33 éves, elvált férfi vagyok, van egy hatéves kislányom. Én tudnék Önnek segíteni, kérem jelentkezzen! Várom mielőbbi válaszát, maradok tisztelettel és üdvözlöm a két gyereket is. (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Válaszadáskor kérjük tüntessék fel A Hét 91/354-es számot FIGYELEM! Az itt megjelenő hirdetés ingyenes. A válaszborítókon kérjük tüntessék fel a jelige melletti számot is, levelüket a szerkesztőség címére küldjék: Redakcia A Hét Obchodná 7. Bratislava 81544 22 A HET
