A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
A HÉT RIPORTJA Ki volt ár. Zelený éh? Papot keresek Lekóren. Egy mostanit, hogy vezetne egy régebbi nyomaira Ám, ha pontos akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy először Lekért kerestem. Előbb a térképen. Nem találtam. Azután valaki felvilágosított: Hronovcét keresd, az bújtatja Bére* Lajo* polgármester: "Utcát nevezünk el Zelenyák doktorról." Párák Endre: "Megérdemli!” Vetterék — Hogyan jutok Lekórre? — kérdem az út szélén buszra várakozó fiatalasszonytól. — Úgy, ha gyorsan megfordul, mert az imént hajtott át rajta — feleli. De hiszen nekem Zselízen azt mondták, hogy az említett Hronovce három községből áll: Vezekónyből, Damásdból és Lekórből. És ón még csak egy falun jöttem keresztül. — Igen ám, de ember legyen a talpán, aki megmondja, hol van a határ a három falu között, úgy egybeépültek. Az biztos, hogy ahol most van, az Oroszka. Akkor tényleg vissza kell térnem, még az ón "okos" térképem is ezt mutatja Papot nem találtam Lekóren, csak egy cédulát az esetleg érdeklődőnek: 16,00-kor jövök. (Számomra a tanulság: máskor ón is üzenjek legalább.) Kérdem a postást, kihez forduljak, ha az után a pap után érdeklődöm, aki az 1910- es, 1920-as években szolgált itt. — Talán ők ismerték — s a plébániával szemben lévő házból kijövő idősebb házaspárra mutat. Éppen nekik hozza a nyugdíjat. — Ki volt a pap a faluban az említett években? — Én akkor még nem éltem itt — így a néni, Vetter Józsefné. — Mert ón Bónyból származom, onnét jöttem férjhez. — Ahhoz képest elég hosszú a szoknyája — viccelődnék én, a bónyiek kurtaszoknyás viseletére utalva, de a néninek úgy látom nincs tréfálkozni való kedve. — Ott sem hordják már, fűzi mégiscsak hozzá, talán ha az idősebbeknek kerül még. A férj, Vetter József viszont ismerte azt, akit keresek. — A Zelenyák volt itt a pap akkor. Orvos-pap. Mikor ón megismertem, már idősebb, amolyan vastag hangú, köpcös gyerek volt. En meg elég sokat betegeskedtem, azután anyám csak elvitt hozzá. Mondtam, orvos is volt. Most hozod — mordult anyámra amikor már meg van dögölve? Orvosságot adott, felirta egy cédulára, milyen füveket szedjünk, hogyan használjam őket. Látja: itt vagyok. Pedig nagyon oda voltam. Orvos volt, füvekkel gyógyított, azt mondták róla, hogy a szegények orvosa. Hogy ki tudhat még valamit felőle? Hát már nem sokan. Az idősebbek szép lassan elmennek. A két házőrző, Bársony és Tuti szolgáltatja a zenét, míg az udvaron Vetteróket fényképezem, majd a helyi nemzeti bizottság örökébe lépett községi hivatalban próbálok szerencsét. Most már talán azt is elárulhatnám, hogy miért is kerestem a hajdani lekéri papot, illetve az emlékét a faluban. A kassai antikváriumban került a kezembe egy könyv, melynek a címlapján szerzőként, kiadóként Dr. Zelenyák János, lekéri plébános van feltüntetve. A kiadás éve pedig 1908. A könyv címe: A gyógynövények hatása és használata. Az érdekelt, emlekeznek-e még rá a faluban, és ha igen, hogyan él emlékezetükben a könyv összeállítója, kiadója? Béres Lajos, a falu polgármestere éppen a helyettesével beszéli meg az elkövetkező napok feladatait. Ő maga ugyanis beteg, az imént jött az orvostól. Betegállományban van, ilyenkor a helyettes az irányító, ezért kérette be. Az orvos a faluban van, kérdem? — Á, dehogy, Zselizen jártam, feleli. — Jól jönne pedig a gyógyításhoz, legalább az enyhébb bajokhoz konyító ember, nemde? Vógigmór, szeme megakad a kezemben szorongatott könyvön, s felnevet. — Már tudom mi járatban van. Zelenyák, ugye?— s választ sem várva folytatja. — Örülök, hogy más is felfigyelt Zelenyák Jánosra, akit itt a faluban csak a szegények gyógyítójaként ismertek és emlegetnek néha még ma is. Mivel Lekér abban az időben esperessóg volt (egyébként nemrég kapta vissza a rangot), — láthatta nagy a plébánia —, idős papokat is kezelt itt. Ismerjük, persze hogy ismerjük a munkásságát, éppen azért, mivel sok jót tett a falunak, úgy gondoltuk, valamiképpen megháláljuk. Az elöljáróság ülésén esett arról szó, hogy utcát nevezünk el róla. Én úgy tudom, hogy 1929-ben halt meg. Ki tudhat még róla? A jelenlegi esperes birtokában van egy írásos anyag, de ő nincs idehaza. Itthon lesz viszont a mi kétlábon 2 A HÉT
