A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
A HÉT RIPORTJA járó krónikánk, Párák Endre bácsi. Az ő neve nekem is ismerősen cseng, főleg néprajzi témájú dolgozatait ismerem. Meg is találom őt. Véletlenül ő is beteg. — A mellhártyagyulladás kerülget — mondja. Mégsem fekszik. — Ülve jobb — így ő. Egyébként Zelenyák János is ezt állította. Azt tartotta: a fekvés nagyon legyöngíti az embert. Endre bácsi nemcsak ismerte a tudós papot, de könyveinek javarésze is megtalálható nála. Többek között "A gyógynövények hatása és használata", "Az egészség aranykönyve" és az életmű koronájaként emlegetett "A természetes gyógymód" is. — Egyszer szegény jó anyámmal mentünk hozzá. Rosszul voltam. Rámnéz: már megint zöld szilvát ettél? — dörgi. Igaza volt, eltalálta. Kemény ember volt, akivel beszélt, annak az volt az érzése, hogy haragszik rá valamiért. Pedig dehogy. Jószándókú ember volt, igaz, hogy szókimondó. Nem kertelt soha. Párák Endre úgy tudja (a néhai pap már szintén nem élő szakácsnője mesélt róla sokat), hogy Zelenyák János orvosnak készült, de menyasszonya hirtelen halála szándékának megváltoztatására késztette. így lett pap. A vidékre kerülve először Alsópói plébánosa lett, majd 1910-ben került volna Lekórre. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy az általam Ismert könyv borítóján, ahol a szerző már lekéri plébánosként szerepel, a megjelenési óv 1908. Valószínűleg annak a cikknek lesz igaza, amelyikben az olvasható, hogy 1903-tól szolgált Lekéren Zelenyák János. Azt megelőzően pedig Barsbesén. Ezt a kérdést a helybéli esperes eldöntheti a birtokában lévő egyházi iratok alapján. Ha fontos. Az biztos, hogy 1860-ban született Szepesalmáson. Teológiai tanulmányait Innsbruckban folytatta. Több nyarat töltött Wörishofenben, ahol Kneipp páter "növendéke" volt. Hazatérve Brusznón Kneipp gyógyintézetet alapított. A természet erejét — a napfényt, a levegőt, a vizet — hívta segítségül. (A napfény az igen, de a víz, a levegő? Úgy mondják, akkor más volt, még gyógyítani is lehetett velük. Higgyünk azoknak, akik ezt állítják.) Gyógyszerei, teakaverékei híresek voltak. Endre bácsi szerint 25-öt szabadalmaztatott is közülük. Tehetség volt, az első pillantásra megállapította a bajt, állítja róla Párák Endre, amit az említett írás is megerősít: született diagnoszta volt. Sok embert hozott vissza a biztos halálból. Az ünnepnapokon állítólag százszámra álltak a szekerek Lekéren. (Párák Endre: Egyszer a vasút felől jöttem, és egy angol úr kereste. A beszédről ismertem fel, hogy angol.) Újságot is adott ki. Itt is található néhány egybekötött példánya az Erő és Egészségnek. Azután 1914-ben behívták katonának, tábori lelkész lett. Az újság pedig megszűnt. A házigazda a Révai Kis Lexikonban lapozgatva meséli. — Mikor a Csemadok elnöke voltam, szerettünk volna számára egy jelképes síremléket állítani. A helybéliek a járásiakhoz küldtek, azok meg kerek perec kijelentették, hogy szó sem lehet róla. Mit képzelünk, hiszen pap volt. Közben az említett lexikonból idéz: "Kevés ember van, aki ne ismerné a humánus életű pap-orvost, természetgyógyászt, a szegény emberek ingyenorvosát." Mikor megemlítem, amit a polgármester mondott, hogy utcát akarnak elnevezni Zelenyák Jánosról, Párák Endre a lexikonból néz fel, s ennyit mond: Megérdemli. Ennyiben maradunk. Fénykép is kerül a természetgyógyászról. Ez lagalább biztosan ő. Mert a halála körül némi bizonytalanság tapasztalható. Pontosabban a helyszín körül. Az említett és már idézett cikk szerzője, Szenthelyi Molnár István szerint misózós közben, az oltárnál esett össze, és Grieskirchenben egy természetgyógyász kezelte, majd a welsi kórházban halt meg. A grieskircheni temetőbe temették, A plébánia amelyet a második világháborúban légi támadás ért és a sír megsemmisült. Párák Endre szerint a bécsi gyorson, Linz és Passau között érte a halál. Mivel időm engedte, a Zalabán élő Csontos Vilmosnál is megálltam pár szóra. Mikor elmondtam, mi járatban voltam Lekéren, Vilmos bácsi megjegyezte, hogy ő is ismerte Zelenyák Jánost. Megerősítette, hogy jó diagnoszta és szinte bántón szókimondó ember volt. Ám segítőkész. Mivel a jelenlegi lekéri esperest estére sem sikerült megtalálnom, ennyit tudtam meg dr. Zelenyákról. Ki volt tehát ő? Orvos, pap, természetgyógyász, kiadó, szerkesztő? Úgy vélem egy kicsit mindegyik. De leginkább ember, aki mások baján próbált meg segíteni. Egy biztos, hogy Lekér, ez a kis Garam menti falu annak idején ő általa lett híres és sokak által keresett hely. Emlókeznek-e a lekének egykori papjukra-orvosukra? Az idősebbek igen, s tisztelik is még ma is. A fiatalabbak? A polgármester is fiatal ember. Az ő generációja már nem ismerhette, ám tudatosan akarják átmenteni a múltból azt, ami értéknek bizonyult. Tárgyi és szellemi értéknek. Ezért állítanak a közeljövőben emléket az utcanévvel egy olyan embernek, aki közöttük ólt és értük cselekedett mindig. Mert — hogyan is mondta Párák Endre? — megérdemli. GÖRFÖL JENŐ Fotó: Görföl J. A HÉT 3
