A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Tisztelt Szerkesztőség! Ebben a rovatban is annyi fájdalom kerül a napvilágra, hogy én is elmondom a magamét, hátha okul belőle valaki s pár év múlva kevesebb lesz a fájdalom a világban. Mert ha nem lépünk ki a "mókuskerékből", bizony csak újratermeljük a szerencsétlen sorsú családokat: asszonyokat, férfiölelés nélkül; apákat, gyermekük szeretete nélkül és a szomorú szemű, mosoly nélküli neurotikus gyermekeket. Holnap lesz öt éve annak, hogy én is a válás mellett döntöttem. Ma is vallom, hogy ez volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjem gyermekeimet a még rosszabbtól, a mindennapos veszekedésektől, az anyjukat verő apától, az apjuk torkán lecsorgó fizetés miatti mindennapi nincs-től, a rossz példa hatásától... Soroljam tovább? Minek! Ahányan elváltunk, mindannyiunknak megvannak a maguk érvei. Érveket — azóta már tudom — nem a váláshoz kell keresni! A párválasztás a döntő! Erre kell — szinte a születés pillanatától — felkészíteni a gyermekeinket. Hogy akkor én miért választottam rosszul? Azért mert már az én édesanyámból is "dolgozó nőt" csináltak édesanya helyett! Mert minden fontosabb volt, mint a gyermeknevelés. És hiába dolgoztak édesapámmal együtt, garast, garas mellé téve éveken át, szabadság, közös kirándulások nélkül, a két szoba verandás, fürdőszobás házon és a mára lerobbanó Skodán kívül nem "szereztek" semmit. De a gyermekeikre sem jutott idejük. Mindhárman — két testvérem van — elváltunk. A párválasztásra egyikünket sem készítették fel. Sem otthon — mert otthon még a közös étkezésekre is csak a nagy ünnepeken jutott idő —, sem az iskolában, sem a hittanórán. Mert édesanyám még szombaton és vasárnap is a háztartás rendbentartásával volt elfoglalva. A vasárnapi ebéd főzése közben mosott is, ablakot is pucolt, és megjavította az elTÁRSKERESŐ 16/165, barna hajú, zenét kedvelő fiú, szeretne megismerkedni 15-16 éves lányokkal. Minden levélre válaszolok. Fényképes leveleket várok. Jelige: "Együtt könnyebb" A Hét 91/21 44/180 szakmunkás férfi, rendezett anyagiakkal, kertes családi házzal, szeretne megismerkedni korban hozzáillő, a hétköznapokban az örömet kereső lánnyal, özvegy- vagy elvált asszonnyal. Házamban a gyerekek is elférnek. Jelige: Csak a családi meleg hiányzik. A Hét 91/22 23/168 önhibáján kívül elvált, egy fiú gyermekét egyedül nevelő nő szeretne megismerkedni — csak komoly szándékkal — korban hozzáillő férfival. Jelige: Majdani közös gyermek A Hét 91/23 38/165 ízlésesen molett nő, aki szerelemből kötött házasságából származó gyermekeit már szárnyukra bocsátotta, szeretne új életet, keserű válás után ismét boldogságot találni. Jelige: Az élet tfefén még süt a Nap. A Hét 91/24 Karcsú éppen nem vagyok, de formás igen. Szeretem a házi munkát, a lakásom pedáns, jól főzök és nagyon szeretném, ha az ételt egy kedves, megértő férfi társaságában fogyaszthatnám el. Szeretném, ha lenne mellettem valaki, ha én is támasza lehetnék valakinek. Most nagyvárosban élek, de a munkától nem félek, szívesen költöznék esetleg falura. S hogy hány éves vagyok? Azt majd megtudja az, akire tartozni fog. Húsz már elmúltam, az ötven még messze van. Az unokáim most tanulnak beszélni. Nagyon szeretem őket. Tíz éve élek egyedül. A gyerekeim nevelését már egyedül fejeztem be. A férjem egy húsz évvel fiatalabb nő kedvéért elhagyott. Most már úgy érzem rajtam a sor. A gyerekeim boldog családi életet élszakadt cipzárt. Mind az ötünknek nem is terített egyszerre, mert kicsi volt a konyha akkora asztal be sem fért, amelynél egyszerre elfért a család, de édesapánk úgysem volt otthon, ő közben a "kiskertben" termelte a kiegészítő, de nagyon szükséges zöldséget, gyümölcsöt... Az iskolában a történelem kiforgatása, az ilyen-olyan elvtársak hősi cselekedetei meg a már csak nálunk okított halmazelmélet, ja és persze a szlovák nyelv oktatása volt az egyedül döntő feladat. Hát a szlovák helyesírást ismerem. A parlamenti szlovák anyanyelvű képviselők felszólalásaiban észreveszem a hibát, de a jövendőbelim már akkor is látható — csak számomra, a felkészületlen számára rejtett — jellembeli hibáit nem vettem észre. S mire én hittanórára járhattam volna, akkorra azt is betiltották a falunkban. Hát most itt állok harmincévesen s kezdhetem önmagam építését, miközben vígasztalom a szüléimét, de a gyerekeimet már nyitott szemmel nevelem. Nem tudom meddig bírom szusszal. Erőt az ad, hogy most már szabad. Segít az iskola is. A hittanórák is elkezdődtek. S ha már szabad, akkor meg kell állítani a "mókuskereket"! A Hét 91/19 nek, én is arra vágyom. A szűz jegyében születtem, ezért csak a tiszta emberi kapcsolatra képes férfi jelentkezzen. Az álszent, a hazudós, az alkoholista számomra nem partner, ők is találhatnak még magukhoz való nőt, de engem kíméljenek meg a társaságuktól. A hangulatom — a munkatársaim szerint — mindig vidám. Szent igaz, nem vagyok egy búskomor lélek. S ha a mulatásnak, a vidámságnak van itt az ideje, akkor tudok mulatni s víg lenni. De azt is tudom, hogy az élet hétköznapokból áll. Realista vagyok, ezért most számlálom a garasaimat s valamilyen ésszerű vállalkozástól sem riadnék vissza. De ez nem függ össze a társkereséssel. Mert lelki és szerelmi (ha szabad az én koromban ezt a szót leírni?) partnert keresek és nem üzlettársat. Jeligém: Nagyváros — falu. A Hét 91/25
