A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
Böhm Károly, az ismeretlen filozófus GONDOLKODÓ "Én sohasem sajnáltam személyemet ott, ahol az igazságot megmenthettem." BÖHM KÁROLY Böhm Károly életútja 1846. szeptember 17-ón kezdődött Besztercebányán, és nyolcvan évvel ezelőtt, 1911. május 18-án ért véget Kolozsvárt. E két óvszám között történtekről kívánunk röviden szólni. Édesapja tekintélyes polgár volt és kovácsmestersóggel kereste kenyerét. Édesanyja, ZsufayAnna, árvamegyei nemesi családból származott. Nyolcéves korában az evangélikus gimnázium tanulója lett szülővárosában. Ez a tekintélyes skóla a XVI. század elején keletkezett, és hagyományaihoz híven, jó hírnévnek örvendett. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta. Ezekben az években kezdett el komolyan foglalkozni filozófiával. Bölcseleti verseket és eposzokat írt. A sajtóvisszhang kedvező volt. Auróra címmel lapot alapított, amelyben verseit és értekezéseit adta közre. Drámaírással is próbálkozott. Ezután beiratkozott a pozsonyi evangélikus teológiára, de a tanári pálya és a filozófia sokkal jobban vonzotta. Húszévesen fogadalmat tett: "Teljesen a filozófiának szentelem magam. (...) Legyen Magyarországnak is egy önálló filozófiai rendszere, amelynek eddig még hiányát érzi. (...) Nekem kell Magyarországon a filozófiát új irányba terelnem, általam kell új korszakba lépnie. Ezt el kell érnem, kerüljön bármibe, vagy meg kell halnom." 1868-ban végre beteljesült régi álma. Göttingenben és Berlinben tanulhatott. 1870-ben a város meghívására visszatért Pozsonyba. Filozófiát tanított, de a város nyárspolgáraival gyakran került összeütközésbe. Könyörtelen kritikával illetett mindent, amit helytelennek, károsnak ítélt. Publikálási lehetőségei korlátozottak voltak. Az egyik szerkesztő azzal utasította el, hogy igen apró betűket ír. Gyulai Pál és Jókai Mór válaszra sem méltatták. Csak az ellenzéki Ellenőr bocsátotta örömest rendelkezésére lapjait. Bánatát — felesége és fia meghalt — munkájába ölte. Ekkor már — 1873 óta — a budapesti evangélikus főgimnázium tanára volt. Kiváló tanítványok egész sorát nevelte föl. Múnkatársa lett a Philosophische Monatshefte c. lapnak. Ő indította meg a Magyar Philosophiai Szemlét (1882), amely tízéves fennálása alatt kimagasló műhelye lett a magyar bölcselőknek. "Az érett Böhmre végig jellemző a pozitivizmus és a kriticizmus egybeforrasztása." — írja róla Hajós József (Böhm Károly filozófiája, Kriterion, Bukarest, 1986; 387.). Jótékony hatással volt a tudományág fegyelmezett és elmélyedt művelésére. Érdemeket szerzett a magyar filozófiai nyelv kialakításában is. "Böhm Károly, aki sokat (...) tanult Hegeltől, az első rendszeralkotó (legalábbis szakszerűség dolgában világszinten mozgó) magyar filozófus. (...) Alexander Bernát már 1893-ban (...) Böhmöt modem, a tudományos módszerekben jártas gondolkodónak, elsőrangú filozófiai írónknak minősítette. Ám azt is fontosnak tartjuk, hogy egyetlen szakember se vonta kétségbe Böhm filozófiai rangját." (i. m. 386.) 1896-ban meghívta a kolozsvári egyetem a filozófia tanárává. "Nagy szerencsém volt ez a Kolozsvár. Uj, dicső életet kezdtem élni!" — értékeli a filozófus helyzetét. Itt írja meg alapvető művét, Az ember és világát (I—VI), amelynek első három kötete még életében megjelent. Az elismerés nem sokáig várat magára. 1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. "Böhm erősen logikus elme volt, méghozzá filozófiai igénnyel. Szeretett mindent gyökeresen megindokolni, és következményeiben is végiggondolni." (i. m. 386.) Több mint tizenöt termékeny évet Erzsi néni háza az orosz oldalon csú volt Nagyszelmencen. Magyar Ferenc szövetségi parlamenti képviselő és Ján Langoš belügyminiszter segítségével sikerült elérni, hogy átjöhettek a búcsúba a kisszelmenciek. De átjáró a vasfüggönyön csak a falutól hót kilométerre van, kinn a tágas szántón. Azt a tizennégy kilométert oda meg vissza a szántóföldeken át — a zuhogó esőben — gumicsizmában tették meg az emberek. De jöttek, hogy találkozzanak ifjúkoruk emlékeivel, rokonaikkal, ismerőseikkel. Meg jöttek itthonról is a távolabbra kerültek, hogy azon az egyetlen napon úgy legyen, mintha az elmúlt negyvenöt óv egy rossz álom lett volna. Május 26-án pedig a nagyszelmenciek mentek a kisszelmenci búcsúra ugyanígy. A pokol tornácán állunk. A rózsaszínre pingált smíchovi tankra gondolok... Sok-e vagy kevés mindezért egyetlen rózsaszín tank? És: Mikor állhat már Hornyákné Nagy Katalin jussán — egy körtefa és sok meghurcolt család emlékére — egy kereszt: Mikor lesz itt átjáró végre, a régi jó köves úton, hogy amikor a kisszelmenci Erzsiké néni nem bírja kiemelni kerekes kútjából a vízzel teli vödröt, a nagyszelmenci szélső ház asszonya, Juci ne csak átkiáltani tudjon, hogy jaj, pedig ő szívesen segítene, hanem meg is tehesse azt a vagy harminc lépést, amellyel negyvenöt esztendeje fényévnyi távolságba taszítottak egymástól egymáshoz tartozó embereket... N. GYURKOVITS RÓZA Prikler László felvételei 4 A HÉT
