A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
HÍRMONDÓ Gyöheret ereszteni A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) 1991. május 25-én tartotta I. közgyűlését. A szövetség tavaly februárban alakult alig negyven taggal, ma 112 tagot tart nyilván. A Csehországban élő magyarok számához — kb. 23 000 — viszonyítva talán szerénynek tetszik ez a taglétszám, de tudatosítani kell, hogy a csehországi magyarok az egész országrészben szétszórva élnek, csak itt-ott képeznek számottevőbb csoportosulást. Ostrava környékén élnek a legtöbben — mintegy három ezer ötszázan. Jelentősebb magyar népesség található még Karlovy Vary, Sokolov környékén, s természetesen a fővárosban, Prágában, ahol kb. 2000 magyar lakik. A szövetség székhelye is Prágában van, s a tagság zöme is prágai. A magyarok nem őshonosak Csehországban; a húszas évektől kezdődően telepedtek le —többnyire munkavállalóként — az országrészben. Számuk a II. világégést követően jelentősen "felduzzadt", de nem a magyarok önkéntes elhatározásából. A kényszermunkára hurcolt magyar családok nagy része néhány év után visszaköltözött szülőföldjére, akik viszont ott maradtak, megpróbáltak beilleszkedni a cseh környezetbe. Mivel magyar iskolákat nem nyitottak számukra, s az ígéretesen szerveződő Csemadok-sejteket is hamarosan feloszlatták, így a Csehországba került magyarok sorsa megpecsételődni látszott. A 23 ezres csehországi magyarság legnagyobb részét ma azok alkotják, akik munkalehetőséget keresve telepedtek le. Amint Csémy Tamás, a CSMMSZ elnöke a közgyűlésen tartott beszámolójában is elmondta, a csehországi magyarok jelentős része csupán alapiskolai végzettséggel rendelkezik, emiatt többnyire segédmunkásként nyer alkalmazást, s félő, hogy a romló gazdasági helyzetben a magyarok az elsők között kerülnek az utcára. Ezért az elnök azt szorgalmazta, hogy a CSMMSZ váljon érdekképviseleti szervezetté, hogy így hatékonyabban tudja segíteni a rászorulókat. A közgyűlésen erről a kérdésről vita kerekedett, amely végül is nem zárult le, de ha a szövetség fel is vállalná a szociális érdekvédelmet, erre majd csak azután összpontosíthat teljes erővel, ha sikerül önmagát kellő mértékben megszerveznie. A szervezetlenség ugyanis a legnagyobb probléma, s ehhez társul a közöny. Többen is panaszolták, hogy még a prágai magyarok sem látogatják rendszeresen a különböző összejöveteleket, s számomra csalódás volt az is, hogy a korábban szebb napokat is megélt Ady Endre Diákkör sem kíván szorosabban együttműködni a szövetséggel. A pénzhiány döntő mértékben meghatározza a tevékenység színvonalát. Állami támogatást eddig még nem sikerült szerezniök, noha Pithart cseh kormányfő — amikor a közelmúltban fogadta a szövetség küldöttségét — megígérte, hogy intézkedni fog ebben az ügyben. Reméljük, hogy a pénz hamarosan meglesz, az már viszont kérdéses, hogy sikerül-e odahatni, hogy Csehországban is látható, illetve hallható legyen a Szlovák Televízió és a Szlovák Rádió magyar adása. Nagy segítséget jelent a csehországi magyaroknak a Prágai Magyar Kultúra és a Magyar Kulturális Központ, amely műsorokat és helyiségeket is biztosít a szövetség számára. A szövetség vezérkara többnyire prágai magyar értelmiségiekből áll. Érthető okokból csupán a szabadidejükben tudnak a szövetség ügyeivel foglalkozni, így aztán a vidéki szervező utakra szinte egyáltalán nincs módjuk. A CSMMSZ-nek Prágán kívül nincs alapszervezete, a vidéken élő tagok számára viszont gondot okoz a prágai rendezvényeken rósztvenni. A szövetség létének a híre is meglehetősen lassan terjed a csehországi magyarok körében, jóllehet a cseh lapokban olykor cikkek is napvilágot látnak róla. Azt hiszem nem kell részleteznem, milyen nehéz ilyen körülmények között lelkesedni, a közösségteremtós érdekében áldozatokat is vállalni. Mégis akadnak olyanok — a már említett Csémy Tamás mellett Alföldi Ildikó, Gál Jenó, Szaló Béla, Kocsis László, Becske Katalin —, akik motorjai a szövetségnek. Alföldi Ildikó és Gál Jenő minden csütörtökön magyar nyelv- és irodalomórákat tart a Prágában élő magyar származású gyermekeknek, akik így tanulják meg szüleik és nagyszülőik anyanyelvét, így ismerkednek meg a magyar irodalommal és kultúrával. Többször is szerveztek már városnéző sétákat, ahol magyarul szóltak a város nevezetességeiről, történelméről, magyar vonatkozású emlékeiről. Szeretnék feltérképezni a Csehországban található magyar sírokat és emléktáblákat is. A szövetség szorosan együttműködik az AMICUS Társasággal, amelynek egyik alapítója, Helena Némcová is köszöntötte a közgyűlést és nagyra értékelte a magyarok szerepét a közép-kelet-európai változások elindításában. Végezetül egy pontosítás. Néhány média arról tudósított, hogy a CSMMSZ közgyűlésén nem fogadták el a Csemadoknak a készülő alkotmányokkal kapcsolatos memorandumát. Az igazság az, hogy másfél órás vita után a résztvevők támogatásukról biztosították a memorandumot, egyetértettek annak szellemével, bár némely részletkérdésben más megfogalmazást tartottak volna helyénvalónak. LACZA TIHAMÉR A prágai magyar gyermekek magyar népdalokat énekeltek
