A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
JOGI f AN ÄC SO K S. LÁSZLÓNÉ olvasónk írja levelében, hogy a lánya háromévi házasság után elvált, de a közös vagyon felosztása még nem történt meg. A volt férj szülei a fiuk nevére kölcsönt vettek fel a lakodalom költségeire, amit a házastársak közösen törlesztettek. A lakberendezésre igénybe vették a fiatal házasok kölcsönét, s ebből már tízezer koronát törlesztettek. Azt kérdezi, hová forduljanak, mi jár a lányának, és kell-e neki is törlesztenie a hátralevő tartozás felét? A házastársak közös vagyonát képezi minden, amit a házasság tartama alatt szereztek, kivéve az öröklés vagy az ajándékozás útján szerzett értékeket, amelyek annak a kizárólagos személyi tulajdonát képezik, aki ezeket kapta. Megosztásra kerülnek a terhek is, melyek a házasság megszűnésekor még fennállottak. Az így megállapított közös vagyon a volt házastársakat fele-fele arányban illeti meg. A tényleges megosztáskor mutatkozó értékkülönbözetet készpénzben kell kiegyenlíteni. A vagyon felosztásánál megállapítják azt is, hogy a fennálló adósságot mindkét volt házastárs fizeti-e majd, vagy hogy melyikük veszi át a törlesztést. A kölcsönök, illetve tartozások összegéről a válás jogerősségének napján fennálló állapot szerint, a bank a felek kérésére, vagy a vagyonmegosztási perben a bíróság megkeresésére igazolást ad. Minthogy a vagyonmegosztást a válás jogerősségétől számított három év alatt kell megejteni, vagy ha erre megegyezéssel nem kerül sor, ez idő alatt kell a bírósághoz fordulni, célszerű volna, ha lányuk ügyvédhez fordulna. BERTALAN ÁRPÁD bakai olva-Időt az emlékezéshez! Az idős emberek feledékenyek! — szoktuk gyakran mondogatni sommás ítéletünket az öregek szellemi képességeiről. Pedig nincs igazunk. Matthew Sharps és Eugene Gollin, a Colorado Egyetem pszichológusai ugyanis egy kísórletsorozatban kimutatták, hogy elegendő idő alatt az idős emberek ugyanannyira képesek emlékezni, mint akár az egyetemi hallgatók. — Tény, hogy az idős emberek szellemi teljesítményében gyakran csökkenést látunk, de nem biztos, hogy ennek túl nagy a jelentősége — mondja Sharps. — Mennyire lényeges ugyanis mindennapi életünkben, hogy mindent gyorsan tudjunk megcsinálni? sónk az egyéni lakásépítkezők pénzügyi támogatásával kapcsolatban kiadott újabb rendelkezések iránt érdeklődik. Azt írja, hogy még 1989. április 24-én kapott építési engedélyt és május 31-én 39 000 korona állami támogatást. Eddig még nem adták ki házára a használatbavételi engedélyt (kollaudációs határozat). Most kérte az állami hozzájárulás felemelését, de kérését elutasították azzal, hogy erre nem jogosult, mert korábban már kapott e címen 39 000 koronát Azt kérdezi, helyesen jártak-e el? Az egyéni lakásépítkezések támogatásáról az 1985. évi 136. számú rendelet rendelkezett, amelyet az 1989. évi 74. számúval módosítottak, megváltoztatva és felemelve egyes támogatási összegeket. Többek között lehetővé tette, hogy azok a házas egyéni lakásépítők, akik az állami hozzájárulásról kötött szerződés évében még nem töltötték be 35. életévüket, a hozzájárulás alapösszegéhez további 70 000 korona emelést (pótlékot) kapjanak. A legújabb, 1991. évi 73. számú rendelet, amely az előzőeket kiegészítette és megváltoztatta, s amely 1991. március 1-én lépett életbe, ezt a rendelkezést megszüntette. Az új rendelet megszüntette az előbb lehetséges volt pótlékokat is, illetve az állami hozzájárulás összegének felemelését azon a címen, hogy csoportos házépítésről van szó, vagy hogy az építőtelken állott régi épületet le kellett bontani. Ezek az emelések 20 000 illetve 10 000 koronát tehettek ki. Azok az egyéni építkezők, akik a régi előírások értelmében még nem kaptak állami hozzájárulást, most már szintén csak az új rendelet alapján kaphatnak állami támogatást. Az első vizsgálatok során egy szoba fekete-fehér térképét mutatták meg huszonnyolc nyugdíjasnak, akiknek kora 65 és 87 óv között volt. A térképen negyven használati tárgy helye volt bejelölve. Az öregek pár percig vizsgálhatták a térképet, majd kis idő elteltével megkérték őket, hogy idézzék vissza, melyik tárgy hol volt. A legtöbben csak nagyon kevésre emlékeztek. Amikor viszont a vizsgálatot ugyanazokkal a tárgyakkal egy valódi szobában ismételték meg, az emlékezetük lényegesen "javult": huszonöt vagy akár még több tárgy helyét is vissza tudták idézni. Az egyetemisták a térképes feladatot jobban teljesítették ugyan, de a reális "szobai" feladatban csak ugyanolyan volt az eredményük, mint a nyugdíjasoknak. Március 1-től az állami hozzájárulás alapösszege 50 000 korona, amit fel lehet még emelni további 10 000 koronával a nehezen beépíthető telken való építkezésért, további 10 000 koronával kút létesítéséért, valamint további nyolcezer koronával, ha házi szennyvíztisztítót is kell létesíteni. Ezek a rendelkezések 1991. március 1-től érvényesek, az ezt követően kiadott építkezési engedélyek alapján elkezdett építkezésekre. E naptól kezdve már nem lehet a korábban érvényes — és most megszüntetett — rendelkezések alapján az állami hozzájárulás felemelését kérni, ha a kérvényező előzőleg már kapott állami hozzájárulást Az elmondottak alapján olvasónknak sem emelhetik fel most a régi előírások alapján kapott állami hozzájárulási összegét utólag, ezirányú kérelmét tehát jogosan utasították el. SZVORÁK ISTVÁN ÉS FELESÉGE is hasonló ügyben kórt tőlünk tanácsot, kérdésükre ugyancsak a fenti válasz ad magyarázatot. Minthogy az építési engedélyt 1989. február 21-ón kapták meg és az előző rendeletek értelmében felvették az állami hozzájárulás összegét is, annak felemelését vagy kiegészítését 1991. március 1 -je után mar nem kérhetik. Az 1991. évi 73. számú rendelet a Törvénytár 16. számában, 1991. március 1-jón került a nyilvánosság elé. Dr. B.G. A szerkesztő megjegyzése: A lapunk 16. számában közölt tájékoztatást az SZK Pénzügyminisztériumának munkatársa adta a törvénymódosításról. Természetesen, nagy vonalakban csupán, ezért rovatunk jogásza szívesen megválaszol minden további, e témával kapcsolatos olvasói kérdést. Egy másik vizsgálatban az idős és a fiatal résztvevőknek ábrapárokat mutattak, amelyek geometriai testeket ábrázoltak különböző nézőpontokból. A feladat az volt, hogy hasonlítsák össze az ábrákat és mondják meg, hogy vajon ugyanazt a testet ábrázolják-e. Ha meghatározták a gondolkodási időt, az idősek nagyon gyengén teljesítettek, ha viszont szabadon rendelkeztek az idővel, ugyanolyan jó volt a teljesítményük, mint a fiataloknak. Sharps szerint ezek az eredmények segítenek majd eloszlatni az idősekről mint "feledékeny korosztályról" kialakult téves elképzelést, sőt a kutatók abban bíznak, hogy az öregek vizsgálatának esetleg egyes új emlékezési technikák kidolgozásában is szerepe lehet. A HÉT 23
