A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
FIGYELŐ m m mm * borisí Vallomás - ~ adott témára Az orvosi ellátás a lehető legkorszerűbb, az importált berendezések a tudomány és a technika legújabb eredményeiről beszélnek. A kórtermek hatalmas lakosztályok, s köröskörül megint fényűzés: kristály, szőnyegek, csillárok... Az orvosok pedig — a felelősségtől félve — semmit sem oldanak meg egyedül. Öt, tíz, sőt ennél is több magas képzettségű orvosból álló konzíliumokat hívnak össze. Szverdiovszkban egyetlen orvosom volt: Tamara Pavlovna Kuruscsina, aki tökéletesen ismert, bármikor pontosan meghatározta a diagnózisomat, s megmondta, mi a teendőm fejfájás, fáradtság, megfázás, gyengeség esetén. A 4. ügyosztály felelőtlen konzíliumai iránt ón gyanakvással viseltettem. Amikor átmentem a közönséges körzeti poliklinikára, megszűnt a fejfájásom és sokkal jobban kezdtem érezni magam. Jópár hónapja már orvoshoz sem járok. Lehet ez persze a véletlen műve is, de nagyon jelképes. Mert ha te Politbüro-tag vagy, csakis neked kiosztott orvos köteles téged naponta megvizsgálni, s közben szüntelenül ott függ felette a szakmai és emberi szabadság hiányának "Damoklósz-kardja". A "kremlbeli fejadag" valóságos értékének a felébe került, s a legkülönfélébb termékeket jelentette. Moszkvában 40 ezer ember élvezett különböző kategóriájú "különadagokat". A GÜM áruház speciális osztályai a legfelsőbb elitet szolgálták ki, az alacsonyabb rangú főnököknek egyéb különáruházak álltak rendelkezésükre. És más "különsógek": különvarrodák, különpoliklinikák, különkórházak, különvillák, különnyaralók, különszolgáltatások... (...) Ha szabadságra mész: bármely helységet nézed is ki délen, különnyaralót biztosan találnak számodra. E nyaralók — ha nincs rájuk igény — üresen állnak. De a szokványos nyári szabadságon kívül két hetet télen is kivehetsz. Figyelemre 18 A HÉT méltó sportlétesítmények, fedett és szabadtéri uszodák, szaunák várnak — persze csak "különhasználatra" — például a Verebek hegyén. Különrepülőgóppel utazhatsz. Felszáll mondjuk egy IL-62-es, vagy TU- 134-es: fedélzetén egy KB-titkár, egy Politbüro-tag vagy -póttag, egyedül. Társaságában csak néhány "gorilla" meg a kiszolgáló személyzet tartózkodik. Mindebben az az érdekes, hogy semmi sem a tiéd. Minden jó dolog — a nyaraló, a különfejadag, az elkerített tengerrósz — a rendszeré. Amely amit adott, el is veheti. Ez lényegében egy zseniális gondolat. Van például egy ember — Ivanov vagy Petrov —, s amikor feljebb lép a szolgálati ranglétrán, a rendszer bizonyos szintű különjólótet biztosít számára. S minél magasabbra emelkedik, annál több különörömben lesz része. Ezért hát Ivanov egyre fontosabbnak képzeli magát. Olyasmit eszik, amiről mások álmodni sem mernek, olyan helyen pihen, ahová a többieket leskelődni sem engedik. S az ostoba Ivanov nem fogja fel, hogy nem őt, hanem a pozícióját látják el ennyi jótéteménnyel. És ha egyszer majd úgy dönt, hogy nem fogja tovább a rendszert szolgálni, Ivanov helyére Petrov vagy más kerül. Ebben a rendszerben semmi sem az egyes emberé. Sztálin olyan tökéletessé fejlesztette ezt a rendszert, hogy bajtársai még a feleségüket sem tarthatták a magukénak, mert a feleségek is a rendszeréi voltak. S a rendszer megfoszthatta a férjeket a feleségektől, ahogy azt Kalinyinnal vagy Molotowal tette, s ők bizony még pisszenni sem mertek. Ma már más idők járják, a lényeg azonban változatlan. A kiváltság a funkciót illeti meg, de minden kiváltságon — a puha karosszóktól kezdve a 4. ügyosztály pecsétjével ellátott hiánycikk-gyógyszerig — rajta van a rendszer bélyege. Nehogy a változatlanul kis csavarnak tartott ember megfeledkezzék róla, kié is tulajdonképpen mindez. De folytatom a kiváltságok felsorolását. Minden KB-titkár, Politbüro-tag és -póttag mellett ott áll a védelmi csoport vezetője, afféle szervezőként. Az ón emberemet, aki rendkívül figyelmes volt, Jurij Fjodorovicsnak hívták. Egyik fő kötelessége az volt, hogy megszervezze a védelmére bízott ember — majdnem azt mondtam: ura — kívánságainak teljesítését. Ha új öltönyt kell varratni, tessék csak: a pontosan meghatározott időpontban halkan kopognak a dolgozószobád ajtaján, a szabó felveszi a méreteidet, másnap még megjelenik ruhapróbára — s kész is a gyönyörű öltöny. Március 8-ára ajándék kell a feleségednek. Ez sem probléma: eléd raknak egy katalógust a legkülönfélébb ajándókváltozatokkal, amelyek a legkifinomultabb női ízlést is kielégítik — válassz! A családokkal egyébként is nagyon tisztelettudóan bánnak. A feleség munkába és haza szállítására, a gyerekek fuvarozására külön "Volga" szolgál, műszakokra beosztott sofőrökkel. A "ZIL" persze a családfőé. Érdekes, hogy ez a lényegében cinikus rendszer a családtagok viszonylatában néha cinikusan bedöglik. Személyi védelmem például úgy instruálta a feleségemet meg a gyerekeket, hogy piacon vásárolt zöldséget vagy gyümölcsöt ne adjanak nekem, ezek a termékek ugyanis meg lehetnek mérgezve. S mikor a lányom félénken megkérdezte, hogy ők ehetnek-e ilyesmit, azt a választ kapta, hogy maguk ehetnek, de neki nem szabad. Azaz maguk megmérgezhetik magukat, ő azonban — szent. A moszkvaiak rendszerint megállnak, amikor a városon óriási sebességgel vógigszáguldanak a hatalom "ZIL"-jei. Nem az autóban ülők iránti tiszteletből állnak meg, hanem mert a látvány valóban figyelemre méltó. A "ZIL" még ki se jött az utcára, amikor az egész útvonalon értesítik a közlekedési rendőröket. Az autót mindenütt zöld jelzés várja, tehát megállás nélkül, kényelmesen száguldhat. A magas rangú pártvezetők láthatólag elfelejtették, hogy olyan fogalmak is léteznek, mint a "dugó", a szemafor és a piros jelzés. A Politbüro tagjait az egész útvonalon végigvezeti egy kísórőautó, egy "Volga". Miután több alkalommal megfenyegettek, nekem is kiutaltak egy ilyen "Volgát". Amikor kértem, hogy rendeljék vissza, azt a választ kaptam, hogy személyi biztonságom kérdései nem az ón hatáskörömbe tartoznak. Úgyhogy egy ideigi teljesen meggyilkolhatatlan voltam. Örök vettek körül. A pótőrsóget szerencsére hamarosan visszahívták.
