A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 3. szám

SIKER san elégedett vagyok, mert az étterem pontosan olyan, ami­lyennek elképzeltem. Ez a más­fél év azonban megviselt. Elfá­radtam. És pihenni most sem lehet. Délelőtt bejövök és itt vagyok éjfélig: napi 16 órát dol­gozom. Eddig azzal voltam el­foglalva, hogy megvalósítsam az álmomat. Most azon fárado­zom, hogy megfeleljünk a szín­vonalunkkal szemben támasz­tott kívánalmaknak. Telefonon keresik és a pin­cér már hozza is a hordozható készüléket. Amíg beszél, elmé­lyedek a belső tér szépségei­ben. Választékos ízléssel és mű­értő gonddal hangolták össze a kis hellyel is okosan gazdálko­dó építészeti megoldásokat a tágasság érzetét keltő belső be­rendezéssel. A birsfa bútorok kellemes, világos színéhez vá­lasztott kárpit pasztellszínű. Mintázatának hangsúlyos színe — a romantika és dédanyáink korának előkelő, kifinomult mályvája — tér vissza a szalvé­tákon, a szőnyegeken, a pincé­rek nyakkendőin. Sehol egy to­lakodó, harsány tónus vagy oda nem illő tárgy, ami megbontaná az összhatást. A kacsát formá­zó, ezüstcsőrű, boros üveg olasz. A poharakat Franciaor­szágból hozták. Az elegáns porcelánkészlet eschenbachi. A falakon régi, századfordulói ké­pek, a hajdanvolt Lizsé fényko­rából. Ezt szeretné visszahozni a Robinson. — Ez a magánvállakozás et­től már közérdekű, de miből le­het ilyen értéket előteremteni? — A jó üzlethez nem kell más, csak jó ötlet. Utána meg kell találni azt a helyet, ahol ér­demes befektetni, a többi megy magától. Pénzt könnyebb előte­remteni hitelből vagy betéti tár­sulás formájában, mint kitalálni azt, amiben pénz is van. Sze­rencsém volt, hogy találkoztam Franz Mejchar osztrák üzlet­emberrel, aki ugyanúgy hitt eb­ben a szigetben, mint én, és be­szállt az üzletbe. így jött létre az Euro-Profi Kft, és ennek a pénzügyi háttérnek köszönhe­tő, hogy mindenből a legszeb­bet és a legjobbat hozhattam be külföldről. Az osztrák Hoga­­tek-cégtől rendeltük a lehető legmodernebb konyhaberende­zést Olaszországból. Onnét ho­zattuk a székeket, s Ausztriá­ban kárpitoztattuk. A belsőépí­tészeti munkákat az osztrák Wögerer-cég végezte. Magam választottam ki a bútorokat, a berendezési tárgyakat, a színe­ket. A padlószőnyegbe beleszö­vettem a Robinson emlémájá­­nak R betűjét is. Osztrák part­neremmel a céljaink közösek: azt szeretnénk, hogy a Robin­son dísze, ékszere legyen a Vá­rosligetnek és úgy kerüljön be a köztudatba, mint a főváros legjobb éttermeinek egyike. — Mit szól ehhez a szemköz­ti rivális, a Gundel? — Nincs ellentét közöttünk. A Városliget szolgáltatásai olyan alacsony szintűek, hogy elriasztják az igényesebb ven­dégeket. Közös érdekünk, hogy sikerüljön ismét visszahódítani őket. Azért vettük fel a profi nevet is, mert profi módon és európai színvonalon szeretnénk működni. Ehhez van két na­gyon jp séfem: Molnár Éva és Kovács Gábor. Az üzletveze­tőm, Hegedűs Gyula több nyel­ven beszél és 15 éves szállodás múlttal rendelkezik. A személy­zet fiatal — 27-28 év az átlagé­letkor —, s aki nem felel meg, azt egy percig sem tartóztatjuk. — Van önnek egyáltalán ma­gánélete, szenvedélye, hobbija? — Egyelőre nőtlen vagyok, szabadon élhetek a szakmám­nak s ez a szenvedélyem. Ha ráérek, teniszezni szoktam, na- Egy különös formá­­gyon szeretem a klasszikus ze- jú kagyló a vízen nét és imádok utazni. Sok hely­re eljutottam — Kubától Szin­gapúrig — és aki nyitott szem­mel jár, mindenütt tanulhat va­lamit, Terveim között egy újabb étterem is szerepel, hogy hol, az még titok. Egy biztos, hogy az is a Robinhoz hasonló lesz. Osztályon felüli, luxusétterem. Ebből a színvonalból nem en­gedek. A Városligeti Robinson nem elérhetetlen azok számára sem, akik csak megpihennének séta közben. Földszinti teraszán pa­rázson sült húsokat, héjában sült burgonyát, az étterem fö­lötti nyári kávézóban cukrás­zsüteményeket, fagylaltokat, kávét fogyaszthatnak. Az 50 személyes, egész évben nyitva tartó étterem kiválóan alkalmas üzleti ebédekre, vacsorákra, zártkörű összejövetelekre. Aki fellapozza az elefántbőrkötésű étlapot, 64-féle étel közül vá­laszthat. — Kis sziget vagyunk a gasztronómia tengerében — közölte a tulajdonos, aki nem kisebbre vállalkozott, mint ar­ra, hogy régi vendéglátás ne­mes hagyományait, Vampeti­­csék szellemét mentse át erre a tenyérnyi, mindössze 350 négy­zetméternyi szigetre. A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom