A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
HÍRMONDÓ RONCSOL LÁSZLÓ Sorsa a kezünkbe Az anyanyelv hete szervezőinek, résztvevőinek a hagyományos üzenetet (a nyelvápolással kapcsolatos gondolatait) ezúttal Roncsol László vetette papírra. Sőt a három járás pedagógusai előtt el is mondta. A karácsonyi hangversenyen szerepelt a galántai gimnázium kórusa. • Nincs nemzeti istenünk, se vallásunk, csak a nyelv. Nincs minden magyart keretbe foglaló hazánk, csak a nyelv. Csak az anyanyelvűnk tesz minket magyarrá és tart meg bennünket magyarnak. Amíg van nyelvünk, van nemzetünk és magyarságunk, s amíg alapnyelvemben a magyart tudom, magyar vagyok. Ugyanakkor anyanyelvem az az egyetlen eszköz, amelyen a korszerű tudást szerves és sima pedagógiai folyamatban megszerezhetem, amelyen korszerű emberré válhatok, s az anyanyelvemen közvetített tudás nem gyöngíti, hanem erősíti önbizalmamat - ember voltomat. Anyanyelvem humanizál. Az anyanyelv az ember egyetlen, igazi, biztos nyelve, a nyelvi otthona, s míg persze becsülöm, tisztelem, szeretem, sőt csodálom a másikét, mindenekfölött szeretem és óvom a magamét: ki más szeresse és védje anyámat és nyelvemet, ha nem éppen én... ? Ki más tisztogassa a kapámat, az ásómat, az írógépemet és legfontosabb munkaeszközömet, ha nem én, aki élek vele? Nem hiszek az olyan ember filantrópiájában, aki nem az édesanyját s az övéit szereti elsősorban és mindenekfölött, vagy — mi több - aki elveti őket magától. A tied, anyanyelved és anyakultúrád szeretetén mutasd meg, mekkora szeretet lakozik a lelkedben, s akkor elhiszem, hogy mások szeretetére is képes vagy. Ma már csak mi okozhatjuk anyanyelvűnk és általa nemzetünk pusztulását, másfelől pedig csak mi őrizhetjük meg épen, sértetlenül, gazdagon és hatalmasan. Sorsáért mindnyájan felelősek vagyunk, rontó ví-NÉPRAJZI GYŰJTŐPÁLYÁZAT 1990. december 15-én rendezték meg Budapesten a Néprajzi Múzeum dísztermében a múlt évi, immáron XXXVIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat ünnepélyes eredményhirdetését és díjkiosztását. Az ünnepély hangulatát emelte a közbeiktatott kultúrműsor, melyben népdalok hangzottak el különböző népi hangszerek kíséretében. Dr. Hoffmann Tamás, a múzeum főigazgatója megnyitó beszédében örvendetes tényként emelte ki, hogy az idén először a határokon túli területekről is érkeztek be pályamunkák. Ezek értékét bizonyítja az is, hogy ezekből egyesek díjakban is részesültek. A fődijat Bíró Gábor, marosvásárhelyi pályázó: Sóvidék népi építészete című munkájáért kapta. A beérkezett pályamunkákat Dr. Selmeczi Kovács Attila, a bírálóbizottság elnöke értékelte ki. S felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyűjtőpályázatot az 1991. évben is tervezik kiírni. Természetesen, csak amatőr néprajzgyűjtők pályázhattak, pályázhatnak a jövőben is. A pályázati feltételeket a Néprajzi Múzeumból lehet kikérni. Címük: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12. A díjazottak között volt magyarországi szlovák nyelvű pályamunka is. A címe: Pitvarošská túrna (tüdővé pjesňe), szerzője Pavol Komoly Kochan volt Szegedről. Szlovákiából a következő szerzők munkáit díjazták: Bodnár Lajos, Nagykapos: A nagykaposi járás koldusai a két világháború között, Jankus Gyula Kéménd: A kéméndi magyar tannyelvű iskola tanulóinak ragadvány- és becenevei, Tipary László, Tompa: "El kell menni katonának..." — mesélnek a rég katonafüzetek. Mindhárom pályamű harmadik díjat kapott. Továbbá, hatodik díjjal jutalmazták: Dánielné Matus Erzsébet, Párkány: Szőlőtermesztés Hegyfarkon című munkáját. (T.L.) 8 A HÉT
