A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

SZABADIDŐ Ed Clayton halunh meg Sosem Leon Salinger az Orchidea bárban megízlelte a whiskyjót, majd William Greenhez fordult: — Maguk, amerikaiak, tulajdonkép­pen semmihez sem értenek, de a whiskyjük elviselhető. Most azonban térjünk gyorsan a tárgyra, ön azt ál­lítja, hogy a hitvese egy lehetetlen te­remtés, aki megkeseríti az életét? — Salinger úr! Sally engem a ha­lálba taszít! Minden mondatát így kez­di: "Nem látom értelmét..." Egy példa: "Nem látom értelmét az ivászatnak, az első whisky után olyan sápadt vagy, mint egy alvajáró beduin." Vagy: "Nem látom értelmét a golfo­zásnak, öreg vagy ehhez a sporthoz!" Vagy: "Nem látom értelmét a munká­nak. Miért nem válsz meg Boston and Goldsmith cégtől?" — Uram, miért nem szabadul meg rabszolgatartójától? Green rémülten letette a söntésre a poharát. Micsoda lángész ez a Salin­ger, a Boston and Goldsmith londoni ügynöke, ő teremtette meg az euró­pai piacot. Nélküle a cég táblája már régen a Hudson River medrében he­verne. — Ne beszéljen butaságokat, Salin­ger. Nem tudok megszabadulni tőle. Sally vallásos... nem, ugyan... lehetet­len. Nincs az a pénz, amiért elválna tőlem. — Én valami másra gondoltam, Green úr, nem a válásra. Miért nem teszi el láb alól? — Megöljem Sallyt? — Egy nagyobb dózis altatóval. — Miket beszél? Maga sem gondol­ja komolyan. — Gyilkosság elképzelhetetlen — válni nem akar. Marad még egy meg­oldás, barátom. Miért nem lesz ön­gyilkos? — S ezzel mi a csudát érek el? — ön életben marad, Green. Léte­zik egy vállalat, amely megszabadítja a gondjaitól. A SOSEM HALUNK MEG vállalat mindent helyrehoz, min­dent elintéz. Mi természetesen csak az elitnek dolgozunk. Emlékszik Co­­loman Schwarzkopf esetére? A pasas a hajónak a fedélzetéről belepottyan a tengerbe. Most Hongkongban él. — Emlékszem, emlékszem. — A mi művünk, Bili Cohran úgy 30 A HÉT aludt el, mint egy csecsemő. Mi se­gítettük a másvilágra - ma Santia­­góban él. - Bili Cohran? - Mi büszkék vagyunk az eredmé­nyeinkre. Ha valamelyik üzlettársunk átszenderül a másvilágra, akkor a New York Times az első oldalon fog­lalkozik az esettel. Nagy megtisztelte­tés az ön számára, ha mi küldjük a halálba.- Tehát az "áldozat" eltűnik, meg­hal, de tovább él. És a hatóság? A rendőrség?- Mi az ügyfeleinket a szó szoros értelmében befagyasztjuk és a szer­vezetből eltávolítjuk a vizet. Egyik tu­dósunk - neve Li Tang - a nevadai egyetemen évekig tanulmányozta a módszert. Én ehhez nem sokat értek, de a lényeg abban rejlik, hogy a pro­fesszor egyszerűen megállítja az éle­tet. A páciens hivatalosan halott, mire a hatóság lezárja a dossziéját. A sej­tek már nem funkcionálnak, a szív megszűnik dobogni. Mégis a mi dok­torunk bármely pillanatban visszaad­hatja az ügyfelünk életét.- Hihetetlen!- Valóban hihetetlenül hangzik. Mind ez ideig vagy száz ügyfelünk tá­vozott az élők sorából - méghozzá sikerrel. A plasztikai műtét után az ügyfelünk újjászületett, új életet kezd­het egy másik országban, ahol senki sem ismeri. Az atyaúristen és az em­berek előtt — halott.- Ha nekem bátorságom volna...- Ne aggódjon, barátom. Ha majd bekergetik az egérlyukba, találjon meg és elbeszélgetünk, rendben? A bárból távozóban Green bepillan­tott a tükörbe. Micsoda rémes külső! Sally begurítja a sírgödörbe. A direk­tor sohasem vesz maga mellé egy madárijesztőt helyettesnek. Apró­munkát sóznak a nyakába: a vén szatyrok hagyatékával bíbelődik, trotykos nyugdíjasok panaszaival, ötkrajcáros nyanyákkal. Hazatérőben betért még néhány bárba és gátlás­talanul ivott. Sally az ajtóban várta.- Nem látom ennek értelmét, Wil­liam.- Mr. Salingerrel voltam a bárban.- Salinger?- A cég alelnöke.- Miért bujkálsz te a bárban az al­­elnökkel? Mit akar tőled az az alel­­nök?- Semmit. Csak beszélgettünk. Az egészségemről.- Az egészségedről? Múlt hónap­ban voltál az orvosodnál. Megmond­ta, hogy olyan egészséges vagy, mint a makk. Ez a holdkóros külső nem számít. Hülyeség! Másról nem be­széltetek?- Üzleti ügyekről... meg arról, hogy sosem halunk meg. Találkoztunk a liftben, meghívott és nincs tovább. Nem látom sok értelmét, de... Másnap Green bekopogott Salinger irodájába.- Én... csak azt akarom mondani... Mire az angol nyugodtan:- Na és hova szállítsuk a holttes­tet?- Mi... mi? Hova szállítsuk a holt­testet?- A szolgálat bérmentes. Az "ex­­humáció" után a hullát elszállítjuk. A doktor és a segítőtársai eltranszpor­­tálják az ön "hulláját" a világ bérme­lyik sarkába. Érti?- Még sohasem láttam Tokiót.- Nagyszerű. Elszállítjuk Tokióba. A mi emberünk azonnnal átveszi a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom