A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
SZABADIDŐ "rakományt", s ön abban a szép városban rögtön visszatér az élők sorába.- Az anyagiak...- Van egy tanácsom. A "nagy távozás" napján nyúljon bele a cégünk páncélszekrényébe. 300 000 dollárért átküldjük a másvilágra. Értse meg! Nem vagyunk olcsók. 300 000 dollárért mi elvesszük, majd visszaadjuk az életét.- ön engem arra biztat, hogy lopjak?- Nagyon gorombán fogalmaz, drága barátom. Üzleti akcióról van szó, nem? A Boston and Goldsmith pénze átcsúcszik a SOSEM HALUNK MEG trezorjába. A mi emberünk, aki a könyvelőségen dolgozik — elintézi a többit.- Az én halálomat...- A megoldás egyszerű, önnel szívroham végez. A metróban beveszi ezt - Salinger átnyújtott Greennek egy szürke tablettát. - Harminc perc elmúltával elveszti az eszméletét. Ez minden. A többit nyugodt lelkiismerettel bízza SOSEM HALUNK MEG-re. Nem ígérem, hogy a New York Times az ön "halálát" is az első oldalon hozza, de ez most mindegy.- Hálásan köszönöm.- Mikor szándékozik... hm... meghalni?- Minél előbb, ha önöknek is megfelel.- Hogyne. Jövő pénteken átsegítjük egy rövid időre az árnyékvilágba. Feltámadás Tokióban, egy gésa karjaiban, hehehe. A megbeszélt napon minden úgy történt, ahogyan Salinger megparancsolta. Green 300 000 dollárt átírt a SOSEM HALUNK MEG számlájára. Aznap délután 5.30-kor beszált a metróba. Lenyelte a tablettát és harminc perc múlva elvesztette az eszméletét. Százszázalékos halott, mondták az utasok. Pedig Green csak elaludt. A rendőrség a szabályok értelmében járt el. A történtekről azonnal értesítették Sally Greent. Az "özvegy'1 nem sírt, nem jajveszékelt, hanem azt mondta:- Nem látom értelmét ennek a buta halálnak! Miért halt meg éppen a metróban? Méghozzá szívrohamtól! Az orvosunk nemrég megvizsgálta. Egészséges volt. Nem látom értelmét, hogy egy 42 esztendős hivatalnokot a metróban érjen szívroham? ... és követelte a boncolást. Mi mennyi a McDonaldsnál? Mibe kéül egy Big Mac Canberrában, Brüsszelben, Hongkongban, Szöulban, Moszkvában, vagy Budapesten - dollárban kifejezve? Az ínycsiklandozó töltött buci, mivel a világ minden táján szigorú és egységes előírások alapján készül, afféle nemzetközi valutamórce lehet, legalábbis a tekintélyes londoni The Economist véleménye szerint. A hetilap ötödik éve figyeli a közkedvelt harapnivalók árát a világ nagyvárosaiban. Az alap: 2,25 dollár. Ennyiért mérik az amerikai nagyvárosokban USA-dollárban kifejezve a legolcsóbb a Big Mac Honkongban, ahol már 1,15 amerikai dollárért meg lehet kapni. A második legolcsóbb hely Budapest A 115 forintot kóstáló Big Mac hivatalos kurzuson számítva alig másfél dollárba kerül. A brit lap következtetése, mind Honkongban, mind Magyarországon a dollár túl van értékelve a helyi valutákhoz képest. (Budapesten a Big Mac-árfolyam szerint 1 dollár 51 forintnak felelne meg, mert úgy jönne ki a 115 forint - 2,25 dollár ár.) Magyarul föl kéne értékelni a forintot, hogy a dollárokkal ideérkező és Big Macra áhítozó nyugati turista ne kapja meg vágya tárgyát olyan szemtelenül olcsón (?). A svéd koronát meg az orosz rubelt le kéne értékelni, hogy Stockholmban és Moszkvában a Big Mac ne kerüljön több mint 5 dollárba. Moszkvában úgy tűnik, megszívlelték a Big Mac árfolyamtanulságait, és a dollárt, legalábbis turistaárfolyamon, csaknem 2000 százalékkal értékelték fel a rubelhez képest. Persze aligha azért, hogy a mind ritkábbá váló külföldi turista a Puskin téren a McDonalds étteremben többórás sorállás után a korábbi 5,75 dollár helyett már 40 centért hozzájusson egy Big Machez. Moszkva ezzel egy csapásra mindenkit lekörözött és a világ legolcsóbb Big Mac fővárosává vált. Kár, hogy csak a dollárral tömött zsebű külföldiek számára! Egy kém halálára Meghalt svájci otthonában egy nyolcvanhat éves angol kém. Serényen tevékenykedett mindvégig, jóllehet, kémként nyugdíjba ment régen. Legutóbbi nevezetes beleavatkozása a világ dolgaiba az volt, hogy bátran leleplezte az azúrparti maffiát. A kém az angol hírszerzésnek ahhoz a csapatához tartozott, akik nemcsak füleltek, hanem írni-olvasni is tudtak. Hirtelenében Somerset Maugham neve ugrik be elsőnek, aki az első nagy háború idején szolgálta a brit birodalmat. Követték a szolgálatban olyanok, mint az Arábiái Lawrence, az Auden költői és baráti köréhez tartozó Christopher Isherwood — berlini kémkedése melléktermékeként írott nevelláiból készült a Kabaré című musical vagy legutoljára Fleming, a James Bond történetek megírója. A kém, aki nyolcvanhat évesen elhunyt genfi otthonában, író volt és katolikus; írónak is katolikus és katolikusnak is író, mint ahogy nyugdíjbamenetele után is megmaradt kémnek, aki azonban nem a brit világirodalom, hanem az emberiség számára fürkészte ki az emberi magatartások rejtelmeit. Nem jelentéseket fogalmazott, hanem regényeket. Jóllehet, tartós szerződés kötötte hollywoodi filmgyárakhoz, ahol forgatókönyvíróként kereste kalácsát, ez a rangos író — egyike korunk legnagyobbjainak - egyszersmind a legsikeresebb szórakoztató irodalmat művelte, elsődleges célként tűzve maga elé olvasói lebilincselését, magával csábítását a fordulatos mese fordulatai közé, hogy azok, akik odatapadtak az áradó történéshez, végül erkölcsi tanulsággal és emberismerettel gazdagodjanak. A HÉT 31
