A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
FIGYELŐ jobban a múlt? Kit viselt meg A magyar televízió pénteki (május 3.) híradója olyan nemzetközi tudományos konferencia megnyitójáról számolt be, ahol pszichológusok több napon át azt vitatták, hogy milyen lélekromboló hatása van annak, ha egy nemzet külső kényszer alatt elveszíti lakosságának egy részét. egy harmadát. Mennyi szenvedésen, traumák sorozatán, identitászavarok sokaságán vezetett az út az anyaország mai pszichopatikus lelkiállapotához. És ezalatt az idő alatt az akarata ellenére I kisebbségbe került magyar nemzetiség vígan élte világát a Magyarországot környező országok atyai gondoskodásának, internacionálís- I ta szeretetének jóvoltából. 1 A nemzeti önrendelkezés wilsoni i elvének egyoldalú alkalmazásával j Magyarországon sikerült egy vij szonylagos (90 százalékos) magyar j többségű államot létrehozni, míg 3 egy kipróbálásán cseh és szlovák j együttélésből egy alig 69 százaléj kos szláv többségű Csehszlovákiát I1 megalkotni, és további három, majd még egy országba (Kárpátalja Szovjetunióhoz kerülésével) magyarokat i telepíteni anélkül, hogy elhagyták volna szülőföldjüket. Ez az igazságj tálán döntés lelkileg a magyarok többségét érintette, de fizikailag "csak" egy harmadát. A lelki megrázkódtatás csak műékonynak, könnyen felejthetőnek tűnt Magyarországon, és különösen az elműt negyven esztendő próbált meg fátylat borítani a műtra. E sorok írójára a hetvenes években magyarországi tanűmányai alatt sokszor rácsodálkoztak, hogy “cseh" létére miyen jól beszél magyarul. A paradoxon csupán az, hogy Szlovákiában meg az tűnt fel, hogy érsekújvári magyar létemre aránylag tűrhetően bkom a szlovák nyelvet. Erre mondják, hogy ilyenkor kell egy harmadik hazát keresni, amelyik befogat. Ez az identitászavar, megfoghatatlan hovatartozás okozhat igazi lelki traumát, amelyet egy anyaországi magyar csak áttételesen élhet meg, vagy érthet meg. Ezért lehet nagyon nehéz a szentendrei tudományos konferencia pszichológusainak dolga Honnan merített erőt egy nemzet egy ilyen megrázkódtatás után? - tették fel a. kérdést minden bizonnyal azon az összejövetelen. De ki foglalkozik azzal, hogy honnan merít erőt egy kisebbség a megmaradáshoz? Mert milyen traumát él át az a hatéves magyar gyerek, akit a szülei meggondolatlanságból szlovák iskolába íratnak? El meri-e mondani otthon, hogy az iskolában az osztálytársai, de még a tanító nénije is kigúnyolja őt azért, mert néha magyar szavakat kever a mondókájába? Kihez forduljon panasszal, ha az iskolaigazgató betiltja a magyar beszédet a szünetekben? És, ha netántán beszédhibás, van-e magyar logopédus a mi vidékünkön? Magyar felsőoktatási intézmény hiányában Szlovákiában nagyon sok tehetséges diák van megfosztva a továbbtanulás lehetőségétől. Ki a felelős ezért? És sorolhatnám a magyar nemzetiségű kiskatonák megaláztatásaival, vagy a szerelmi vegyesházasságok szerelmet követő éveinek bonyodalmaival. Meg kell küzdenünk a kétnyelvűség és újabban a megalázó nyelvtörvény minden bújával-bajával. Nem érezhetjük magunkat teljes értékű embernek a munkahelyeinken, elbizonytalanodunk, elhalkulunk a közlekedési járműveken, és lassan az egy nemzetben gondolkodó szlovák társadalom perifériájára kerülünk. Markuš úr félti a szlovákjait Dél- Szlovákiában: Aggodalma jogos, mert kiszámíthatatlanok indulataikban szélsőségesek, káros lelki reakciókra hajlamosak vagyunk, mert ilyenekké tettek minket. Sajnos kevés a magyar pszichológus is... Száraz Dénes Jászi Oszkár örökre hazatér Jászi Oszkárnak, a nemzetközi viszonylatban is nagynevű szociológusnak a hamvait - végakarata értelmében - az Egyesült Államokból, Oberlinből, hazaszállítják és Budapesten helyezik örök nyugalomra. 1975 év márciusában - születésének századik évfordulója alkalmából — Záhonyi Botond, clevelandi magyar író társaságában - felkerestük Jászi Oszkár és második felesége — Recha - sírját az Ohio államban lévő Oberlin város temetőjében, és elhelyeztük koszorúnkat a kisebbségi haladó magyar fiatalság által személyesen is ismert és nagyra becsült magyar tudós sírjára. Oberlin, a közel 200 000 magyar lakosáról "amerikai kis Debrecennek" nevezett, két millió lakosú város Clevelandtól ötven mérföldnyire van. Oberlin környéke lankás dombvidék, az út mellett szétszórtan épületek, Krisztus-kereszt, a városban katolikus, metodista és baptista templom. A városka főterén a szürke kétemeletes egyetem. Itt tanított Jászi Oszkár 1925-1957 között. Megtekintjük az Egyetem könyvtárát, a könyvek között "Oscar Jászi" angol nyelvű kiadványai. A főtérhez közel a temető. A temetőőr eligazít. "Ismertem a professzor urat, sokat járt ide sétálni, szerette a csendet. Henry Johnson öreg rabszolgatartó sírjánál van egy kis pad, ott üldögélt gyakorta." Jászi Oszkár nevét az őr hibátlanul ejti ki. Az említett "kispadot" és a "rabszolgatartó" síremlékét megtekintjük. Az amerikai farmer sírja mellett rabszolgáinak a sírkövei. Feliratok: "Született rabszolgának, meghalt szabadon". Az ilyen sírkövek szomszédságában szerénykedik Jászi Oszkár és neje "Recha" egyszerű sírhantja. Jászi nevéről már a sírkővön s a könyvtárban is lekopott az ékezet. Az örök emigránstárs, a nagy magyar író Márai Sándor sorait idézem: "A csákány koppan, a nevedről lehull az ékezet." Tanításaira, elméletére gondolok. Tenger mossa a szigetet. Jászi Oszkár nevét idegenek vésték az emlékkőre, az Állam - a tenger — emberei, nemzetéhez hű maradt. Még egyszer jött haza, 1947- ben, segíteni akart a csehszlovákiai magyarok sorsán, üldöztetésük felszámolását kérve Beneš köztársasági elnöknél. Nem talált meghallgatásra. Szalatnai Rezső író barátommal, a radikális magyar fiatalok megbízásából kísértük. Kezének meleg szorítását ma is érzem. Most, hogy végleg hazajön Magyarországra, mi, egykori követői és bizalmasai - öregen is bizakodva — vállaljuk eszmei küldetését, a közép-európai népek együttélésének parancsát. dr. Boross Zoltán A HÉT 15
