A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
FIGYELŐ község közé tartozott Negyed, Vágkirályfa és Zsigárd. A Sellyéi járás magyar kisebbségének közművelődési egyesülete tisztikarában az 1935. december 4-én megtartott rendkívüli közgyűlésen változás állt be. Az elnök, Kovács Alajos nyugdíjba vonulása után, a szeptember 1-én Pozsonyban megnyílt Magyar Tanítók Házának igazgatója lett, így elhagyta addigi működési helyét, a negyedi református népiskolát. A járási közművelődési egyesület újjáalakított tisztikara 1938 novemberéig működött ebben az összetételben, mikoris a volt Vágsellyei járás, az északi szlovák községeket kivéve, az első bécsi döntés (1938. nov. 2.) értelmében Magyarország része lett, és ezzel az intézmény megszűnt létezni. Ahhoz, hogy a volt Vágsellyei járás magyar nemzetiségű lakosságának kulturális életéről reális képet kapjunk, a tárgyalt közművelődésről szóló miniszteri rendelet eredményeként megalakult helyi közművelődési bizottságok és a járási közművelődési egyesület munkáján kívül szólni kell a járásban működő többi magyar kulturális egyesület és intézmény létéről és tevékenységéről. Az 1925-ben alapított Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesületnek (SzMKE), mely Komáromban székelt, a Vágsellyei járásban 4 alapszervezete volt, éspedig: Vágsellyén, Vághosszúfalun, Farkasdon és Negyeden. A szintén 1925-ben alakult "Galánta-Vágsellye Járás Tanítóegyesülete" — 1932-től "Galánta-Vágsellyei Magyar Tanftómegye" - mellett működött a két járás pedagógusaiból álló 20 tagú dalárda valamint a tanítók zenekara. A dalárda vezetője Boross Béla, alsószeli tanító - a Magyar Tanítónak volt egy időben szerkesztője -, míg a tanítók zenekarának Szalay Pál volt a vezetője. A próbákat Galántán, a Katolikus Kör helyiségeiben tartották. Ismeretes, hogy a színjátszásnak nagy múltja van környékünkön, de az, hogy Vágsellye Nyugat-Szlovákia magyar színjátszásának központja volt, az már kevésbé. A művelődési és iskolaügyi miniszter engedélye alapján 1934-től Vágsellyén működött a Nyugatszlovenszkói Magyar Színház. A színház igazgatója Földes Dezső volt. Végül egy statisztikai adat. A járási hivatal kimutatása szerint 1937-ben a Vágsellyei járásban 42 magyar kulturális egyesület működött és fejtett ki közművelődési munkát. A számok és a tények magukért beszélnek. Bukovszky László Egy-egy jelet fest Kraščenič Alexej legújabb alkotásai a monokróm festészet szellemében születtek és a "Festőiség utáni absztrakció" egyik európai irányához köthetők. Közelebbről a francia új realizmus programjával azonos festői attitűdöt jeleznek az 1990 és 1991-ben született művei. "A monokróm festészet a szín központi szerepére épül, s háttérbe szorítja a képépftés szerkezeti elemeit. Megszünteti a szín anyagi-tárgyi felülethez kapcsolódó fizikai hatását, s egyfajta elanyagtalanítás által térképzetet kelt, a végtelenség érzetét kelti." Hegyi Lóránd ezen művészetfilozófiai megfogalmazása támpontot nyújt Kraščenič Alexej legújabb festményeinek megközelítéséhez is. Viszont nála meghatározó az a közeg, az az élményanyag, amelyből ezek a művek születtek. Az utóbbi negyven év öröksége mélyén benne él az emberben, meghatározza még ma is tetteit, kapcsolatait, és visszatartja az új, igazabb változásoktól. Fejlődésszakaszának egyik utóbbi állomása monokróm festészet, amely előző dinamikusan expresszív formanyelvének ellenpárja ugyan, de erre épülve alakult ki. Az 1990-1991-ben készült művein eljut a legegyszerűbb képzőművészeti elemhez, a jelhez. Nagyméretű, egy színre hangolt képeire, helyenként véletlennek hatóan egy-egy jelet fest. Nyitott gödröt, amely lehet a meglévő szenny gyűjtőhelye, de lehet a végső állomás színtere is, utalva a kezdet és a vég gondolatára. A gödör mellől indul egy út, amely sehová sem vezet, csak van, s lépked rajta egy óriási, nemtelen, emberi figura, valahová a vágtelenbe. Vagy megjelenik a vásznon a homogén egységes utaló kör mellett egy fűrész, szinte gyermekrajzi egyszerűségében. Az értelmezési skála nyitott. E művek kozmikus távlatokat és transzcendentális erőt sugároznak. Az Örökség címet viselő kiállítás bemutatja az előzményeket is. Azokat a témaköröket, amelyek az utóbbi három évben a fiatal festő alkotói ambícióit lekötötték. Vérbeli megoldásokat, a fauvizmus és a posztmodern festészet eszköztárát vonultatja fel a néhány évvel korábbi képein. Kraščenič Alexej művein keresztül szembenéz a nézővel, jelzi az elferdült valóságot, kritikával illeti azt. A festő szkepszise remélhetően nem végérvényes, s maradt még egy halvány reménysugár, hogy újraéledjen emberbe vetett hite. Farkas Veronika Fotó: Gyökeres György A HÉT 15