A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-24 / 21. szám

ÉLŐ MÚLT A közművelődés múltja a volt Vágsellyei járásban Manapság egyre több szót ejtünk az első Csehszlovák Köztársaság de­mokratikus rendszeréről, a masaryki demokráciáról és visszatekintve — ki­csit nosztalgiával - párhuzamot pró­bálunk vonni a múlt és a jelen között. Ezen összehasonlítás megvonásához szeretnénk az alábbiakban a hivata­los levéltári források alapján néhány fontos és kevésbé ismert adattal szol­gálni. Az első világháború után új hazába - Csehszlovákiába — került kb. 1 milliós magyar nemzeti kisebbség az 1919. szeptember 10-én aláírt saint - germaini szerződés értelmében olyan jogokhoz jutott, melyek biztosították fennmaradását. Térjünk rá a kisebbségek kulturális jogaira és azok érvényesítésére, melyre nézve mérvadó volt a műve­lődési és iskolaügyi miniszter 1919. augusztus 11-i 33 706 sz. a közmű­velődésről szóló rendelete. A rende­let, melynek döntő befolyása volt a ki­sebbségek kulturális jogainak érvé­nyesítésére, kimondta, hogy mind­azon településen, ahol legalább 200 valamely nyelvi kisebbséghez tartozó lakos él, megalakítandó a helyi köz­­művelődési bizottság, a 2000-nél több főnyi kisebbséggel rendelkező járásokban pedig a járási közművelő­dési egyesület. A községi és járási szervek megalakítására, működésük irányítására és folytatására vonatko­zólag több miniszteri rendelet adott részletes utasítást, úgyhogy a kultúr­­munka a lakosság minden rétegében megindulhatott. Ezek értelmében vizsgáljuk meg a volt Vágsellyei járás magyar nemzeti­ségű lakosságának közművelődési életét és az említett járási közműve­lődési egyesület tevékenységét. A volt Vágsellyei járás a mai Galántai já­rás keleti részét alkotta, hozzá tarto­zott a mai Nyitrai járás két községe Mocsonok és Felsőkirályi is. Az 1921- es népszámlálás adatai szerint a járás 61,53 %-át (29 982 személy) alkották a magyar, 35,30 %-át (17 204 sze­mély) a csehszlovák, a maradék 3,17 %-ot pedig a német és egyéb nem­zetiségűek. A Vágsellyei és a Galántai járás 36 községének helyi közművelődési bi­zottsága 1926-ban, tehát az említett miniszteri rendelet kibocsájtása után hét évvel megalakította a "Galánta-14 A HÉT Vágsellye Járási Magyar Közművelő­dési Egyesület"-et, mely első volt Szlovákiában a maga nemében. A közművelődésről szóló rendeletben a szlovákiai magyarság számára rejlő' értékeket egyedül a Galántai és Vág­sellyei járás magyar pedagógusai is­merték fel. Jelentőségéről és a szlo­vákiai magyarság kulturális életében úttörőként alakult egyesületről az or­szágos sajtóban a harmincas évek­ben lehetett olvasni, mikor is példa­ként állították a többi magyarlakta já­rás elé a közművelődési munka meg­szervezésében. (Magyar Tanító, 1935. 3. sz. 65. oldal.) Abban, hogy 1926- ban a két járás közös közművelődési egyesülete megalakult, oroszlánrésze volt Kovács Alajosnak a negyedi re­formátus népiskola igazgatójának, aki a közművelődési egyesület első elnö­ke volt. A két járás közös kulturális intéz­ménye 1931. október 14-én tartotta utolsó tisztújító közgyűlését Galántán a járási székház nagytermében. A szlovákiai magyar közművelődés kiépítésében nagy jelentőséggel bír­tak az 1931-ben lezajlott helyhatósági választások, melyek eredményeként a községekben újabb közművelődési egyesületek alakultak. Ezek után ke­rült sor a két járás magyar közműve­lődési egyesületének különválására, minek eredményeként 1932. szep­tember 24-én megalakult a "Sellyéi Járás Magyar Kisebbségének Közmű­velődési Egyesülete". Az alakuló köz­gyűlésre Vágsellyén, a Horváth-féle vendéglőben került sor. Az ülésen megválasztott tisztikar élére Kovács Alajos került, titkára pedig Munka Je­nő lett. A közművelődési egyesületek legfontosabb céljuknak a magyar nemzetiségű lakosság kulturális igé­nyeinek kielégítését, a népnevelő és fölvilágosító munkát tartották. A nép­nevelő és fölvilágosító munkát a tör­ténelmi-honismereti és népi akadémi­ák alkották. A művészeti munkakör legnépszerűbb formája a színjátszás volt. Ehhez a munkakörhöz kapcso­lódtak a kicsik számára rendezett bábszínházak is. A járási egyesület a helyi bizottsá­gok munkáját összehangolva próbál­ta a járás magyar nemzetiségű lakos­ságát egyesíteni felekezeti hovatarto­zástól és pártállástól függetlenül a közművelődés érdekében. Kerülték a nyílt politizálást, támogatták Cseh­szlovákia demokratikus rendszerét, de nem tagadva ezzel az egyetemes magyar kultúrát. A járási egyesület és a helyi bizott­ságok anyagi bevételi forrását a kü­lönböző adományok, segélyek és a rendezvényeken szedett belépődíjak alkották. A járási egyesület rend­szeres évi támogatást kapott az ál­lamtól és a járási hivataltól. A helyi közművelődési bizottságok bevételi forrását néhány kivételtől el­tekintve csak a rendezvényeken sze­dett belépődíjak alkották. A községek inkább csak támogatást tudtak nyúj­tani a bizottságoknak. Fedezték az egyes rendezvények alkalmával a te­rembért és a villanyszámlát, de anya­gi támogatást kevés helyen folyósítot­tak a közművelődésre. Ezen kevés fl Sellyéi nek iar i i?­' l'k' ír kisebbsége desi testiiie*’ k u 11 -.ľ ESTÉLYT RENDEZ özremükodnek ,i, .,11. Illllii/: Az este o. ' Dr - -Belépnem: 6-, 4-, Kč. munka .enc kosi.. i tozsei A Se., ei „Cecil, k, . - ■ "H uv •. „ Felül fizetéseket köszönettel ^.„ík es kultúrcelra forditiu* Jegyek elővételben Déri Aladar ur q»os> szertárában JANICS ALAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom