A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
kai értékesebbnek tartották a bányászott aranynál — készült, s mágikus erőt tulajdonítottak neki. Hiedelmük szerint, akinek ilyen gyűrűje volt, azt a Duna tündérei minden vízi veszedelemtől megvédték. A gyűrű karikája fonott volt, a közepén levő piros vagy zöld színű kőbe ponty alakja volt belevésve. A mester köznapi halászcsizmája is különbözött a legényekétől, s ezt nagysarunak nevezték. Térden felül ért a szára, az egész combot eltakarta és le lehetett tűrni. A sarunak olyannak kellett lennie, hogy ha néhány icce vizet beleengedtek, annak nem volt szabad a varrásnál kicsurognia. A legény ruhája egyszerű szabású, zsinór nélküli volt; kalapjuk kiskarimájú pörgekalap, melyen a szürke- vagy vörösgém legszebb tolla ékeskedett. Télen sapkát viseltek, ünneplő csizmájuk ráncos csizma volt, hűvös időben pedig a kissarut hordták, mely olyan volt, mint a mesteré, csak abban különbözött tőle, hogy a szára térdig ért. A mesterek a legényeknek pénzben és halban hetibért fizettek, akik nála is kosztoltak. A bérben benne volt egy pár új saru is, melyet azonban csak akkor kapott meg a legény, ha a szolgálat ideje legalább egy évre volt megkötve. A visszaemlékezések után Pista bá-ÉLŐ MÚLT esi nagyot szippant a vízízű levegőből, s mosollyal az ajkán megjegyzi: — Szép, de nehéz foglalkozás volt ez. Munka a javából, amihez szív és kitartás kellett. Nem véletlen, hogy amikor Szent Péter megkérdezte a halászokat, hogy elégedettek-e a Dunával, akkor így válaszoltak: — "Nem, uram! Mert az kéne, hogy az egyik oldala lefelé s a másik meg felfelé folyjon." — De ez amolyan mese - mondja a nagy kék "országút" magányos vándora, majd hozzáfűzi: — Én azért addig húzom az evezőlapátot, ameddig a karom bírja. Csiba László KONCSOL LÁSZLÓ "Fölséges Urunk kegyes parancsolatja után..." (Alistál, Bögellő, Nagypadány: 1732. szeptember 18.) 1. A fönt írt napon gróf Pálffy János Pozsony megyei főispánnak és (1731 októberétől) országbírónak, a vármegyei Pálffy-birtokok fejének megbízása nyomán, a nagyabonyi Csiba Imre megyei fiskális (akkor: "ügyész") kérésére két járási tisztviselő, Bakó Péter és Boros Mihály esküdt szállt ki Alistálra, hogy ott kilenc tanút az alábbi hét kérdés tényei felől eskü alatt tüzetesen kifaggasson: "1a. Tudja-é, látto-é avagy hallotta-é az tanú, hogy Fölséges Urunk kegyes parancsolatja megolvasása és publikációja után circiter egy hétig kontinuatíve Alistál névű helsígben, néhai Kosár János meghagyott özvegyje, Oláh Kata asszony házánál előbbi kálvinista alistáli oskolamester, Szokolai Istvány az ott lakozó helvetika konfesszión lévő embereknek könyörgíst és egzercíciumot tartott volna? 2—, Vallja meg azt is az bizonyság, nemdenem-é Alistálban lakozó nemes Vámos Istvány Uram ugyan említett Fölséges Urunk publikált kegyes parancsolatja után a maga gyermekit plebánus uram híre nélkül az alistáli templom cintarimjában maga eltemette? 3“ Tudja-é, látto-é avagy hallottaé azt is a tanú, hogy ugyan Alistálban lakozó nemes Bíró Istvány uram házostárso, Farkas Anna asszony fölkelvín az gyermekágybul nemhogy szokás szerint plebánus uram áltol béavattatta és introdukáltotta volna magát, hanem inkább hír nélkül háromszor megkerülvín az alistáli templomát (!), és azzal úgy tartja, hogy már béavatta volna magát. 4—, Vallja meg azt is az bizonság, nemdenem-é Nagypadány névű helségben, nemes Fogas Lukács uram házánál most is mindennap valamely Gulácsy Mihál névű ember (aki ennekelőtte kálvinista oskolamester volt) tartja az ott lakosoknak az könyörgíst? 5 . Tudja-é, látto-é avagy hallotta-é azt a tanú, hogy Padányban lakozó ifjabbik nemes László Istvány és Fogas Istvány uraimék hol és ki áltol körösztöltették meg az magok gyermekeiket, és az őkegyelmek feleségek is hol és ki áltol avattatták bé magokat? 6 . Vallja meg azt is az bizonyság, nemdenem-é Bögellőn lakozó nemes Bőgi Ádám, Kosár Dániel és Kosár Simony uraimék az magok gyermekeiket plévánus (!) uram híre nélkül, Alistálban lakozó Nagy György, Újvári Istvány és Kovács György énekelések alatt, az alistáli templom cintarimjában temették el? ľ000. Vallja meg hütinek letétele után azt is az bizonyság, hogy mindezeken kívül kik volnánok még mások, azkik gyermekeiket prédikátorral körösztöltettík avagy temettettík, és felesígeiket gyermekágybul fölkelvín plebánus uram híre nélkül introdukáltották volna?" Micsoda kérdések, kapja föl a fejét a történelem részleteiben járatlan mai olvasó. Nemcsak a szövegben fölbukkanó földrajzi tények ismeretlenek a Csallóközben járatlanok előtt, s nem csupán bizonyos régi fogalmak és egyházi előírások magyarázata szükséges, hanem a megyei vizsgálat történelmi előzményeinek fölvázolására is szükségünk lesz. Három csallóközi történelmi falu lakosait emlegeti ez a jegyzőkönyv: Alistáléit, Nagypadányéit és Bögellőéit. Közel fekszenek egymáshoz, Dunaszerdahelytől délkeletre. A mai Alistál a középkori AI- és Felistái (a nép nyelvén Alista, illetve Fiiista) s a közéjük furakodott aprócska Tőnye (olykor Tönnye) lassú eggyéolvadásával jött létre, de történetünk idején még külön tartották számon őket. Nagypadány ma is külön áll, s a történelmi Alistáltól pontosan nyugatra, mintegy másfél kilométerre éli változó kedvű napjait, Bögellő pedig Alistáltól délnyugatra, Nagypadánytól délkeletre, egy újabb keletű mesterséges tó partján, nemkülönben. AI istáit 1980-ban 2027, Padányt 836, Bögellőt 381 lélek lakta, míg a múlt század közepén a történelmi Alistál 929, Felistái 163, Tőnye 234, Nagypadány 447, Bögellő 221 lakost számlált, s a falucsoport akkori 1994 lakosa közül Fényes Elek szerint (1851) 37 zsidó, 51 evangélikus, 639 katolikus, 1267 pedig református hiten élt; a továbbiak jó megértéséhez minden fölsorolt adatra szüksége lesz az olvasónak. Elmondjuk még ezzel kapcsolatban, hogy a római felekezetben élők számaránya a régi Alistálon volt a legnagyobb, 481 kálvinistával szemben 435, s számuk a többi apró településen viszonylag elenyészett. Fényes minden érintett falucska határáról leírta, hogy rétje sok, de vizenyős, amely gyönge szénát terem, laposaik viszont nádban, sásban, gyékényben és vízi madarakban bővelkednek, s a vidék szarvasmarhatartásáról és burgonyájáról híres. Gabonájuk nem sok termett az akkori, vadvizek járta határban. (Folytatjuk) A HÉT 13
