A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

KRIMI MARK HYAMS MEGHALSZ, A rendőr alaposan megvizsgálta a gép­kocsi ablakát, mélán bólintott néhány­szor, majd tárgyilagosan megjegyezte: — Nem vitás, uram, az üvegbe revol­vergolyó csapódott. — Én sem mertem gondolni arra — mondta dühösen Fred Chaloff —, hogy az utca csavargói téglával dobálták meg a gépkocsimat. A gyakori fenyegető le­veleket nem vettem komolyan, de ez már több a soknál. Mikor látnak végre munkához? — Gyanakszik valakire netán? Vala­ki a halálát akarja? — Tetszik tudni, az építőiparban nem a selyemkesztyű a divat. Az em­bernek ebben a szakmában több az el­lensége, a rosszakarója, mint a haja szá­la. A piszkos konkurencia sem ül tétle­nül, és számolnunk kell azokkal is, aki­ket erőszakkal tessékelünk ki a lakásuk­ból. — Mi minden apróságra ügyelünk. — Nem vette, észre... — Tehát a dolog úgy áll, uram, hogy ön mindig másik utat választ, távozás­kor és érkezéskor is, és sohasem hagyja el ugyanabban az órában a villáját. A feleségének, Mrs. Chaloffnak tudomása van mindarról, ami a napokban történt önnel? — Ugyan dehogy! El ne mondja ne-ANGYALOM! ki! Gladys született pesszimista, és ha megsejti, hogy az életem veszélyben fo­rog, egyszerűen bezár a villába. A rendőr megértőén vigyorgott. Fred Chaloff derűs hangulatban tá­vozott a rendőrállomásról. Meg volt elégedve önmagával. A fenyegető leve­lek és most az a golyó, amely átfúrta a gépkocsi ablaküvegét egy potenciális gyilkos és gyilkosság árnyékát vetíti e­­lőre. A pokoli elképzelés megvalósulni látszott. Az "utolsó menetre" pedig nem várunk sokáig, gondolta Chaloff, mi­közben sérült gépkocsiját az autószer­viz mestereire bízta, majd taxiba vágta magát és hazahajtatott. Gladys — mint mindig — a nappa­liban várta. — Mi történj Fred? Olyan sápadt vagy. — Semmiség az egész, Gladys. Szer­vizbe adtam a gépkocsit. Holnapra megjavítják... a hibát. Az arca sem rezzent, amíg az asztal­nál elmesélte a történteket. Már akkor is sokat hazudozott, amikor — valami­kor régen — munkanélküli építészmér­nökként az unatkozó szépleányok szí­nes esernyője alatt a fürdőmedence mellett Örök szerelemről beszélt, örök hűségről és magában nagyokat derülve tapasztalta, hogy a hölgyek rendszerint bekapták a horgot — botostul. Gladysnek hatalmas vagyona volt. Emiatt ostromolta hetekig és emiatt ve­zette az oltárhoz, mert Gladys bizony aligha vehetett volna részt egy califor­­niai szépségválasztáson. Meg aztán az az átkozott korkülönbség! Gladys teljes tíz évvel volt idősebb Frednél. Chaloff dühöngött. Megdolgoztatják, mint egy rabszolgát. Az "úrnő" sárkányként ra­gadt rá minden centre és a számlákat is folyton ellenőrizte. Legmerészebb álmai a drága ver­senyautóról, a szombat esti mulatságok­ról és egzotikus utazásokról a Hawaii­szigetekre meg a Bermudára gyorsan szétfoszlottak. Gladys mint egy szociális segélyben részesített senkiházi osztotta be a pénzét. Fred nagy későn vette ész­re döbbenten, hogy nem Gladys az ál­dozat, ó nem! Nem a hölgy sétált be a csapdába. Az áldozat nem más — az ördögbe is —, mint ő maga, Fred Cha­loff. A reggelinél Gladys bőbeszédűen számolt be a legújabb pletykákról. Fred szórakozottan hümmögött és motyogott valamit: Igazad van drágám, Mrs. Cro­­neall egy bestia, Mrs. Shelton egy alli­gátor, persze, te vagy a legaranyosabb, a leggyönyörűbb, a legokosabb. Mind­­egy, gondolta magában, hamarosan la-IGAZÁN A LEGKISEBB A világ legki­sebbnek neve­zett könyvét már minden valamire­való képeslap bemutatta, de mindig újabb, még kisebb leg­kisebbről jöttek hírek. Nos, ezen a mini-könyvön nyilván már nem lehet túltenni, nagysága 2x3 milliméter, "vas­tagsága" 1 milli­méter, és 50 ol­dalas! A LÁTOGATÁS VÉGE Három héttel 70. születésnapja előtt elhunyt Friedrish Dürrenmatt. Az 50-es évek elején vált a modern dráma élő klasszikusává, legismertebb alkotása Az öreg hölgy látogatása ősbemutatója idején 1955-ben, az író mind­össze 35 éves volt. Sokoldalú szerzőként tartotta számon az irodalom. Elbeszéléseiben, forgatókönyveiben, regényeiben, így a magyarul elsőkként megjelent A nagy Romulusban, az Angyal szállt Babilonban, Az ígéretben, majd az 1959- ben bemutatott Az öreg hölgy látogatásában és A fizi­kusokban a kilátástalanságot, az áttekinthetetlen kép­mutató, velejéig romlott világ morbidságát emelte mű­vészi rangra, az esztétikai ítélet tárgyává téve a rútat, a gonoszt. Nyomasztó atmoszférájú műveit gyilkos tár­sadalomkritika, maró humor jellemezte. Színdarabjait a világon szinte mindenütt játszották, könyvei számtalan kiadást értek meg. 1966-ban elnyer­te a német nyelvű irodalom legrangosabb diját, a Georg Brüchner-díjat. Többszöri várományosa volt a Nobel­­dfjnak, de életében már nem kaphatta meg. Halálával századunk páratlan író egyéniségét veszí­tette el a világ. 30 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom