A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

KRIMI pátra teszi Gladyst, nemsokára minden ' másként lesz. Először meredek terveket forgatott az agyában. Elviszi a tóhoz és egysze­rűen a víz alá nyomja. Vagy lelöki egy szikláról a szakadékba. Vagy rágyújtja az erdőben a víkendházat. Nem, nem. A rendőrség azonnal gyanút foghat, nem lesz meg a biztos alibi sem. Végül elhatározta, hogy a főszerepet önmagá­nak adja. Egy rögeszmés gyilkos üldözi, ugye. Fred Chaloff lesz a céltábla. Egy végzetes tévedés folytán aztán Gladys húzza a rövidebbet. Az élet szeszélyes, nemdebár. — Miért nem veszed igénybe az én kocsimat? — Gladys hangja visszatérí­tette Fredet a valóságba. Már nagyon várta a kérdést. Azonnal válaszolt. — Hogyne — mondta Chaloff —, ha neked ma nincs szükséged rá... Ne ag­gódj, délután otthon leszek. — Minden rendben csicsergett Gladys —, öt órára várlak, mert ma gol­fozni megyek a klubba. — Pontos leszek, drágám — vála­szolta Fred. Még sohasem múlott el egy munka­nap olyan lassan, mint ezúttal. A szo­rongás egyre nőtt és amikor négy óra­kor végre megnyílt előtte a trezor, re­megő ujjakkal ráncigálta elő a dobozból a dinamitrudakat, majd óvatosan ösz­­szekötötte a robbanószerkezettel. Nem sokáig tétovázott. Gladys bete­gesen pontos volt mindig és alapos. Igen, igen. 17.30-kor elhagyja a villát. O. K., a golfklubban rendszerint 18.30-ig marad. Ám ezúttal minden máskép­pen lesz, angyalkám, mert valahol út­közben, pontosan 18.15-kor Mrs. Gladys Chaloff egy elkerülhetetlen sze­rencsétlenség áldozata lesz, bumm. Whiskyt töltött magának. Néhány korty nem árt meg az egészségnek, sőt — megnyugszik tőle. Miután a szerke­zetet beigazította 18.15-re, a robbanó­szert elhelyezte egy táskában. A csoma­got aztán betette Gladys gépkocsijának a csomagtartójába. Hiba egyszerűen nem csúszhat a szá­mításba. A terv pompás. A gyanúnak még csak a halvány árnyéka sem vetőd­het rá. A rendőröktől nem tartott. Az ügy tiszta. Gladys már várta az ajtóban. — Minden rendben, Fred? — kér­dezte és átnyújtott a férjének egy pohár martinit. — Igen, igen — motyogta Fred. Gladys nem sokkal ezután átment a nappaliba és golfhoz öltözött. A lépcső­kön váratlanul megfordult. — Elvihetlek a szervizbe. Szükséged lesz az autódra, nem? Chaloff megdermedt, majd gyorsan összeszedte magát. — Nem, nem megyek azonnal. Taxit hívok... Te csak menj... köszönöm, na­gyon figyelmes vagy, de köszönöm. A szerelőállomáson elöntötte a for­róság. Még akkor sem tért magához, amikor a pénztárnál elrendezte a szám­láját. Végül az órájára pillantott, és be­ugrott a gépkocsijába. Hat óra öt perc­kor már a dolgozószobájában volt. Gyors léptekkel a bárszekrényhez ment, töltött magának egy pohár bour­­bont és ivott. A méregerős ital megtette a hatását, az ujjai már nem reszkettek. Megint az órájára nézett. Még néhány perc és... THE END. Good bye, Gladys, sohasem szerettelek. Hat óra tíz perc! Hat óra tíz perc! Lássuk csak, lássuk: hat óra tizenöt­kor — robbanás. Vajon a rendőrség mi­kor szerez tudomást a "szerencsétlen­ségről?", és mikorra várhatja a részvét­nyilvánításokat? Elmúlik talán harminc perc is vagy több...? A következő pillanatban megcsör­rent a telefon az íróasztalon, Fred ré­mülten pillantott ismét az órájára. Hat óra és tizenkét perc! Ez már a rendőr­ség? Vagy netán a robbanószerkezet e­­lőbb lépett működésbe? — Fred te vagy az? — hallotta Gladys hangját. — Hol tartózkodsz e pillanatban? — ordította Chaloff elveszítve az önural­mát. — Én... — Gladys! Hol vagy most? — Miért ordítasz? Hallgass meg... Amikor a golfütőket be akartam tenni az autóba, észrevettem, hogy a csoma­god a csomagtartóban maradt... A cso­magod... igen... Talán szükséged lehet rá. Letettem a dolgozószobád íróaszta­la mellé... Talán... A többit már nem hallotta. Az óra 18.15-öt mutatott. ★ ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ PETER GREGOR GONDOLATOK XX. század Az emberiség túlságosan elsza­porodott. Az ember azonban ki­halófélben van. Felháborodás Nem elég, hogy szorgalmas va­gyok? Még dolgozzam is? Sorban állás Amikor sorban állasz, és nem látsz a végén túl, ennek előnye is van: elölről téged sem látnak. De hátránya is akad: te sem lá­tod, hogy elöl mi van. Sokan Sokan eladnák a lelkűket az ör­dögnek. Csak a címét nem tud­ják. Fordította: G. Gy. önkiszolgáló pénzverde Egerben nem minden­napi érdekességgel gazdagodott a Dobó István Vármúzeum: a gótikus palota alagso­ri helyiségeinek egyi­kében éremverde nyílt. A századforduló körmöcbányai pénz­verdéire hasonlító mű­hely az egyetlen ma­gyarországi éremver­de, amely látogatókat is fogad, s a turisták — kinek mire futja pénztárcájából - maguk készíthetik el az egri várat és a ba­zilikát ábrázoló érmé­ket. A felvételen Hegy­vári Zoltán műhelyve­zető az éremverés for­télyára oktatja az egyik látogatót. A HÉT 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom