A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-03 / 18. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Váratlan munkabeleset" jeligével olvasónk azt írja, hogy 18 éves autó­szerelő fiának tavaly július 19-én munka közben egy nehéz tárgy eme­lésénél valami megpattant a hátában. Nem érzett olyan fájdalmat, hogy or­voshoz ment volna, így csak 1990. november 20-án kereste fel az üzemi orvost, aki munkaképtelennek ismerte el. Gyógyszeres kezelésben része­sült, közben egy "csodadoktort" is fel­keresett, de eredménytelenül. Ezután egy idegorvost keresett fel, akinek or­vosi zárójelentése alapján 1991 feb­ruárjában az üzemi munkavédelmi e­­lőadó megírta a jegyzőkönyvet. A fő­orvos szerint a balesetnek tartós kö­vetkezményei is lehetnek. Fia 1990. november 20-a óta az orvosok által megállapított diagnózis alapján mun­kaképtelen volt 1991. február 25-ig. A katonai parancsnokság elhalasz­totta fia bevonulási terminusát. Fiának szerződéses balesetbiztosítása is volt az Állami Biztosítónál. Olvasónk azt kérdezi - hogy ha a baleseti jegyzőkönyvet a munkavé­delmi előadó már megírta, az Állami Biztosító részére a nyomtatvány már ki van töltve, de az üzemi orvos ha­logatja a fájdalomdíjra vonatkozó adatokat (pontozást) kitölteni —, munkahelyi baleset-e a fia balesete, mit követelhet a fia az üzemtől és a biztosítótól, lesznek-e problémák a biztosítónál a dátumok miatt, és kö­teles-e az orvos a fájdalomdíjra vo­natkozó pontértékelést kiadni s végül, kell-e az üzemnek a fiát addig is al­kalmaznia, amíg ősszel katonának bevonul? A Munka Törvénykönyve 190. §-a szerint munkahelyi balesetről akkor van szó, ha az egészségkárosodás a munkahelyi feladatok teljesítésénél vagy ezzel közvetlen kapcsolatban történt. A baleset tényét termé­szetesen igazolni s esetleg (tanúkkal) bizonyítani kell, valamint azt is, hogy a konkrét egészségkárosodás és a munkaképtelenség a baleset követ­kezménye. Ez többnyire orvosi kér­dés! Tekintetbe kell venni azt, hogy a fia az első orvosi vizsgálatnál (november 20-án) mit mondott üzemi orvosának, az orvos milyen diagnózist állapított meg; hogy az üzemi munkavédelmi előadó 1991 februárjában mit vett föl a jegyzőkönyvbe, és hogy fia érvé­nyesítette-e igényét a munkahelyi bal­esete kártalanítására. Ha a fia munkaadója nem ismeri el a munkahelyi balesetet és elutasítja ennek kártalanítását, akkor az igénye­ket (fájdalomdíj, keresetkiesés, eset­leges kártalanítás a tartós következ­ményekért stb.) bíróságon kell érvé­nyesíteni, mégpedig attól a naptól számított két éven belül, amikor ká­ráról tudomást szerzett. A munkahelyi baleset esetleges kártalanításától különbözik az Állami Biztosító elleni igény, amely a szer­ződéses balesetbiztosításból ered. Erre az 1964. évi 49. számú rendelet 22. §-a és a konkrét biztosítási köt­vény rendelkezései az irányadók. Itt is igazolni kell a baleset tényét és azt, hogy az egészségkárosodás ennek a következménye. Ez megint orvosi kérdés. Ha a biztosító elutasítaná a bizto­sítási szerződés alapján a kártalaní­tást, akkor bírósági pert kell indítani a Polgári Törvénykönyv 101. és 104. paragrafusai értelmében a balesettől számított négy éven belül. A kezelőorvos a fájdalomdíj pontér­tékelését — minden egyes pontért 15 Kčs összegben - az 1965. évi 32. számú rendelet és melléklete alapján; a biztosítási szerződés szerint a szük­séges gyógykezelés idejére és az esetleges tartós következményekért igényelhető további kártalanítást pe­dig az 1979. évi 56. számú rendelet mellékletében foglalt elvek alapján ál­lítja ki. Ezt írásban köteles kiadni, s benne azt is megindokolni, hogy mi­nek alapján jutott az értékeléshez. A fia munkaviszonya mindaddig fennáll, amíg ezt a munkaadója a Munka Törvénykönyve 44., 45. és 46. paragrafusai alapján fel nem bontja. Felmondást azonban nem adhat attól a naptól kezdve, amikor fia a katonai szolgálatra szóló behívót megkapta. A tényállás és jogi megítélésének bonyolult voltára való tekintettel aján­latos ügyvédhez fordulni. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL "Már több nőismerősöm is emlí­tett beszélgetéseink során valami­féle G-pontot, amelynek célzott in­gerlésével a férfipartner elősegíthe­ti a nő nemi kielégülését — írja 32 esztendős hölgyolvasónk, akinek ez­úttal neve kezdőbetűit sem idézzük. - Félek, hogy nevetség tárgya le­szek a társaságban, ha rákérdezek, mert sehol sem olvastam még erről az érzékeny pontról. Pedig rámfér­ne a tudás, mert ha jólesik is a tes­ti érintkezés, az igazi orgazmus­hoz, azt hiszem, még sohasem ju­tottam el." Csehszlovákiai és magyarországi szexológiai könyvekben valóban nem olvasható semmi a G-pontról, egyes német ill. angol nyelvű kiadványok azonban már megemlítik. Részlete­sebben foglalkozik vele Maurice Yaffé és Elisabeth Fenwick: Sexual Happi­ness - A Practical Approach c. könyve, amely magyar fordításban a budapesti Park és a Medicina könyv­kiadó vállalatok közös kiadványaként jelent meg 1989-ben, három évvel az eredeti után A nemi öröm — Gya­korlati útmutató címmel. Ahol nem esik róla szó, bizonyára nem azért, hogy a férfi- vagy a nőol­vasó előtt eltitkolják, hol az a bűvös pont. Inkább feltételezhető, hogy ezt a rejtett ingerzónát negyven eszten­dőn át, amióta egy Ernst Graffenburg nevű berlini nőorvos szakközlemé­nyében szó esett róla, még nem si­került élettani és lélektani szempont­ból, kellő tudományos alapossággal kielemezni. Számos nő bevallása szerint éppen e pont ingerlése juttatja el a szexuális öröm tetőzéséhez, állapítják meg a szakorvosok. Kérdés azonban, vajon ez minden esetben gyümölcsőz­­tethető-e és ha igen, mily módon. Az érintésre, dörzsölésre, nyomás­ra rendkívül érzékeny rész, amely in­kább szakasz mint pont, többfélekép­pen ingerelhető. A partnerek nemi érintkezése során a merev hímvessző nem minden közösülési helyzetben gyakorolhat nyomást a női hüvely G- pontjára. A hagyományos helyzetben előnyös, ha a nő párnát helyez alsó­teste alá. Több más ismert helyzet, pl. a hátulról behatolás is alkalmas a "bű­vös pontnak" a hímvesszővel való in­gerlésére. A G-pont kapcsán a páros nemi örömszerzés művészetében nemcsak a férfi tudásának és tapasz­talatának, csókéhes szájának és ölelő karjának kell "szóhoz jutnia", hanem simogató kezének és érzéssel tapin­tó, cirógató ujjainak is. Jegyezzük itt meg s nem is csak úgy mellékesen, hogy a női ivarszerv egész­ségvédelme megköveteli a férfi testé­nek, kezének feltétlen tisztaságát, ápoltságát - piszkos kézzel, hosszú, éles, töredezett körömmel ne közelít­sünk, mert fájdalmat, sérülést, fertő­zést idézhetnénk elő. A férfi a háton fekvő nő hüvelyébe tenyérrel felfelé fordított jobb kezének középső ujját csúsztatja, ujjhegyével annak felső fa­lát nyomogatva, miközben többi be­­hajlftott ujjával a csikló tájékára gya­korol hatást az orgazmus jelentkezé­séig. Ha közben a nő a férfi erogén zónáinak ingerlésével eléri, hogy a férfi hímvesszője újra merevedik, a hüvelybe vezetve közösen élhetik át a gyönyörérzés kicsúcsosodását. Dr. Szántó György A HÉT 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom