A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-03 / 18. szám

FIGYELŐ Kettős jubileumról emlékezett ill. em­lékezik meg a világ 1991. január 27- én és december 5-én. Az első Wolf­gang Amadeus Mozart születésének kétszázharmincötödik, a másik halá­lának kétszázadik évfordulója. A Mozart-év hivatalos nyitókoncert­je Bécsben volt, s a televízió jóvoltá­ból mi magunk is részesei lehettünk annak az ünnepi hangversenynek, melyen a bombayi születésű Zubin Mehta a Bécsi Filharmonikusok élén Mozart műveit szólaltatta meg. Jóma­gam pedig annak a bécsi Musikverein "arany termében" elhangzott kamara estnek őrzöm felejthetetlen emlékét, melyen a Takács vonósnégyes Solti György közreműködésével Mozart egyik zongoranégyesét adta elő. Bécsben a sok-sok Mozart-mű meg­szólaltatása mellett két ötletgazdagon megrendezett kiállítás is nyílt. Az első "Zaubertöne" azaz "Varázshangok" cí­men a Künstlerhausban tekinthető meg szeptember közepéig, s Wolf­gang Amadeus életének az 1781- 1791 közötti éveit foglalja össze. Mint tudjuk Mozart 24 éves, mikor a meg­aláztatásokat megelégelve kitör a salzburgi hercegérsek szolgálatából s végleg a császárvárosba költözik. "Biztosíthatom önt — írja ekkor ap­jának Salzburgba - hogy ez egy csodás hely, mesterségem szem­pontjából pedig számomra a világon a legalkalmasabb." Hát igen, a mű­vész, a lángelme tényleg itt emelke­dett a legmagasabbra, itt aratta leg­fényesebb sikereit, itt volt a társaság körülrajongott Wolfija, hogy aztán népszerűsége fogytán az ember itt szenvedjen életében a legtöbbet. Ezeknek az éveknek a keresztmetsze­tét mutatja be a kiállítás, amelyen je­len van az egész jozefinista kor min­den tudományos és szellemi vívmá­nyával egyetemben. S míg az ember szemét elkápráztatja a látnivaló, fülét az események időrendjéhez illő Mo­­zart-zene tartja bűvöletben. A másik kiállítás, melynek színtere a Musikverein emeleti társalgója - már nem törekszik ilyen összefoglaló egységre, ellenkezőleg, Mozart életé­nek csupán egyetlen, de jellemző momentumára - utazásaira össz­pontosít. Tíz úton töltött év emlékét idézi meg ez a bájos kis tárlat, mely korabeli képanyagával, kritikák és be­számolók idézésével olyan benyo­mást kelt, mintha maga "Wolfi" szá­molna be átélt élményeiről. Persze nemcsak a koncerttermek­ben szól Mozart zenéje: a Staatsoper Edita Gruberovával a főszerepben be­mutatta Mozart Lucio Silia című ifjú­kori operáját. S ha már az operát em­lítem, beszámolóm irányt váltva Bu­dapesten folytatódik. Ybl Miklós pa­lotájában ugyanis februárban jelentős esemény zajlott le. A több mint száz­éves épületben most került színre e­­lőször Mozart utolsó zenésszínpadi műve a Titus kegyelme. A ritkán megszólaló mű sorsa meg­lehetősen hányatott. Mozart élete utolsó nyarán, mikor a Varázsfuvola simításait végezte s már a Requiemen is dolgozott, Prágából kapta a felké­rést, hogy II. Lipót cseh királlyá való koronázására komponáljon operát. Mozartnak csupán pár hét állt rendel­kezésére műve megalkotására, így a recitativók anyagát tanítványára, Franz Xaver Süssmayerre bízta, s ön­maga az áriákat komponálta meg. így egy formailag elavult mű született, melynek a zenéje ugyan gyönyörű, de a részeket összetartó szöveg nem éri el az érett mozarti színvonalat. En­nek ellenére a budapesti együttesnek- Erich Bergel karmester és Bos­­chán Daisy rendező jóvoltából - gyönyörű előadást sikerült produkál­nia. A siker titka abban rejlik, hogy csak azt szólaltatták meg, amit maga Mozart komponált. Az énekbeszéd helyett narrátor - Mensáros László- tolmácsolja Hegedűs Géza szöve­gét. A zenei részeket Molnár András, Csavlek Etelka, Ulbrich Andrea, Né­meth Judit, Verebics Ibolya és Szüle Tamás szólaltatta meg. A Szlovák Nemzeti Színház az Ido­­meneo című opera bemutatásával kezdte a Mozart-évet. Sajnos, művé­szeinknek ezúttal nem sikerült a mo­zarti stílus fellegvárát meghódítaniuk. A művet hármas szereposzásban mu­tatta be a színház, de egyre - az aránylag optimálisra - koncentrálni hasznosabb lett volna. Varga József A HÉT 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom