A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy... ÉLD MÚLT (Csallóköznyék, 1708, 1725) (7.) Ezek szerint Libárdiné Nagy Éva asszony, akire a boszorkányos alakváltoztatások gyanúja áthárult, estére nemcsak Lidértejedet, hanem a tőle távolabb, mintegy három kilométerre fekvő Töbörétét is megjárta. De miért, kérdezzük, mit keresett ez a nyéki nő Lidértejeden és Töbörétén, mi ügyebaja volt ott? — Kérdésünkre a nyéki vizsgálat ötödik tanúja, a nyéki Zsemle Erzsébet asszony, Ns Sághi András hitestársa válaszol pontosan és kimerítőn: "Egyebet vallannyi nem tud, hanem azon megtörtént röpülísnek utána szemben lévén e tanú Libárdi Istvánnéval, tudakozta tőle: » Jaj s miért mentél« — úgymond — » átkozott Tejedbe? Tudod-é, minémő mocskos és majd hallhatatlan hír támodott felőled, hogy tudniaillik te röpültél volna? « Kire Libárdi Istvánná felelvén mondotta: »Tudtam nyilván, hogy úgy járok, mert az Isten Angyala azt nékem megjelentette, azminthogy kértem is az uramot, hogy ő vigye el az olajnak való magot prösülnyi Ethébe, de az istentelent reá nem beszílhettem. Elkísértett ugyan Szovar (?) gátja nevő s lidértejedi határban lévő érig, de annál tovább nem ment; hanem onnánd visszatért Nyékbe. De hagyján! Engem azért az Isten el nem hágy. «" Olajprés működött hát valamelyik töbörétei háznál, oda hordták az emberek a környező falvak olajos magvait, hogy belőlük jóféle, szelíd növényi sütő-főzőzsiradékot nyernének, s Libárdiné is oda tartott, amiképp egy másik vallomásból előjön, a kendermagjával, hogy este már hozza is hazafelé a belőle nyert olajat. E különös és fájó ügy egyetlen hasznát a történetkutatás meg az utókor olvasója látja: a múlt vaksötétjéből egyszercsak éles fényben néhány falucska egykori nagytotálja és számos kis közelképe válik ki az udvarok, utcák és mezők jövő-menő, mindenféle foglalatosságot űző, ilyen meg olyan gondokkal birkózó embereivel s az állatokkal, amelyek Nyék életében oly fontos szerepet játszottak. Fényes Elek írja róla a múlt század derekán: "Szénája nagy bőséggel, kivált ha az esztendő szárazabb, azonban idegen marha nem kedvesen eszi. Szarvasmarhát, lovat, szépet nevel; szántóföldjei perjések...“ — s vizsgálatunk tanúvallomásai a százötven esztendővel korábbi Nyéket ugyanilyen gazdálkodás közben állítják elénk. Különböző írott forrásokból ismerjük ezeket a hajdani embereket, tudjuk, mikor és hol születtek, házasodtak és haltak, szültek és temettek, fényt derítünk vagyoni állapotukra, ám ezek mind csupa-csupa mozdulatlan tények, egy-egy emberélet pirinyó sarkpontjai, s a kép, amelyet kirajzolnak, dermedt, megkövült, mozdulatlan. Ha viszont e régi vizsgálati anyagokat fölütjük, olyan érzésünk támad, mintha a várkonyi cinterem nyéki, 18. század közepi holtjai egy varázsütésre föltámadtak volna, hogy újra eljátsszák előttünk akkori szerepeiket belső látásunk színpadán, a figurákon csak az arc elmosott, minden egyéb, hanglejtés, mozdulat, megvilágítás, környezet tiszta rajzolattal dereng imaginációnkban. így látjuk és halljuk Libárdinét és Nagy Katát, aki a rég elhalt Tóth Istvány özvegyeként vívta keserves háborúját nyomorúságos létfeltételeivel s babonás embertársaival a fennmaradásért. A tanúságok a vizsgálat figyelmét egyre inkább Libárdinéra terelték. A nyéki Ns Méhes Gáspár, aki magát 60 évesnek mondta, s akinek nevével az 1708-as vizsgalatkor is találkoztunk, bár akkor csak a hitvese nyilatkozott, elmondta, hogy "tudja valóságossan, KONCSOL LÁSZLÓ hogy az instans Nagy, másként Fúró Kata azon napon és órában, azmelyben azon sokszor említett röpülís történt, bizonyossan idehaza volt Nyékbe, és kenyeret sütött'. (Ne feledjük, az akkori asszonyok Csallóköz-szerte nagy, közös kertalji kemencékben sütöttek, s ezt az egész környék szemmel tarthatta.) Méhes uram azonban a másik asszony dolgáról is tudott egyet-mást: "Azt pediglen, hogy aznap korán regvei Libárdi Istvánná ment ki innénd Nyékbűi Tejed felé, az urátúl, Libárdi Istvántól hallotta, mivel az kísírtette (!) ki őtett (!) egy darabik (!) a falubúi." Egy 43 esztendős nyéki birtokos, Ns Szécsényi Péter meghiteltetvén azt vallotta, hogy "azmely nap regvei korán az röpölés (!) történt, ugyanaznap regvei e fatensnek házánál vólt Fúró Kacsa, s látta is ötét, sőt szólott is vele". Hogy mit keresett Szécsényi uram házánál az idős özvegyasszony, s miről váltottak szót, a vallomásból, sajnos nem derül ki. Ismét találkozunk a fönt megidézett Ns Méhes Gáspár hitvestársával, a most mintegy 45 esztendős Takács Judittal, aki, nyugodjék, tizenhét évvel korábban Kata asszony terhére vallott, ámde most három másik nyéki társával, Ns Takács Györgyné Végh Judittal (20 éves), néhai Ns Zsemle Ferenc Csapiár Erzsébet nevű özvegyével és Libárdi Jánosné szül. Bartos Judittal egyetértve kinyilatkoztatta, hogy "tudják nyilván és bizonyos-Csallóközi kenyérsütő-kemence. (A Vasárnapi Újság 1858-as évfolyamából.) 14 A HÉT