A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
VISSZHANG A kompromisszum nem kényszerűség, hanem követelmény, hogy az egyik párt ne hatalmi szóval érvényesítse akaratát a mäsik felett. Eddig Szlovákiában egyetlen politikai párt sem tudta maradéktalanul érvényesíteni az akaratát, és ez rendkívül pozitív dolog. A kemény kiállás nagyon fontos, de nem szabad, hogy öncél legyen. A földtörvény esetében pl. kiállhattunk volna a parlament plénuma elé és követelhettük volna földjeinket, csak senki sem értett volna bennünket és öt perc alatt leszavaztak volna bennünket. Ehelyett két hónapos kemény munkával sikerült elérni, hogy javaslatunk a kormányjavaslat része legyen. Nekünk politikai pártként nem önvédelemre kell berendezkednünk, hanem élve jogainkkal, felkészülten a politikai élet minden szférájában jelen kell lennünk és a kisebbség védelmét offenzíven kell megvalósítanunk. A nyelvtörvény esetében, és ezt már többször leszögeztük, nem három törvény között kellett választani, hanem kettő, a koalíciós és a maticás között. Minden igyekezetünk ellenére sem sikerült jobbá tenni azt az elsőt, de legalább megpróbáltuk, a legtöbb volt ez abban a helyzetben, amit tenni lehetett. A tét ráadásul nem is a törvény volt, hanem hogy a nemzeti-nacionalista-etatista erők felül tudnak-e kerekedni a parlamentben és a közéletben. Ez kudarcot vallott, és a parlamentáris demokrácia megerősödött. Március elején, amikor ezek az erők újra az utcán termettek, a parlamentig eljutottak, de a parlamentben már nem volt esélyük. Még úgy sem, hogy a VPN lehasadt nemzeti szárnyában erős szövetségest láttak. Ez is a nyelvtörvény körüli harcnak az eredménye. Úgy gondoljuk, megértettük a félelmeit azokkal a hírekkel kapcsolatban, melyek az FMK-ról még mindig keringenek a csehszlovákiai magyarság körében. Levele rendkívül tanulságos volt számunkra, és örömünkre szolgált, hogy kétségkívül nyíltan megfogalmazta és azokra választ kért. Az FMK vezetése mindig is nyílt, a meggyőzésen alapuló politizálás híve volt és szívesen fogadta a munkájával kapcsolatos bírálatokat. Reméljük, levelünkben sikerült tisztázni a felmerült félreértéseket és ön továbbra is büszkén vallja magát az FMK képviselőjének. A Politikai Testület megbízásából az FMK titkársága RES NULLIUS A minap régi tanítványom és barátom igen kedves könyvet tett asztalomra, ugyanis a "Vadászlap" 1916-ban megjelent bekötött példányait hozta otthonomba. A lap gazdag és tanulságos vadászati anyagot tartalmaz, vannak benne tárcák, vadászati tanulmányok, írások a lőszerről, fegyverekről, de nem hiányoznak a színes tudósítások, elbeszélések sem. Bársony István és gróf Zay Imre között pedig oly parázs vita kerekedett a "res nullius" körül, amelynek fordulatos és furfangos gondolatmenetét bizony nehezen tudja követni a magamfajta szerény nimród. Olvasás közben azonban úgy éreztem, hogy a vita hevében nem válogatták meg fegyvernemeiket és sok a csapkodás, az övön aluli ütés. Ámde felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon nem lett volna-e hasznosabb, ha a két vadászati író fontosabb dolgokban teszi próbára tudását, energiáját? Csakugyan célszerűbb lett volna, ha gróf Zay Imre a vita helyett nyelvészeti tanulmányokat ír a vadászok nyelvezetéről, de jobban járt volna Bársony István is, ha lírai vadászati történeteket körmöl, amelyekről ugyan a kései utódok megállapították, hogy túl mesterkéltek, kiagyaltak és valószínűtlenek. Ám a "res nullius" (uratlan dolog, gazdátlan jószág) ügyében nem ártana polémiát folytatni más témakörben, mondjuk a Bibliotheca ügyében. A gondolatot Balázs Béla írása (A Magyar Könyvtár, A Hét 1991. 3. 22. - 12. szám) váltotta ki bennem, amelyet őszinte kinyilatkoztatásnak tekintek, most már a somorjai bibliotéka ügyében. Örülök, hogy a könyvtárral kapcsolatos írásomnak egyik mondata bírta szóra, mert nagyon fontolóra veendő gondolatokat, tapasztalatokat vélek sugallni még a sorok közt is. A részemről papírra vetett ominózus mondat így hangzott: "Ezt eddig még nem próbálta senki" - már ami a könyvtár alapítását illeti. Az "ürmös" mondatomról iziben azt állítja, hogy tévedés, amit alapos magyarázat követ. Sajnálattal kell közölnöm az olvasókkal, hogy Balázs Bélának a Magyar Könyvtár létesítésével kapcsolatos törvényeiről edd igeié nem tudtam és nem hallottam. Ugyanis abban a korban (1974) keveset foglalkoztam a Csemadokkal, mivel már jóval előtte kizártak soraiból. Sőt azt is le kell írnom (bánatosan), hogy az idő tájt a Csemadok képes hetilapját sem olvastam, amelyben az alakuló Csemadok Könyvtárról szóló írás megjelent. Ráadásul a Szabad Európa hangját sem hallgattam, nem hallgatom ma sem. (Ezt nem dicsekvésként mondom, csupán annál az oknál fogva, hogy nincs rá időm, noha információi úgy hírlik, színesek és érdekesek.) Pedig Balázs Béla ötletét nyilván olyan érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadtam volna, mint Zalabai Zsigmond és Presinszky Lajos felhívását a könyvtáralapítás ügyében. És most a "rés nullius"-ra vonatkozó gondjaimról szeretnék szólni. Ugyanis sokan azt kérdezik, hogy ki lesz a "Magyar Könyvtár" gazdája. Ne vegyék zokon a Csemadok jelenkori és jövőbeni vezetői; A Magyar Könyvtárat a Csemadokra nem bíznám, mivel nem futná erejéből. Balázs Béla könyvtáralapítási szándéka is a Csemadok berkeiben bukott el. A Csemadok Fábry könyvtáráról (?) is keveset tudunk. Átmenetileg szükségesnek tartanám egy bizottság létrehozását, amely irányítaná a könyvtár gondjait. Idővel feltétlenül szükség lesz fizetett, szakképzett könyvtárosokra, akik a Magyar Könyvtár életét irányítják és szervezik, ugyanakkor felelősek a bibliotéka anyagi és egyéb állapotáért. Node, gyűjteményét, nélkülözhető könyveit odaadományozhatja már most is, bárki a Bibliotheca Hungaricának, ne halogassa jövőre, bízzunk a mában, a jelenben. Motesíky Árpád A HÉT 11
