A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-26 / 17. szám

VISSZHANG

Tisztelt Együd László!

Érdeklődéssel olvastuk a Hét 1991/13. számában Nyílt levél az FMK vezetőihez című írását. Nagyon sajnáljuk, hogy levelére nem állt módunkban azonnal válaszolni, sajnos csak az újságból szereztünk róla tudomást.

Azok a "különös hangok", melyekről ön szól, a mi fülünkbe már régen eljutottak, és higgye el, sokat mérlegeltük, milyen valóságalapjuk van. Minduntalan arra a következtetésre jutottunk, hogy az ilyen álhírterjesztéstől lehetőleg a mi mozgalmunk tartózkodjék, maradjunk tárgyszerűek és tegyünk meg mindent azért, hogy a sajtóban és egyéb tájékoztatási eszközökben minél több információ jelenjen meg a tevékenységünkről, hogy a kisebbségi, de a többségi társadalom is azok alapján objektiven alkosson képet rólunk.

Azokkal a sommás megállapításaival, melyek a fenti hírekre épülnek és minden kétség nélkül mondanak ítéletet a politizálásunk "mozgásteréről" és a képviselőink "erkölcsi feddhetetlenségéről", sajnos nem tudunk sokat kezdeni. Olyan állítások ezek, melyek bizonyításra szorulnak, ezek híján ugyanis nagyon nehéz vitába szállni velük.

Hogy a koalíciós tagság bizonyos mértékű "behódolást" jelent-e, nézőpont kérdése. Mi úgy véljük, hogy önálló politikai szubjektumként a kormánykoalícióban jóval önállóbb és egyben hatékonyabb politizálást tudunk végezni a kisebbségi magyarság és eszméink érdekében, mint ellenzékben. Az a tény, hogy a KDM, a DP és a VPN önálló és országos jelentőségű politikai erőként ismert el bennünket, azt hiszem, meggyőzően cáfolja azt a nézetet, hogy a koalíción belül nem nyilvánulunk meg önálló politikai szubjektumként.

Képviselőink erkölcsi feddhetetlenségéhez csak annyit, hogy sokuk közülük, a Jogvédő Bizottság tagjaként, vagy más ellenzéki tevékenység révén már jóval 1989. novembere előtt szolgálták a magyar kisebbséget, ők már jóval előtte ezt az utat járták, és legtöbbször a kisebbség "jeles" képviselőitől kapták a legtöbb megaláztatást. De hát ez a múlt. Mai magatartásukat egy fontos dolog motiválja, hogy Európának ebben a szegletében is tényleges demokratikus viszonyok alakuljanak ki. Ennek pedig egy fontos feltétele van, hogy legyenek ilyenek, és ezzel ne szűkítsék le a de10 A HÉT

mokrácia fogalmát a szlovák vagy épp kisebbségi demokráciára, hanem a demokráciát értékként kezeljék és olyan folyamatként, amely a félelmet próbálja feloldani és az emberi szabadságot kiteljesíteni. Mindezt egy redkívüli bonyolult helyzetben és különböző politikai partnerekkel kell elérni. Ezek a helyzetek és partnerek pedig adottak, a választók választják őket és nem a megválasztottak.

Gémesi Károly a Napban megírta az ön által vázolt találkozót az Európa Tanács képviselőivel. A valóságot írta meg, amit az is bizonyít, hogy sem Duray Miklós, sem más soha, sehol sem cáfolta az ott leírtakat. A képviselő úr igenis szólt kisebbségi sérelmeinkről, nagyjából ugyanazt mondta, mint az előtte szóló. Csupán azt kifogásolta, hogy Duray Miklós önmagát tartotta a csehszlovákiai magyarok képviselőjének. Gémesi Károly megemlítette, hogy Duray Miklós és az Együttélés mellett van még egy Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és FMK, sőt más érdekvédelmi és társadalmi szervezet is. Az igazsághoz ugyanis az is hozzátartozott.

Hogy a mozgalmunk tagjai mennyit foglalkoztak iskolák és óvodák alapításával, annak feltehetőleg ön is megmondhatója, hiszen nincs olyan helyi csoportunk, mely ne került volna szembe ezzel a kérdéssel és ne próbált volna gyors és hatékony lépéseket tenni ezért. A politikai vezetésünk pedig éppen a volt iskolaügyi miniszterrel, Kováč úrral hadakozott a legtöbbet a múlt év tavaszán. Emlékeztetni szeretném arra, hogy az FMK ún. (első) "titkosprogramja" épp az iskolaügyi elképzeléseink voltak, melyet a minisztérium elrettentő példaként küldött szét a szlovák pedagógusokhoz, meg kell jegyezni, hogy sem akkor, sem azóta, az FMK-n kívül egyetlen magyar politikai mozgalom sem tárgyalt az iskolaügyi minisztériummal a csehszlovákiai magyar iskolákat érintő kérdésekről.

Az a bizonyos FMK-képviselő, Sándor Eleonóra, aki az Emberjogi Alkotmánylevél kapcsán felszólalt, több kifogást is emelt az Együttélés Klub módosítási javaslataival szemben. Egy részüket valóban feleslegesnek ítélte, lévén olyan nemzetközi egyezmények részei, melyeket éppen Európa Tanács-i tagságából kifolyóan Csehszlovákiának ratifikálnia kell. Más részüket kifejezetten veszélyesnek ítélte meg a kisebbségek szempontjából, ismét más részükről pedig az volt a véleménye, hogy nem teljesítik az Alkotmánylevél paragrafusainak fő célját, mégpedig azt, hogy a bennük foglalt jogok egyéni peres eljárásban, bírósági úton érvényesíthetőek legyenek. Kifogásolta továbbá, Duray Miklós bevezetőjét, amelyben mindenfajta differenciálás nélkül kisebbségellenesnek, nacionalistának nevezte a szlovák pártokat.

Az olyan vád, hogy a képviselőink valamifajta piszkos munkát kénytelenek elvégezni úgymond a "szlovákok" helyett, rendkívül súlyos vád, és a leghatározottabban visszautasítjuk. Az FMK szuverén politikai szervezet, amely saját céljait követi és nem mások számára végez "piszkos" bérmunkát. Arra viszont jogunk van, hogy más politikai erőkről, és a magyar mozgalmak sem kivételek, véleményt mondjunk.

Ami a Napot illeti, újra szeretnénk nyomatékosan leszögezni, hogy a Napot 1990. szeptemberéig a VPN Koordinációs Központja adta ki, majd szeptembertől önfenntartó lett. Ezt soha senki sem tagadta, épp ellenkezőleg, mások azt állították, hogy az FMK lapja.

Mi magunk is fontosnak tartjuk a kisebbségi mozgalmak közötti együttműködést, épp ezért fordultunk már

1989. november 25-én, illetve most újra a VII. Közgyűlésünkön minden csehszlovákiai magyar mozgalomhoz és szervezethez azzal az együttműködési és érdekegyeztetési modellel, mely ennek az együttműködésnek az alapelveit fogalmazza meg. Az MDKM-mel már el is kezdődtek erről a tárgyalások, a Csemadokkpl, a Magyar Diákszövetséggel, a Cserkészmozgalommal, a MISZ-szel úgyszintén. Az Együttéléstől eddig nem érkezett válasz. A politikai együttműködés területén azonban tudatosítani kell, hogy többpártrendszerben élünk, ahol kormányzó és ellenzéki pártok között bizonyos kérdésekben nagyon hasznos együttműködés jöhet létre, de mindkettőjüket más-más felelősség terheli. Ugyanazt mondanánk akkor is, ha mi lennénk ellenzéki párt. Nincs az a felsőbb elv, mely ezt a játékszabályt kétségbevonhatja, ezzel ugyanis a többpártrendszerű demokráciát adnánk fel, melynek létrehozása pedig a legfontosabb céljaink egyike volt. Egyes harcias kisebbségi körökben a kompromisszum fogalmának rendkívül negatív kicsengése van, pedig a közmegegyezés a polgári demokrácia központi kategóriája.