A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
GONDOLKODÓ onális kisebbségi nyelvi charta tervezetét, jelenleg e kérdéssel foglalkozó nemzetközi konferenciák terminológiai vitákkal vannak elfoglalva, s gyakorlati eljárásokra vonatkozóan az általánosság szintjén nem jutnak túl. A szemle további érdekes írása Az új magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi törvény koncepciójáról című tanulmány Baka András tollából, amely szintén figyelemre méltó kitételeket tartalmaz. Némi szépséghibája az e témát érintő magyarországi dolgozatok sorának az, hogy bár alapos műhelymunka és a koncepciók többrendbeli tisztázása után Magyarországon az ottani kisebbségi chartának több változata is elkészült, egy sem került még a parlament elé elfogadásra. Dušan Kováč írását, amelyet A szlovák-magyar kapcsolatok történeti kérdéseiről címmel közölt a szemle, szintén fontos megnyilvánulásnak tartom. A szlovák történész nagyon aktuális témát vet fel, közös történelmünk feldolgozásának szükségszerűségére mutat rá és az ezzel kapcsolatos buktatók elkerülhetősége felett elmélkedik. Ha írásának egynémely következtetésével nem is tudunk maradétkalanul egyetérteni, kétségkívül az ilyen megnyilvánulások egy ígéretes dialógus kezdetét jelenthetik. Pontosabban jelenthetnék, ha a magyar történészek hasonló jellegű írásai is eljuthatnának a szlovák olvasók elé. írásából egy nagyon tanulságos részt idéznék: "Az önistenítés zsákutcájából kivezető út a dolgok logikájából következik. Ez az út a nemzeti történelem széles körű európai öszszefüggésekben való vizsgálata. Ha szemügyre vesszük a huszadik század történelmét látjuk, hogy világméretekben is, de kiváltképp szembeötlő ez Európa történetében, századunk a totalitás és a demokrácia ádáz küzdelmének jegyében telt el. Ez a két erő - a totalitás és a demokrácia - az elmúlt századokból származik. Összecsapásuk azonban épp a mi századunkban volt rendkívül drámai. Egy ilyen összecsapásnál a demokrácia előnytelen helyzetben volt és van. A demokrácia ugyanis törékeny, bonyolult, belsőleg strukturált képződmény. Ezzel ellentétben a totalitás egyszerű. Ebben van az ereje. Ez az erő századunkban nagyon egyértelműen megnyilvánult. E században az emberiség két borzalmas háborút élt át. Tulajdonképpen a totalitás érvényesülési kísérlete volt mind a kettő. Ugyanis a totalitás mindig a mások fölötti uralomra, s végső soron világuralomra törekszik. Nem könnyű azonban a totalitás és a demokrácia összecsapásának frontvonalait meghatározni. Ezek semmi esetre sem azonosak az első vagy a második világháború frontvonalaival. A választóvonal sokszor igencsak észrevétlenül az igazi frontok közepén haladt át. Erre éppen a második világháború Szlovákiája a jó példa. A Szlovák Köztársaság a fasiszta Németország szövetségese lett, s annak oldalán belépett a háborúba. A szlovák társadalomban azonban erős ellenállás alakult ki a fasizmus és a Hitlerrel való szövetség ellen, amely a szlovák nemzeti felkelésben csúcsosodott ki. Ilyen példából nyilván több is van. De ha az istenítésből, saját nemzetünk abszolutizmusából indulunk ki, akkor a fasizmus vagy a sztálinizmus kiszolgálása teljesen lényegtelenné válik. Csupán az a lényeges, hogy ezzel a saját nemzetünket szolgáljuk-e. S minden, ami nemzetünket szolgálja, eleve megengedettnek és igazoltnak tekinthető. A ilyen kiindulópontokhoz való ragaszkodás nem nyújt lehetőséget az alkotó vitára. Ugyanakkor tudománytalannak is tekinthető. Alkotó vita nélkül a tudomány csak sorvad. Úgy látjuk, hogy történetírásunk és a magyar történetírás konfliktusai csak akkor oldhatók meg, ha a tudományos megismerést fölébe helyezzük a nemzeti apologetikának." Szerettem volna még a Regio kisebbségtudományi szemle 4. számának több írásáról is szólni; azonban egy recenzió terjedelme is véges, ettől el kell tekintenem. Az érdeklődőket ismételten a Csemarthoz tanácsolom, ahol a Regio tavalyi számai még kaphatók. CSÁKY PÁL Ne fajuljon politikai vitává A Csemadok XVI. Országos Közgyűlését — a Szövetség életében először nem Pozsonyban — vidéken, Galántán rendezik. Az persze más kérdés, hogy a Csemadok munkát tekintve lehetne Galánta is a főváros, és Pozsony a vidék. Ám ez teljesen szubjektív vélekedés, nem is szándékom sérteni a pozsonyiakat, inkább csak azt szerettem volna mondani, hogy jó kezekbe, méltó helyre került a közgyűlés rendezése a Galántai járásba, Galánta városába, a galántai alapszervezethez. Jó szervezet a galántai. A hőskornak nevezett időben a messzi környék ismerte színjátszóit, és régen is, most is ismerik dalosait. A szervezetnek a jelenlegi elnöke Ádám Barnabás. 46 éves, a Galántai Ipari Vállalat anyagbeszerzője. A szervezet munkájáról, a küszöbön álló közgyűlésről a budapesti Honvéd Együttes fellépése után beszélgetünk. A közelmúltban résztvettem a galántai szervezet vezetőségi ülésén. Az évzáró utáni első összejövetelükön a feladatok elosztása volt a program. Jól emlékszem, néhányan arra kérték az elnököt, hogy ne csak dolgozzon, reprezentáljon is már egy kicsit. — Tény, hogy én sokkal könnyebben mondom ki azt a szót, hogy gyertek, mint azt, hogy menyjetek. Úgy hiszem, ez így van rendjén. Gondolom, másutt is így csinálják. Azt tudják rólam, hogy nem vagyok a szavak embere, a beszéd helyett én dolgozni szoktam. Tenni, amit lehet. A szervezet eredményei között sorolja az elnök a jelenleg is működő csoportokat — az énekkart, az esztrádcsoportot (március 15-én volt a legutóbbi bemutatójuk), a művelődési klubot (jelenleg sajnos helyiséggondjaik vannak), a sikeres rendezvényeket, például a körzeti dal- és táncünnepélyt. Fontos dolog a tagsággal való szoros kapcsolat kiépítése, a jó együttműködés az alapiskolával és a gimnáziummal (igaz a múlthoz hasonlóan most sem ártana egy tanerő a vezetőségben). A Csemadok-tagság a Galántai járásban tavaly is szaporodott. S az utóbbi időben, néhány év alatt a galántai szervezet taglétszáma is 550 főről 950-re duzzadt. Ekkora tömeget összefogni, informálni, mozgatni csak nagyon jó vezetőség tud. — 31 tagú vezetőség irányítja a szervezet 6 A HÉT
