A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

SZABADIDŐ Burt Wiseman Az én lelkiismeretem Lassan szertefoszlott a homály, s hirtelen magához tért. Ez maga a va­lóság. Walter Senzo azonnal felfogta, hogy kórházi ágyba dugták. A jobb csuklóján bilincs, de azok az átkozott hekusok odaláncolták a vaságy rúd­­jához. Látta a vérplazmás üveget: a sárga lé cseppenként szivárgott az ereibe. Mellkasát alaposan befásliz­­ták, s valami roppant súllyal a kopo­nyájára nehezedett. Ettől rettegett, et­től a sosem érzett tompa állapottól. Valaki vagy valakik mozogtak a szo­bában. Aha... rendőr. A szájára olyan álarcot húzott, amilyennel a sebészek parádéznak, amikor operálnak. Újsá­got olvasott. Néhány pillanat múlott el. A rendőr az újságot a párnácska alá dugta, majd az ágyhoz lépett és kíváncsi szemmel megnyomta a gombot, amelynek segítségével a nővért hív­ják. Végül telefonált- A 414-es szobából beszélek — mondta. — Hívja be Paterson rendőr­felügyelőt. Azonnal... Várjuk... Köszö­nöm. A szobába ezután belépett egy nő, fehér köpenyben, a zsebében szív­hallgatóval. Megérintette Walter pul­zusát, s aztán alaposan megvizsgálta. Mindvégig komolyan dolgozott, de egy szót sem szólt. Eltette a műszerét és megkérdezte a rendőrtől:- Hol az a türelmetlen rendőrfelü­gyelő? Sok a munkám... még vagy harminc beteg vár rám. A rendőr megvonta a vállát.- Ne tessék türelmetlenkedni, majd csak megérkezik - mondta rá­érősen. - Meg is érkezett... Bo Paterson rendőrfelügyelő arcán szintén álarc. Walter Spenzót nézte s közben az orvosnőhöz beszélt.- Tehát? Elbeszélgethetek a be­teggel?- Természetesen, de megmon­dom, hogy nekem a maga módszere egy cseppet sem tetszik. Viszont ha ez a parancs, akkor tessék, csináljon, amit akar. A felügyelő az ágyhoz lépett. A ren­dőr gyorsan előkerftett a számára egy széket. Paterson leült. Az orvosnő az ajtó mellé húzódott és hallgatott.- Érti, amit mondok? Csak bólint­son. Walter engedelmesen bólintott. - Tudna-e válaszolni néhány kér­désemre? A beteg biccentett a fejével. Nagy ne­hezen elmotyogta azt is, hogy "igen". Tulajdonképpen csak suttogott, de leg­alább életjelt adott magáról.- Hát akkor rendben vagyunk — szögezte le a rendőrfelügyelő. — El­vesztette az eszméletét, az ébredés nem egy leányálom. Ha teljesen ma­gához tér, majd elmondja, mi történt. Mert mi is történhetett magával? Va­laki - vagy talán többen voltak, nem tudom — megtámadta és alaposan ellátta a baját, ön súlyos sérüléseket szenvedett. Eltörték az egyik bordáját és a csont a torkáig nyomódott. Bel­ső vérzés... és egyebek. Egy öreg­asszony találta meg a szemeteskan­nák mellett. Gyorsan a kórházba szál­lították, ahol az orvosok azon nyom­ban összevarrták. A belső vérzést azonban nem sikerült megállítani. Ma­ga tudja, hogy ebben az esetben... Walter megdermedt. Ebben az eset­ben...? - A tettesről semmit sem tudunk. Szeretném elcsípni és bezáratni. Be­széljen, Senzo. Volt neki valami oka, amiért összeverte, mint a rongyot? Meg akarta ölni valamiért? on a urr

Next

/
Oldalképek
Tartalom