A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

Senzo bólogatott. A támadókat so­hasem látta. A városban mindenki tudta, hogy nem ajánlatos Walter Senzo tyúkszemére lepni, mert az al­világ embere volt. A rendőrfelügyelő sóhajtott.- na nem beszél, hát nem beszél. Megbilincseltük, mert drogot csem­pészett. Érti? Szokásától eltérően Senzo most mosolygott. A maffia úgyis megmenti, nem sokáig marad ebben a nyavalyás kórházban. Eddig mindig megmentet­ték. Láttam, hogy a rendőrfelügyelő az asztalkán babrál. Ó, igen — a bi­zonyíték. Egy üveg heroin. Nála talál­ták. Hát aztán? A rendőrség megka­parintotta, de a maffia majd elintézi, hogy a heroin eltűnjön, s a tárgyalá­son nem lesz bizonyíték ellene. A ren­dőrre nézett, majd a rendőrfelügyelő­re és végül a heroinra. Csöppnyi nyugtalanságot érzett, de aztán a maffiára gondolt és megnyugodott.- Nem mond semmit, Senzo? Ez beismerés lenne? Nem tagadja, hogy drogokkal üzérkedik. Egy lépés előre. Magának szép számmal voltak üzlet­társai és áldozatai. Egy kiskorú leány­kát is a markában tartott. Claudia Ma­ura a neve. Emlékszik? Senzo elgondolkozott. Mi is történt abban a pillanatban, amikor elvesztet­te az eszméletét? Két alak nesztelenül mellé lépett egy sötét mellékutcában és szó nélkül ütlegelni kezdték. Az a két pasas hasonlított egymásra és a lányra, Claudia Murára, talán a test­vérei?- Az a leány - mondta a rendőr­felügyelő — néhány nappal ezelőtt meghalt. Túladagolt herointól. Mit tud ön minderről? A rendőrségi laboratóri­umban Claudia Maura vérében heroint találtak. A maga heroinját.. Senzo. Walter előtt elsötétült a világ. A leg­rosszabbra gondolt: a börtönre és a villamosszékre. Elvesztem, villan át az agyán.- Nyíltan beszélek, Senzo — foly­tatta a rendőrfelügyelő érces hangon. - Maga a halálos ágyán fekszik. Van valami mondanivalója? Az a lány ma­gától kapta a heroint. Nem akar könnyíteni a lelkiismeretén, Senzo? Lelkiismeret! Micsoda szó! Az em­ber elröhögi magát. Ha valamit beis­mer, akkor nem a lelkiismerete miatt teszi. Egyáltalán... mi értelme a hall­gatásnak? Elcsípték, tetten érték, nem mondhat semmi újat, mert min­dent tudnak. Ha azonban beismerő vallomást tesz, akkor az esküdtek... talán... talán... hallott hasonló esetek­ről. Esetleg megúszhatja néhány év­vel.- Igen — mondta Senzo. — Cla­­udiát ismertem. Neki is ingyen adtam a heroint, ez a stratégiához tartozik. Lassan-lassan a heroin rabjává válik, s aztán ő lesz az én állandó ügyfe­lem... ezután már csak pénzért adom. Eleinte hígított heroint adtam, de leg­utóbb 12 gramm tiszta heroinnal tisz­teltem meg a senoritát. Biztos vagyok benne, hogy amikor beszúrta a tűt, azonnal meghalt. Az orvosnő ellépett az ajtótól és ki­húzta Senzo eréből az injekcióstűt. Senzo vadul elordította magát.- Mit csinál? Hát maga aztán ügyes orvosnő! Az orvosnő helyett a rendőrfelügye­lő válaszolt- A maga élete nem forgott ve­szélyben, Senzo. Nem vesztett egy csepp vért sem, a szívével minden oké, nem is operálták meg. Kapott valami löttyöt, amitől rendszertelenül dobog a szíve. Meg akartuk szólaltat­ni. Az ember a halála előtt mindent elmond... Senzo dühöngött. A szeme is szik­rázott.- Micsoda blöff! Ezt nem ússzák SZABADIDŐ meg szárazon! Egyetlen bíróság sem helyesli ezeket a módszereket. A ren­dőrség sem teheti azt, amit akar, mert... Bo Paterson legyintett. — Mi csak az igazat akartuk hallani a maga szájából. A bíróság és az es­küdtek nem érdekeltek ebben az ügy­ben, Senzo. Az orvosnő, a rendőr és Paterson levették az álarcot. Ez egy család! Paterson és a ren­dőr... ezek nem a hatóság emberei! Hiszen ők verték le a veséjét a mel­lékutcában! Senzónak görcsbe rán­­dult a szíve a rémülettől. Végül meg­nyugodott. Mindent tudnak... Na és? Megjelenünk a bíróság előtt. Nem volt ügyvéd, de tudta, hogy ezek hárman vetettek a törvényesség ellen. Megtá­madták, elrabolták, rábírták, hogy be­ismerő vallomást tegyen. A maffia ügyvédje darabokra szedi a társasá­got a tárgyaláson.- Mindent tudnak, oké! Most en­gedjenek szabadon - mondta Senzo dühösen. Az orvosnő — mennyire hasonlított Claudiára - közelebb lépett az ágy­hoz. Kezében a heroinosüveg. Senzo szeme tágra nyílt a döbbenettől, ami­kor látta, hogy a fecskendőbe felszív­ja a folyadékot. Milyen csöndes min­den, senki sem csönget, nem hallani a kerekeken guruló kocsikat a folyo­són... Hívjuk az ügyeletest, de hiszen ebben a "kórházban" nincs ügyeletes, ez nem kórház, hanem... Az "orvosnő" alkoholt öntött a vat­tára, s aztán cinikus mosollyal az aj­kán — ugyan mi értelme most az al­tatásnak - eldobta a szemétkosárba. A rendőr és Paterson lefogta a gyil­kos mindkét karját, s Claudia édes­anyja megtalálta Senzo karján a leg­érzékenyebb eret... NEVESSÜNK A skót megmutatja új lakását a ba­rátjának. — Ez pedig a zeneszóba. — De hiszen teljesen üres! — Igen, de ebben a szobában hal­latszik legjobban a szomszéd rádiója! *** — Mielőtt átadja a levelet, kopogtat az ajtón *** — Elhatároztam, hogy nem iszom többet. — Miért? — Mert többet már igazán nem tu­dok. *** — Uram, vegyen tőlem egy sorsje­gyet! Három autót is nyerhet vele. — Csakhogy nekem nincs szüksé­gem autóra! — Nem baj, azért csak vegyen. El­végre nem minden sorsjegy nyer. *** — Végre sikerült egy nagyszerű kí­sérletem! — Mivel kísérleteztél? — Postagalambot kereszteztem har­kállyal. — És mi lett az eredmény? *** — Péter kölcsönkért tőlem ezer ko­ronát. Adjak neki? — Feltétlenül! Mert ha nem adsz, akkor tőlem kér. Pistike hazajön az iskolából. — Na milyen az új tanítónéni? — kérdi az apja. — Roppant csinos — mondja a gyerek. — Csak az a nagy korkülönb­ség ne lenne! A HÉT 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom