A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
10. A gyermek akkor kezd ragaszkodni játékához, ha el akarják tőle venni. Valahogy én is így vagyok az anyanyelvemmel: most, hogy érzem, veszélyben forog, mert el akarják tőlem venni, egyre jobban ragaszkodom hozzá. Az Új Magyar Lexikon szerint az "anyanyelv az a nyelv, amelyet valaki gyermekkorában, rendszerint szülőföldjén tanul meg, ill. amelyen valaki legszívesebben beszél és gondolkodik". Valóban így van. Én is, bár több nyelven tanulok, legszívesebben — és tegyük hozzá legjobban — magyarul beszélek, gondolkodom, énekelek. Ezen a nyelven tudom a legvilágosabban, legszabatosabban kifejezni vágyaimat, érzéseimet. Ha a rádiót hallgatom, sokféle nyelven szólnak hozzám, de nekem közülük a magyar nyelv tetszik a legjobban. Nem tudom megérteni azokat, akik egy másik nyelv ismeretének az ürügyén "elfelejtik", netán szégyenük az anyanyelvűket. Azt a nyelvet, amelyen Petőfi, Arany, Ady írta szebbnél szebb költeményeit. Kedvenc időtöltése családunknak utazás közben egy-egy megkezdett vers sorainak folytatása. Amint száguld velünk az autó egy gyönyörű tájon, egyszercsak édesapám elkezdi, hogy "Oh, természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véledT Nincs nagyobb öröm a számomra, ha tudom folytatni: "Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz." És az egyik vers követi a másikat. Azután nekem jut eszembe valamelyik költemény szép sora, s abban versenyzőnk, hogy ki tudja hamarább folytatni. Anyanyelv, édes anyanyelvűnk — milyen szépen hangzik. Ezt tanultam meg először édesanyámtól, ezen a nyelven beszéltek nagyszüleim és azoknak a szülei is, és minden ősöm ezen a földdarabon. Ez jelenti a szülőföldemet is, a farnadi határt, a végtelennek tűnő búzatáblákat, a hangulatos szőlőhegyet, a sejtelmesen susogó erdőt és a lassan csordogáló patakot. Nem értem azokat, akik könnyedén el tudják hagyni szülőföldjüket, anyanyelvűket, s Reményik Sándor költővel vallom: "Eredj ha tudsz... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj, mint a fecske délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasból a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz... Itthon maradok én! ...Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok!" Egy életre szóló élményemmé vált első magyarországi utazásom. Nem győztem betelni a magyar szóval. Mindenütt csak magyar szót hallottam, láttam. Magyarul írták ki a városok, falvak, utcák, üzletek nevét. Magyarul szóltak hozzám az emberek, a plakátok, a különböző feliratok. Olyan furcsa volt, hogy mindent értek. És olvastam, és olvastam mindent. Nem bírtam betelni "anyanyelvemmef. Ezt csak az tudja igazán megérteni, aki járt idegen környezetben, akit már megaláztak anyanyelvéért. Pedig anyanyelvén beszélni az embernek természetes jogának kellene lenni, de a világ néhány országában ezt a többség nem jó szemmel nézi. Ezért, ha én is felnőtt leszek, harcolni fogok azért, hogy a magyar gyerekek anyanyelvükon tanulhassanak, az öregek anyanyelvükön mondhassák el az orvosnak panaszaikat, a hivatalokban a magyarok által lakott területeken magyarul intézhessük el ügyes-bajos dolgainkat. Azért fogok küzdeni, hogy anyanyelvem tovább éljen az utánam következő nemzedékben is. Ők is ezen a nyelven ismerkedhessenek meg a körülöttük levő világgal, a tarka réttel, az eresz alatt csicsergő fecskével, a fáról mosolygó piros cseresznyével... De ezen a nyelven beszélhessék meg barátaikkal diákköri csínytevéseiket, suttoghassák el gyermekkori titkaikat. Ez tehát nekem az anyanyelvem, olyan kincsem, amit soha senki sem vehet el tőlem. Gyönyörűen fejezi ezt ki Kosztolányi Dezső: "Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható". Középiskolás kategória Pál Katalin Zselíz ÉGTÁJAK • -4 ti - W&8“ * 11 ü? '• *w,ü ül Faludy György: EROTIKUS VERSEK Faludy Györgynek sok könyve jelent meg. Munkásságának tetemesebb részét azonban regény-, szonett- és versfordításai jelentik. Lám, mégis generációm és az utánunk jövők csak az utóbbi néhány esztendőben hallottunk Faludy Györgyről, műveiről és irodalmi vállalkozásairól. Húszegynéhány esztendő alatt majdhogynem sikerült őt kiiktatni a magyar öntudatból Európának ezen a részén... A múlt esztendőben egy kicsit közelebb került hozzám a magáról és életéről valló író-költő, a "Pokolbéü vígnapjaim" című önéletírásának kapcsán. A vaskos kötetből (463 oldal) nem hiányoznak Zsolnáról, a Vág-völgye metropoüsáról és az akkori élénk élet szereplőinek bemutatásáról szóló emlékezései. Az élvezetes, olvasmányos könyvhöz nem ártana valamikor újra visszatérni. Most azonban alig hetven oldalnyi erotikus versfordításainak kiadványát tartom kezemben, amely "Erotikus versek" cím alatt jelent meg a Magyar Világ Kiadó gondozásában. Van a kötetnek alcíme is, mégpedig: "A világirodalom 50 gyöngyszeme" és a valódi gyöngyszemeken huszonkét szerző osztozik alkotásaival. Sokan csak egyetlen verssel szerepelnek, mint Francois Villon is, amíg Paul Verlaine nyolc versét fordította Faludy György. A kérdés csupán az marad, hogy melyik vers líraibb és melyik az erotikusabb? A választ talán megadja majd a kedves olvasó... MOTESÍKY ÁRPÁD NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA A HÉT 19
