A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
MINERVA Randevú a La Manche alatt Tízezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakot követő vízszintemelkedés, valamint az Ős-Rajna meg az Ős-Temze sodra mosta el a brit szigetet és az európai földrészt összekötő szárazulatot. Most véget ért Anglia földrajzi elszigeteltsége: a La Manche-csatorna alatt néhány hete egymásba ért az angol, illetve a francia oldalról fúrt alagút, és az építők száraz lábbal, gyalogosan közlekedhetnek a két part között. A múlt század elejétől mintegy hetven olyan terv készült, amely Anglia és Franciaország közúti vagy vasúti összeköttetését javasolta, sőt 1875-ben bele is fogtak az egyik elképzelés kivitelezésébe, de a két ország közötti viszony megromlása miatt az építkezést abbahagyták. Végül is 110 évvel később, 1985-re ért meg a helyzet annyira, hogy komolyan belefoghattak a "csalagút" megtervezésébe. Négy tervváltozatot terjesztettek az angol és a francia kormány által létrehozott bizottság elé. A pálmát az. Eurotunnel-terv nyerte el, amely két vasúti alagutat javasolt. Az alagút 50 km hosszú, átlagosan 40 méter mélyen húzódik a tengerfenék szintje alatt. A franciaországi Sangatte község határából (mintegy 10 kmre Calais-tól) indul, a nyomvonala a csatorna alatt kanyargós. Az angol partot a Dover melletti Shakespeare-sziklaszirtnél éri el, ám csak 8 km-rel odébb bukkan elő a föld alól. Három alagútcső készül: a két szélső, egymástól kb. 30 A Csatomaalagút 40 méternyire a tengerfenék alatt, kréta időszaki kőzetben halad A La Manche alatt három alagútcső épül, a két szélsőben járműszállító szerelvények közlekednek majd 20 Ä HÉT
