A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
FIGYELŐ "Hol sírjaink domborulnak..." A Kassától keletre eső Magyarbőd rég láthatott ilyen összejövetelt, s talán 143 év óta először hajtottak fejet a szabadságharcban elesett közel kétszáz honvéd sírja fölött. 1848 decemberében a budaméri csatában hősi halált halt katonákat ugyanis Kassán nem akarták eltemetni, ezért a magyarbődi református lelkész vállalta, hogy méltóképpen búcsúztassa őket. Sírjuk azóta is jeltelen volt, a község közben fokozatosan átalakult, magyar iskolája is megszűnt. Most főleg Pazderak Bertalan és még néhány helybéli ember szorgalmazta, hogy jóvátegyék a mulasztást. Március 17-én zsúfolásig megtelt a református templom, ahová sok környékbeli, a kassai Csengettyű kórus, az Együttélés p. m. járási és központi képviselete is eljöttek. Mikó Jenő püspök úr magyar és szlovák nyelven tartott méltó megemlékezést, majd a temetőben felavatták azt az impozáns elmékoszlopot, melyet Pekár József szepsi és Ulmann István rozsnyói fafaragók készítettek el erre az alkalomra. A Magyar Köztársaság nevében Taba Lajos konzul, valamint Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség képviselője mondott beszédet. Az oszlop feliratának szövegei "Pro patria - a szabadságért. Kik érted haltak" mellé jól illeszkedett a Csengettyű kórus által előadott Szózat valamint Pólós Árpád és Kövesdi Szabó Mária összeállítása Petőfi verseiből. A feledékeny utókor lelkiismerete talán épp e maradandó jel révén támadhat fel újra, s lesz hová elzarándokolniuk az elkövetkező március tizenötödikén a környékbelieknek. Mihályi Molnár László (Fotó: Köteles László) KÉP 17 — 19. századi francia rajzok Egyre lélektelenebb, rohanó korunkban — amelyet egy fölöttébb éles elméjű ismerősöm szomorúan igaz megállapítása szerint az állandó katasztrófa korának kell tekintenünk — egyre kevesebb idő jut a "lélek balga fényűzéseire", a verskötetek a polcokon porosodnak, Huszárik Szinbádjára már csak a rajongók és sznobok kis csapata kíváncsi, némelyik tárlatlátogató pedig többször tekint az órájára, mint a kiállított képekre: sietni kell. Most ez az egyik "korparancs". (A többi se sokkal különb.) Naivitás lett volna azt várni, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezett impozáns kiállításra özönleni fognak a 'tömegek". A látogatók azonban (akik korántsem voltak kevesen) aligha csalódtak: nagynevű és számukra ismeretlen, ám egyáltalán nem érdektelen mesterek másfélszáz rajza feledtette el a belépővel a "kinti" világ zűrzavarát. A művészek névsora önmagáért beszél: Claude Lorrain, Nicolas Poussin, Antoine Watteau, Eugéne Delacroix, Honoré Daumier, Edouard Manet, Paul Gauguin, Pablo Picasso alkotásai nem szorulnak reklámozásra. A nevek említése véletlenszerű s nem a kiemelés szándékával történt; még hosszasan sorolhatnám az említettekkel azonos rangú mestereket, s szólni illik az "ismeretlenekről" is: Eustache le Seur csodálatosan árnyalt figurális kompozícióiról, Gabriel Saint-Aubin szentimentális életképeiről, a múlt századi Párizst, a legendák Párizsát megörökítő Constantin Guys-ról, a szobrász Jean Baptiste Carpeaux-ról... Legcsodálatosabb persze a XIX. század: Camille Corot, Jean-Francois Millet, Paul Cézanne, Alfred Sisley, Auguste Renoir, Henri de Toulouse-Lautrec művei sorakoznak egymás mellett, bizonyítván, hogy az ecset mesterei a krétával, a tollal és a ceruzával is mesterien bántak. S nem csak ők: Victor Hugo döbbenetes és páratlan szuggesztív rajza az akasztott emberről (ECCE), Auguste Rodin lírai szépségű aktjai méltán kaptak helyet a francia grafika nagyjait bemutató kiállításon. Ezen a tárlaton talán senki sem nézte türelmetlenül az óráját. G. Kovács László A Caliguló Pozsonyban A komáromi Jókai Színház társulata nagy sikerrel mutatta be Háy Gyula: Caliguló c. szatirikus játékát Pozsonyban a Hviezdoslav Színházban. Prikler László felvétele az előadás egyik pillanatát örökítette meg. A HÉT 15
