A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

9. Miért szeretem az anyanyelvemet? A pályámunkák közlését számozzuk. így könnyítjük meg döntésüket az Olvasói díj odaítélésében. Kérjük önöket, hogy a pályamunkák közlésének befejezése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küldjék el szerkesztőségünk címére. 8. Az első szó, amely eljutott az értelme­mig, az anyanyelvemen, magyarul hang­zott el. Édesanyám tanított meg az első szavakra. Esténként az ágyam mellett ő mesélt nekem meséket, versikéket. Ké­sőbb, amikor már nagyobbacska vol­tam, addig-addig unszoltam fehér hajú és bajuszú nagyapámat, hogy meséljen a régi időkről, a háborúról, míg ki nem vette szájából a hosszú szárú pipáját és ízesen, palócosan rá nem kezdett a me­­sélésre, ami nekem mese volt, de neki sajnos átélt gyötrelmes valóság. Olyan faluban éltem és nevelkedtem, ahol a lakosság több mint háromnegyed része magyar anyanyelvű volt. Ott, az Ipoly partján nevelkedtem fel és éltem át gyermekéveim felejtehetetlen világát. Ott mindenki anyanyelvemen szólt hoz­zám: szüleim, testvéreim, nagyszüleim, barátaim, ismerőseim, rokonaim, taní­tóm, a pap, mindenki és ez nagyon jó volt. Az alapiskolát a falumban végeztem el. Később Ipolyságra kerültem és kö­zépiskolás lettem. Nagyon sokat kö­szönhetek tanítóimnak, tanáraimnak, akik megszerettették velem az irodal­mat és az irodalmi műveket. Rengete­get olvastam, főleg szépirodalmat és történelmi témájú műveket, persze az anyanyelvemen. Még innen, a diákéve­imből van egy szép emlékem. Középiskolásként sítanfolyamon vet­tem részt a Magas-Tátrában. Ott a he­gyek között egy kis faluban voltunk el­szállásolva egy emeletes faházban. En­nek a faháznak a gondnoka kellemes meglepetés volt a részemre. Távol az otthonomtól, a zord hegyek között ez az ember — a gondnok — szépen, tisz­tán beszélt magyarul. Nagyon örült ne­künk, hisz már több éve nem volt al­kalma magyarul beszélni, mert nem volt kivel. Esténként odaült hozzánk, és jól elszórakoztunk. Egy nótára is megtaní­tott bennünket, íme a nóta szövege: Nékem is volt édesanyám, én voltam a szeme fénye néki, minden este ágyam mellett dúdolga­­tott, dalolgatott nékem, tündérekről, királyokról — hallgasd csak most én mesélek néked, álmodj szépet, kicsi fiam, édesanyád imádkozik érted. Nékem is volt édesanyám, én voltam a szeme fénye néki, nyugszik kint a temetőben, árva fiát az egekből nézi, tündérekről, királyokról — hallgasd csak — most én mesélek néked, álmodj szépet, édesanyám, árva fiad imádkozik érted. Ezt a nótát sem azelőtt, sem azóta nem hallottam énekelni senkitől. Még ott a sítanfolyamon megtanultam, és az­óta sem felejtettem el. Most már én is családanya vagyok, van két nagy fiam, akiket a férjemmel úgy neveltünk és nevelünk, hogy szeres­sék és becsüljék az anyanyelvűket. Ahogy e sorokat írom, valóban el­gondolkodom, miért is szeretem az anyanyelvemet? Talán azért, mert az anyanyelvemen gondolkodom, álmo­dom, beszélek, énekelek, káromkodom, bánom meg bűneimet. Szeretem, mert az anyanyelvem. Szeretem, mert ezt örököltem az e­­lődeimtől. Szeretem, mert szép csengésű. Szeretem, mert szeretnem kell. Szeretem, mert szeretni akarom. Most abban a zavaros időben nagy szükségét érzem annak, hogy még job­ban ragaszkodjunk az anyanyelvűnk­höz, ápoljuk, műveljük, és soha sehol, semmilyen körülmények között ne ta­gadjuk meg. Felnőtt kategória Puksa Ferencné Léva Te szólsz a bölcsőknél csónakfejfánkon is te vagy igaz-osztó halál ha elporít (Mátyás Ferenc) Anyanyelv. Édesanyánk nyelve, amely elsőként hangzik el képletes vagy valós bölcsőnk felett. Édesanyánk nyel­ve, amely végigkísér bennünket rövi­­debb-hosszabb életünkön, s halálunk után fejfánkra vésve élteti még tovább emlékünket. Anyanyelv. Anyám, apám, nagyszüle­im, ismert és ismeretlen elődeim, őseim nyelve. Magyar nyelv. Magyarul szakadt fel az első örömteli, még fájdalomtól kísért szó anyám ajkán születésem pil­lanatában, hogy hónapokkal később e nyelven gügyögjem én is első, esetlen szavaimat. Az anyanyelvem. Magyar nyelv. Petőfi, Arany, Jókai, Madách, Ady, József Attila, Nagy Lász­ló, Simon István, Gyurcsó István nyelve. A világban élő mintegy tizenöt millió magyar nyelve. Számomra ezért — egy­ként a tizenöt millióból — a világ leg­szebben csengő, a világ legközérthe­tőbb nyelve. A nyelv, amely formát ad gondolataimnak, a nyelv, amely hangot ad álmaimnak. Magyar nyelv. Nyilas Misi, Nemecsek Ernő, a Pál utcai fiúk, a Baradlay fivé­rek, Toldi Miklós, Kukorica Jancsi, Tündér Ilona, Dobó István, Borne­missza Gergely, a Kincskereső kisköd­­mön világa. Magyar nyelv. Az alma mater hangja. A betűvetés, a tanulás, az ismeretszer­zés világa. Barátokkal, osztálytársakkal, iskolatársakkal benépesült és betöltött világ. A velem egyívásúak világa. Anyanyelv. Az elődöktől termé­szetesen örökölt, az utódoknak köteles­­ségszerűen átadandó. Hogy ne sodród­jon az ember parttalanul népek és nyel­vek között. Anyanyelv. Az enyém és mások anya­nyelve, a miénk és mások anyanyelve. Az enyém, a miénk szeretete, az iránta érzett tisztelet és alázat sohase jelentse a másik lenézését és megvetését. Mert az a másik is valakinek a bölcsője fölött először kimondatott, majd befejezés­ként a fejfájára vésetett. S marad még mindig a kérdés. Miért is szeretem anyanyelvemet? Ám azt hi­szem, ugyanolyan megfogalmazhatat­­lan, mint az a bizonyos másik. Miért szeretem az édesanyámat? A válasz mindkettőre bennünk van ugyan mind­végig, csak éppenséggel megfogalmaz­­hatatlan. Alapiskolás kategória Németh Attila Naszvad 1fl A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom