A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
SZABADIDŐ Larry Sisner Matthálóban Igen, igen nem tagadom, ördög vigye el, megmérgeztem a nagybátyámat. Minden úgy történt, ahogyan elterveztem, és nincs egy cseppnyi lelkiismeret-furdalásom sem. Még 48 óra és szabad leszek, mint a madár. Tíz óra volt, amikor diadalittasan elhagytam Spencer nagybácsi házát és megindultam a part irányába. Szűnik a görcs a szívemben. Végeredményben Lars öcsémnek is lesz némi haszna az egészből. Szegény Lars. Olyan szégyenlős és gyámoltalan. Miután szülök nélkül maradtunk, beköltöztünk egy olyan házba, ahol a szeretet nagyon ritka vendég.- Ha engedelmesen viselkedtek, nem lesz semmi hiba - mondta dölyfösen a gyámunk, Spencer nagybácsi. - Ne feledjétek, hogy a vagyonom egyszer tirátok száll. Sajnos, a boldog óra nem akart felvirradni. Pedig krónikus vesebaj kínozta és túl volt a második szívrohamon. Cinizmusa egyre nőtt, és akkor sem lágyult meg a szíve, amikor Lars beleszeretett Birgitbe.- Az a leány szegény családból származik - mondta az öreg. — Nem kapott úri nevelést, nem tartozik hozzánk. Lars mindhiába beszélt Birgit erényeiről, a nagybácsi megmakacsolta magát és hallani sem akart a leányról. Mi mást is várhattunk tőle? Nekem szép jövőt jósolt. Vegyésznek tanultam és abban reménykedett, hogy egyszer elnyerem a Nobel-díjat, hahaha. Csudára elborult az arca, amikor hírül vette, hogy egyetlen szenvedélyem a kártya és a lóverseny. Szeretett sakkozni. Valósággal odaláncolt a sakktáblához. Gyakran akkor kerítette hatalmába a szenvedély, amikor el akartam távozni hazulról. Ilyenkor a tudomásomra hozta, hogy Lars meg én csak abban az esetben részesülünk az örökségből, ha engedelmesek és szófogadók leszünk. Úgy vigyorgott, mint egy leprás hiéna. Egy nap előszedte a noteszát.- Fiú - mondta tárgyilagosan —, az már bizonyos, hogy nem nyered el az idei Nobel-díjat, de ha valamiből élni akarsz, akkor törd egy kissé azt a léha fejed. Mától minden sakkpartit jegyzünk. Minden győzelmet és vereséget. A győzelem fejében pénz üti a markodat. Minden hétvégén elszámolunk. A vereségeid után levonok a járulékodból. Értjük egymást? Mit tehettem? Bólintottam, rendben van, nagybátyámnak mindig támad valami zseniális ötlete. Magamban pedig elhatároztam, hogy rövidesen 30 A HÉT végzek a tirannussal. A méreg mellett döntöttem. Néhány csepp aconitet szereztem be az egyetem laboratóriumából és a halál hozó folyadékot beledöntöttem a konyakjába. Éppen ma a nagybácsi furcsán viselkedett. Nem akart sakkasztalhoz ülni velem.- Ma este önmagam ellen játszom - mondta rosszkedvűen. — Nem akarok látni senkit sem. Marineznek, a szolgának kimenőt adtam. A sakkparti után előveszek egy regényt. Csak a bölcs adhatja át magát a pillanatnyi hangulatnak. Mehetsz, öcsém! A gondterhelt Larsszal az előcsarnokban találkoztam.- Elegem van mindenből. Birgit megmondta: vagy ő, vagy a nagybácsi. Végem van...- Én őt választanám, Lars.- Igen, ez szépen hangzik. Lars szereti Birgitet. Miből fogunk élni? A nagybácsi kizár a végrendeletéből...- A problémák neha önmaguktól oldódnak meg, Lars.- Számomra nincs megoldás. Még egyszer beszélek az öreggel... utoljára az életben. Hol találom?- A könyvtárszobában. Hagyd békén az öreget. Ma este magaba vonult a vén cápa. Lemondott a szokásos sakkpartiról is. Eredj el egy kocsmába és feledd el a gondjaidat. Már majdnem tizenegy... A méreg már biztosan hatni kezdett. Az öreg az első pillanatban enyhe görcsöt érez majd, és elátkozza a szakácsot. Ezután elalszik. Mintegy harminc percig sétáltam a parton. Végül betértem egy csapszékbe. Fél tizenkettő. Vége. A méreg szívrohamot idézett elő. Szabad vagyok és gazdag.- Netán beteg az úr? - kérdezte a csapos aggódva.- Minden rendben van velem — válaszoltam. - Adjon egy dupla konyakot. Az idő gyorsan múlott. Én pedig szorgalmasan ürftgettem a poharakat. Fél három körül hazasettenkedtem. A zár körül babráltam, amikor a félhomályból előlépett egy rendőr.- William Shatner? — kérdezte élesen.- Igen...- Menjünk be.- Mit keres maga a házunkban?- Megtudja hamarosan. A házban vagy tíz egyenruhás meg civil rendőr sündörgött. Az egyik sarokban Martinez, a szolga vacogott. Egy rendőrtiszt átlökte a másik szobába, majd hozzám fordult.- Maga az egyik a testvérek közül?
