A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV XXII. Kazinczy-napok Legyen ilyen a folytatás Az idei Kazinczy-napok a vártnál jobban sikerültek. A pályázatok jó eredménnyel zárultak, beleértve A Hét Miért szeretem az anyanyelvemet? című versenyét is. Az előadások figyelmet keltőek voltak, hiszen mindaz, ami a tavalyi és az idei Kazinczynapok között történt, benne izzott a kassai Hutník Szálló termeinek levegőjében. Nyelvművelésünknek ezt a legrangosabb fórumát soha azelőtt nem hatotta át annyira a nyelvi gondok iránti felelősség, mint most. Mert korábban meghatározták, vagy inkább rákényszerítették a szervezőkre és az előadókra a nyelvhasználati gondjainkkal kapcsolatos témákat, aminek a következménye aztán rendszerint az volt, hogy az előadások és az azokat kísérő viták nem egészítették ki egymást, a jelenlevő pedagógusok, írok, újságírók, műszaki értelmiségiek és diákok szlovákiai magyar valóságképet festettek, elszomorító, olykor szívfacsaró, az egész dél-szlovákiai táj rossz hangulatát hozták a terembe. A vitában résztvevők tárták föl majd minden esetben nyelvünk nagymérvű romlását, amelynek egyedüli okát a nemzetiségi viszonyok elrendezetlenségében jelölték meg. A tanulságot a Csemadok nyelvi bizottságából a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságává változott vezetése szigorúan levonta, így aztán a mostani Kazinczy-napok az elvárásoknak megfelelően egyértelműen "életszagúak" voltak, eleven kérdésekre kerestek és adtak választ. Kit ne érdekelt volna például Vörös Ottó előadása a szlovákiai magyarlakta területek egyes helységneveinek eredetéről? A több évszázados múltú helynevek eredetünkről, gyökerünkről vallanak, nem véletlen tehát, különösen a második világháború utáni erőszakos takarásuk, másításuk, megkérdőjelezésük. Hasonló érdeklődés kísérte Vadkerty Katalin előadását a dualizmuskori nyelvhasználati jogról és a nemzeti kisebbségekről. Jó lett volna beültetni az előadásra mindazokat a többségi nemzethez tartozó személyiségeket, akik számunkra a huszadik század legvégén a dualizmuskorinál is rosszab állapotot igyekeznek teremteni nemzetiségi politikájukkal. Hányszor elmondtuk, elmondták a Hutník Szálló termében, a Kazinczy-napok termékeny vitáiban, hogy szívesebben akarnánk magunknak kisebbségi sorsot az egyenjogúság helyett, igen tudatosan célozva az első köztársaság kedvezőbb nemzetiségi politikájára. Most Popély Gyula beszélt mindenre kiterjedő figyelemmel a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogairól a Csehszlovák Köztársaságban. Előadásából kétségtelenül kiderült, amit a még élők maguk tapasztaltak, hogy a nemzetiségi politika gyakorlása a mostanihoz képest példaértékűnek számít, bár az is fogyatékos volt. Az érintett témakörök okos kiegészítésének tekinthető Mező András előadása a hivatalos helynévadásról, Deme László értekezése a nyelvhasználati és kiejtési versenyek tapasztalatairól s nem utolsósorban Jakab Istvánnak, a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága elnökének gondolatébresztő előadása pedagógusaink nyelvhasználatáról. Mindenképpen említenem kell még a Kazinczy-napok második napjának nagy eseményét, Márai Sándor emléktáblájának a leleplezését, valamint az Árvácska gyermektánccsoport jubileumi műsorát a Thália Színházban. Nem véletlen, hogy az idei Kazinczynapok nagyszerű előadásai után a jelenlévők petíciót fogalmaztak meg nyelvi jogaink védelmében a bennünket melyen sújtó diszkrimináló nyelvtörvény ellen, s elküldték a Szövetségi Gyűlésnek, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és az Európa Tanácsnak. Mit mondhatnék még az idei Kazinczynapokon történtek összegzéseként? Tisztelt rendező szervek, elsősorban a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága, csak így tovább! Mács József Kazinczy-napok. Vörös Ottó előadása. A képen balról dr. Jakab István, dr. Czine Mihály, Mács József és Vörös Ottó A Miért szeretem az anyanyelvemet? verseny értékelése Eredményhirdetéssel zárult a kassai Kazinczynapokon a Hét Miért szeretem az anyanyelvemet? című versenye. Dr. Czine Mihály professzor, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, a bíráló bizottság elnöke az elismerés hangján szólt a versenyről. Nagyra értékelte valamennyi pályázó dolgozatát, amelyeknek a száma jóval meghaladta a százat. S nagy figyelemmel olvasta azt a legjobbnak tartott 35 pályamunkát, amelyeknek a közlését tavalyi 50. számunkban kezdtük el és idei 10. számunkban fejeztük be. A bíráló bizottság a lapunkban megjelent pályamunkákból választotta ki a kategóriák szerinti három első, két második és két harmadik díjas írást. Az olvasói díj nyertesét a szerkesztőségünkbe érkezett 304 szavazat döntötte el. A versenyt egyértelműen sikeresnek tartja Szabó László, az értékes díjakat adományozó Magyarok Világszövetségének jelenlevő főtitkárhelyettese és a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága. Ezúton mondunk köszönetét a verseny szervezőinek és támogatóinak, valamint a Hont Kiadónak az értékes Olvasói díjért. Ugyanúgy köszönetét mondunk a pályamunkákat elbíráló Czine Mihálynak, Mayer Juditnak, a Madách Könyvkiadó nyugdíjas főszerkesztőjének, és Szabómihály Gizellának, a Komensky Egyetem magyar tanszéke tanárának, a bíráló bizottság tagjainak, s nem utolsósorban az olvasóknak, akik figyelemmel olvasták a pályamunkákat és szavazataikkal véleményüket is kinyilvánították. A verseny valamennyi résztvevőjének minden jót kívánunk, a nyerteseknek pedig gratulálunk. A verseny nyertesei: Felnőtt kategória: I. Szappanos Jolán, Rozsnyó II. Tóthné Sz. Teréz, Naszvad II. Puksa Ferencné, Léva III. Alföldi Ildikó, Prága III. Hammersmidt Béláné, Ipolyság Középiskolás kategória: I. Csank Péter, Rimaszombat II. Csomós Péter, Rimaszombat II. Boros Zsuzsa, Rakottyás III. Auxt'Erika, Rimaszombat III. Ádám Andrea, Rimaszombat Alapiskolás kategória: I. Szekeres Éva, Rimaszombat II. Németh Attila, Naszvad II. Pataky Csilla, Naszvad III. Benyák Anikó, Vásárát III. Varga limese, Nagymegyer
