A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
GONDOLKODÓ kartográfiai művekben, a statisztikai kimutatásokban. Esetleg más helyeken is. A törvény egyáltalán nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a helységneveket és az utcaneveket, valamint a földrajzi elnevezéseket a nemzetiségek nyelvén is fel kelljen vagy fel lehessen tüntetni. Ugyanis a kormányjavaslatban, amely a parlamenti vita tárgyát képezte, éspedig a 3. § 4. bekezdésében, még egy mondat szerepelt, ami később onnan kimaradt. Ez lehetővé tette volna, hogy azokban a városokban és községekben, amelyekben a nemzeti kisebbségek tagjai a lakosság bizonyos hányadát (10 vagy 20 %) képezik, a hivatalos nyelv mellett más nyelv is használható legyen. Ezt a mondatot a Szlovák Nemzeti Tanács a részletes vita során nem hagyta jóvá, kihagyta a 3. § 4. bekezdéséből, ezért a városok és községek, az utcák, a terek és más közterületek nevét csak szlovák nyelven szabad feltüntetni. Sőt e rendelkezés kiegészült a földrajzi elnevezésekkel is. A törvény sorsával kapcsolatban borúlátó vagyok, annál is inkább, mert ennek a módosítása nem történhetik meg egyik napról a másikra. Már úgy gondolom, a nemzeti kisebbségek számára kedvező megváltoztatása. De ha sor kerülne is rá, az a közeljövőben aligha történhetnék meg, hacsak nem foglalkozik majd vele a belátható időn belül megalakuló alkotmánybíróság. Addig is azonban türelemre van szükség. Viszont arra még rá sem merek gondolni, hogy a törvényhozót olyan szándék vezérelte volna, hogy beavatkozzék a nemzeti kisebbségek nyelvének használatába, akkor is, ha történetesen nem hivatalos érintkezésekről van szó. Ez a gondolat azért is kísért, mert az utóbbi két évtizedben ezt tette a volt Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal az 1970. december 14-én és 1971. augusztus 25- én kiadott utasításával. Emlékeztetőül megjegyzem, hogy ennek alapján alakult ki a szlovákiai magyar nyelvű sajtóban a hírhedt zárójeles helységnévhasználat. Most pedig lépjünk tovább két szakasszal. Tekintsük át a 6. § egyes rendelkezéseit, amelyek nem a szlovák nyelv, hanem más nyelvek használatáról szólnak. Szóval a törvény által engedélyezett kivételekről. Álljunk meg néhány szóra mindjárt az 1. bekezdésnél, amely kimondja, hogy "Hivatalos érintkezésekben a polgárok a cseh nyelvet is használhatják'. Sietve megjegyzem, hogy ez a rendelkezés többszörösen is elhibázott. Mindenekelőtt rá kell mutatnom az 1968. évi 143. számú alkotmánytörvény 6. cikkelyére, amely deklarálja a cseh és a szlovák nyelv egyenjogúságát a törvények és a rendeletek kihirdetésénél, továbbá az államigazgatásban a szövetségi állam egész területén. A hivatalos nyelvről szóló törvény 6. §-ának 1. bekezdése nincs összhangban ezzel a cikkellyel. E helyt egyúttal azt is meg kell említenem, hogy az említett alkotmánytörvény ez idő szerint Szlovákia területén is hatályban van. Szóltam arról, hogy a polgárok Szlovákiában a cseh nyelvet is használhatják hivatalos érintkezéseik során, nemcsak a szlovákot. Tehát jelenleg a Szlovák Köztársaság bármely polgára élhet azzal a joggal, hogy az itt élő cseh nemzeti kisebbség nyelvét bárhol használhatja, tehát nemcsak azokon a településeken, ahol jelentősebb számban él. Igaz, ilyen települések a valóságban nem léteznek, hisz a csehek Szlovákia egyetlen városában és községében sem alkotják a lakosság 20 százalékát. Megjegyzem, más nemzeti kisebbségek sem, a magyarok és az ukránok kivételével. Mindezek ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 6. § 1. bekezdése különbséget tesz a nemzeti kisebbségek nyelvei közt. Sőt, a cseh nyelvet olyan előnyös helyzetbe hozza, amely más nyelveknek nem adatik meg. A többi kisebbségnek ugyanez a szakasz (2. bekezdés) ugyan némi jogot nyújt azzal, hogy megengedi nekik saját nyelvük használatát hivatalos érintkezésben, de csakis azokban a városokban és községekben, ahol a lakosságnak legalább 20 százalékát képezik. A nyelvek használatával kapcsolatban még megjegyzem, hogy bár mind a cseh nyelv, mind más nemzetiségek nyelvének használatát engedélyezi az említett szakasz 1. és 2. bekezdése, de nem emeli ki nyomatékosan azzal, hogy "szóban és írásban", amint azt a 3. § 1. és 3. bekezdésében a szlovák nyelvnek hivatalos nyelvként való használatával teszi. Félő, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének használata nem lesz magától értetődő, mármint "szóban és írásban". Kötve hiszem, hogy ilyen következetlenség véletlenül fordult volna elő a törvényalkotásnál. A diszkriminációt tovább fokozza a 6. § 2. bekezdésének második mondata, amely így hangzik: "Ha az ilyen városokban és községekben a hivatalos érintkezésben olyan polgár vesz részt, aki nem a nemzeti kisebbség tagja, az eljárást hivatalos nyelven vezetik." Ez a rendelkezés már súrolja a nemzetiségi megkülönböztetés határát, mert minek lehetne nevezni azt a rendelkezést, amely semmibe veszi az állampolgári egyenjogúságot nemzetiségi és nyelvi szempontból. Ezzel egyidejűleg olyan kérdés is felmerül, vajon milyen okmányt kell bemutatni egy polgárnak, hogy a hatóság megállapíthassa a nemzetiségét? Erről a törvény nem intézkedik. Köztudomású, hogy nálunk nem vezetnek katasztert a nemzetiségek tagjairól, viszont az is igaz, hogy a személyi igazolványban feltüntetett adat igazolja az illető polgár nemzetiségét, azonban az még nem biztos, hogy egy érintett szlovák nemzetiségű polgár, legalábbis egy polgár, aki szlovák nemzetiségűnek vallja magát, valóban tud is szlovákul. A nyelv és a nemzetiség ugyanis kettő. Aki szlovák nemzetiségűnek vallja magát a nemzetiségek által lakott városokban és községekben, az ez idő szerint sok esetben nem beszéli a szlovák nyelvet, vagy legalábbis nem a kívánt mértékben. Erről bárki meggyőződhet a saját környezetében. S hogy a diszkrimináció még teljesebb legyen, a 6. § 2. bekezdésének utolsó előtti mondata felmentést ad az állami szervek és a helyhatósági szervek alkalmazottainak a nemzeti kisebbségek nyelveinek ismerete és használata alól. ők még akkor sem kötelesek egy kisebbség nyelvét használni, ha történetesen azt beszélik. Félek, hogy erre a rendelkezésre hivatkozva még a házasulandók esketésénél, de esetleg más esetekben is felmerülhetnek nem kívánatos problémák, történhetnek visszaélések. (Befejezés a köv. számban) A HFT F
