A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

GONDOLKODÓ kartográfiai művekben, a statisztikai kimutatásokban. Esetleg más helye­ken is. A törvény egyáltalán nem számol az­zal a lehetőséggel, hogy a helységne­veket és az utcaneveket, valamint a földrajzi elnevezéseket a nemzetiségek nyelvén is fel kelljen vagy fel lehessen tüntetni. Ugyanis a kormányjavaslat­ban, amely a parlamenti vita tárgyát ké­pezte, éspedig a 3. § 4. bekezdésében, még egy mondat szerepelt, ami ké­sőbb onnan kimaradt. Ez lehetővé tette volna, hogy azokban a városokban és községekben, amelyekben a nemzeti kisebbségek tagjai a lakosság bizo­nyos hányadát (10 vagy 20 %) képezik, a hivatalos nyelv mellett más nyelv is használható legyen. Ezt a mondatot a Szlovák Nemzeti Tanács a részletes vi­ta során nem hagyta jóvá, kihagyta a 3. § 4. bekezdéséből, ezért a váro­sok és községek, az utcák, a terek és más közterületek nevét csak szlovák nyelven szabad feltüntetni. Sőt e ren­delkezés kiegészült a földrajzi elneve­zésekkel is. A törvény sorsával kapcsolatban borúlátó vagyok, annál is inkább, mert ennek a módosítása nem történ­hetik meg egyik napról a másikra. Már úgy gondolom, a nemzeti kisebb­ségek számára kedvező megváltozta­tása. De ha sor kerülne is rá, az a közeljövőben aligha történhetnék meg, hacsak nem foglalkozik majd vele a belátható időn belül megalaku­ló alkotmánybíróság. Addig is azon­ban türelemre van szükség. Viszont arra még rá sem merek gondolni, hogy a törvényhozót olyan szándék vezérelte volna, hogy beavatkozzék a nemzeti kisebbségek nyelvének hasz­nálatába, akkor is, ha történetesen nem hivatalos érintkezésekről van szó. Ez a gondolat azért is kísért, mert az utóbbi két évtizedben ezt tette a volt Szlovák Sajtó- és Tájé­koztatási Hivatal az 1970. decem­ber 14-én és 1971. augusztus 25- én kiadott utasításával. Emlékezte­tőül megjegyzem, hogy ennek alap­ján alakult ki a szlovákiai magyar nyelvű sajtóban a hírhedt zárójeles helységnévhasználat. Most pedig lépjünk tovább két sza­kasszal. Tekintsük át a 6. § egyes ren­delkezéseit, amelyek nem a szlovák nyelv, hanem más nyelvek használa­táról szólnak. Szóval a törvény által engedélyezett kivételekről. Álljunk meg néhány szóra mindjárt az 1. bekezdésnél, amely kimondja, hogy "Hivatalos érintkezésekben a pol­gárok a cseh nyelvet is használhatják'. Sietve megjegyzem, hogy ez a rendel­kezés többszörösen is elhibázott. Mindenekelőtt rá kell mutatnom az 1968. évi 143. számú alkotmánytör­vény 6. cikkelyére, amely deklarálja a cseh és a szlovák nyelv egyenjogú­ságát a törvények és a rendeletek ki­hirdetésénél, továbbá az államigazga­tásban a szövetségi állam egész te­rületén. A hivatalos nyelvről szóló tör­vény 6. §-ának 1. bekezdése nincs összhangban ezzel a cikkellyel. E helyt egyúttal azt is meg kell említe­nem, hogy az említett alkotmánytör­vény ez idő szerint Szlovákia terüle­tén is hatályban van. Szóltam arról, hogy a polgárok Szlovákiában a cseh nyelvet is hasz­nálhatják hivatalos érintkezéseik so­rán, nemcsak a szlovákot. Tehát je­lenleg a Szlovák Köztársaság bár­mely polgára élhet azzal a joggal, hogy az itt élő cseh nemzeti kisebb­ség nyelvét bárhol használhatja, tehát nemcsak azokon a településeken, ahol jelentősebb számban él. Igaz, ilyen települések a valóságban nem léteznek, hisz a csehek Szlovákia egyetlen városában és községében sem alkotják a lakosság 20 százalé­kát. Megjegyzem, más nemzeti ki­sebbségek sem, a magyarok és az ukránok kivételével. Mindezek isme­retében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 6. § 1. bekezdése különb­séget tesz a nemzeti kisebbségek nyelvei közt. Sőt, a cseh nyelvet olyan előnyös helyzetbe hozza, amely más nyelveknek nem adatik meg. A többi kisebbségnek ugyanez a szakasz (2. bekezdés) ugyan némi jogot nyújt azzal, hogy megengedi nekik saját nyelvük használatát hiva­talos érintkezésben, de csakis azok­ban a városokban és községekben, ahol a lakosságnak legalább 20 szá­zalékát képezik. A nyelvek használa­tával kapcsolatban még megjegy­zem, hogy bár mind a cseh nyelv, mind más nemzetiségek nyelvének használatát engedélyezi az említett szakasz 1. és 2. bekezdése, de nem emeli ki nyomatékosan azzal, hogy "szóban és írásban", amint azt a 3. § 1. és 3. bekezdésében a szlovák nyelvnek hivatalos nyelvként való használatával teszi. Félő, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének hasz­nálata nem lesz magától értetődő, mármint "szóban és írásban". Kötve hiszem, hogy ilyen következetlenség véletlenül fordult volna elő a törvény­­alkotásnál. A diszkriminációt tovább fokozza a 6. § 2. bekezdésének második mon­data, amely így hangzik: "Ha az ilyen városokban és községekben a hi­vatalos érintkezésben olyan polgár vesz részt, aki nem a nemzeti ki­sebbség tagja, az eljárást hivatalos nyelven vezetik." Ez a rendelkezés már súrolja a nemzetiségi megkülön­böztetés határát, mert minek lehetne nevezni azt a rendelkezést, amely semmibe veszi az állampolgári egyenjogúságot nemzetiségi és nyelvi szempontból. Ezzel egyidejű­leg olyan kérdés is felmerül, vajon mi­lyen okmányt kell bemutatni egy pol­gárnak, hogy a hatóság megállapít­hassa a nemzetiségét? Erről a tör­vény nem intézkedik. Köztudomású, hogy nálunk nem vezetnek katasztert a nemzetiségek tagjairól, viszont az is igaz, hogy a személyi igazolványban feltüntetett adat igazolja az illető pol­gár nemzetiségét, azonban az még nem biztos, hogy egy érintett szlovák nemzetiségű polgár, legalábbis egy polgár, aki szlovák nemzetiségűnek vallja magát, valóban tud is szlovákul. A nyelv és a nemzetiség ugyanis ket­tő. Aki szlovák nemzetiségűnek vallja magát a nemzetiségek által lakott vá­rosokban és községekben, az ez idő szerint sok esetben nem beszéli a szlovák nyelvet, vagy legalábbis nem a kívánt mértékben. Erről bárki meg­győződhet a saját környezetében. S hogy a diszkrimináció még tel­jesebb legyen, a 6. § 2. bekezdésé­nek utolsó előtti mondata felmentést ad az állami szervek és a helyha­tósági szervek alkalmazottainak a nemzeti kisebbségek nyelveinek ismerete és használata alól. ők még akkor sem kötelesek egy kisebb­ség nyelvét használni, ha törté­netesen azt beszélik. Félek, hogy erre a rendelkezésre hivatkozva még a há­zasulandók esketésénél, de esetleg más esetekben is felmerülhetnek nem kívánatos problémák, történhetnek visszaélések. (Befejezés a köv. számban) A HFT F

Next

/
Oldalképek
Tartalom