A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy...

ÉLŐ MÚLT

(4.) (Csallóköznyék, 1708, 1725)

KONCSOL LÁSZLÓ

Egy háziállat, főleg sertés, szarvasmarha vagy ló veszte fájó csapást jelentett a földből és jószágából élő közbirtokos nemesi családnak, de az igazi fájdalmat természetesen számukra is az egészségükön vagy életükön esett ártalom okozta. A Kata asszony ellen fölsorolt vádak második csoportját a nyékiek testi épségében esett, s az ő terhére írt kártevések alkotják. Egyetlen tanú sem hallgatja el, hogy valamiképpen ártott Nagy Katának, aki a vélt rontást csak válaszul küldte rá, s a bosszú indítékát ezekben az esetekben is nyakon csíphetjük, mint az állatvesztések, szerintünk - ha egyáltalán szóba jöhet ilyesmi — mérgezések szemléjénél; szegény kiszolgáltatott özvegyasszony úgy felelt a sértésekre és bántalmakra, ahogyan nyomorúságos eszközeitől tellett.

Ns Csapiár György hitestársa, Lőkös (ti. Lölkös) Katalin, aki magát, mintegy 34 esztendősnek mondotta,

"jó lelkiismérettel bírván" úgy vallott, "hogy egykorban az fatensnek az ura (ti. Csapiár György uram) szidalmazván Nagy Katának az urát, níhai Tóth Istvánt tökösnek, akkorban megfenyegetve az fatens urát, az üdőtűl fogvást kit férfigyermeket szülvín a fatens, mind a kettő, böcsülettel szólván, tökös, kiket sok orvossággal orvosoltak, de meg nem gyógyulhattak". Azt már mi kérdezzük egy felvilágosultabb utókorból, hogy sebészi beavatkozás nélkül miként gyógyulhatott volna meg a két kisfiú szülés közben lett heresérve.

A következő szívfacsaró kis novellát is egy kiegyenlítetlen tartozás szülte. Csudor (?) Péterné, a 35 éves Csánó Anna mesélte el, hogy az ura adósa maradt Nagy Katának "bizonyos pínzekkeľ, s a másik hiába kérte, Péter uram nem akarta őket megadni. Az asszony megfenyegette, s "azután hamardon a gyermekinek a

lába fölszugorodott (!), az égisz teste pedig félrevonyódott, kin búsulván a fatens (ti. az anya) odamenvín Nagy Kata hozzája: »Meírt sopánkodúl az gyermeken, eb bele, ha meghal« - kire felelt a fatens: »Én sem bánnám, ha az Isten elvenni, csak másfíle nyavalája volna«. Megpögdözvín az gyermeket, azzal onnéd elment. Harmadnapjára megkönnyebbedett a gyermek."

A nyéki, 60 esztendős Takács István vallomása egy anyagi viszály okozta bajszerző varázslatról mesél. Ez a háromszáz éve élt parasztember korábban szalmát kért Öllé Pál uramtól, akivel már többször is találkoztunk, s az ollétejedi nemes gazda oda is ígérte az alomnak valót, de "nekimenvín Nagy Katának az ura, níhai Tóth Istvány, vonta volna az szolmát' a maga szükségére. A tanú ment, és szólt, hagyna neki békét, mert már övé a szalma, mire Tóth István vála-Részlet Mikovinyi Sámuel 1735. évi megyetérképéről. A fölmérés még nem pontos.

12 A HÉT