A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
LÁTOGATÓBAN is igyekszünk úgy intézni, hogy azzal senkit ne sértsünk, ne rágalmazzunk, ne bántsunk... Hogy később hogyan alakulnak majd a dolgok, azt nem tudom; hogy mi lesz akkor, ha akadnak olyan emberek, akik hajlandók velünk együttműködni annak ellenére, hogy volt ateisták... — ... én ateistákra gondoltam, nem volt ateistákra. — Ezt nem tudom elképzelni. Az az ember, aki kereszténydemokrata és ateista, az nem teszi magáévá a keresztény alapeszméket, tehát csak pénzért képes csinálni, amit csinál. Nincs meggyőződve arról, hogy jó az, amit csinál. — Én ezzel nem értek egyet, mivel a kereszténydemokrata mozgalmat elsősorban politikai szervezetnek tartom, s mint ilyen, azonos platformon van több, további konzervatív jobboldali mozgalommal vagy párttal a keresztény hagyományok tekintetében.- Nem vagyunk egyformák. A jelenlegi helyzetben én például nem tudom elképzelni, hogy a kommunista párt egy volt aktív tagja vállalja el a szervezőtitkár szerepét a mozgalomban. — ... ezt én sem. Bár nem biztos, hogy rossz szervezőtitkár lenne belőle.- Nem erről van szó, hanem arról, hogy mit szólnának az emberek. Mert azért ma még megnézik - és ez jól is van! —, hogy az az ember, aki ilyet vállal, vallja-e az alapeszméket. Azt a keresztény erkölcsöt, amelyről állandóan beszélünk, s amelyet mi megvalósítani is próbálunk. Ha netán én nem hiszek Istenben és elmondom mindennek a papokat meg a keresztény embereket, akkor hogyan tudom az MKDM-be beszervezni a keresztény embereket?- Én nem egy harcos ateistára gondoltam, hanem egy olyan emberre, aki keresztény hagyományokon nőtt fel, demokrata, toleráns, tiszteletben tartja a mások más hitét és meggyőződését, de politikailag ez a program áll hozzá a legközelebb, ezért ezt óhajtja támogatni, akár segíteni is konkrét munkájával.- Bárki tagja lehet a mozgalmunknak, az alapszervezeteink szívesen fogadják, ha egyetért célkitűzéseinkkel. De ne akarjon olyan tag lenni, aki vezeti a szervezetet, mert ott már nagy a tét. Először bizonyítson, ahogy azt az egyszerű emberek tették, akik a saját pénzükön járták a falvakat és nyerték meg az embereket céljainknak. Ha mi ilyen alapon elzárkóznánk az emberektől, nem várhatnánk, hogy jelentkezzenek majd később, hogy ők szeretnének valamit tenni az MKDM-ért.- Akkor csak a volt kommunistapárt-tagoktól zárkóznak el?- Én nem elzárkózásnak mondanám. Ha jól körülnézünk, találunk olyanokat, akik a kommunista pártban voltak. De miért voltak ott? Kezdjük vizsgálni, hogy sokan mondjuk csak ezért léptek be a pártba, mert le akartak doktorálni?! Persze voltak olyanok is, akik még egy lapáttal rá is tettek, üldözték a más nézeteket valló másikat... Tehát nekünk különbséget kell tennünk még kommunista és kommunista között is, hiszen mindenki az életével, a tetteivel bizonyít. Ha tehát valaki tízcentis betűkkel kiírja a mellére, hogy ő MKDM-es, az még nem jelenti azt, hogy ez az MKDM-et valójában is előre viszi, ha közben úgy viselkedik, úgy él, ahogy nem lenne szabad... Nem az a fontos, hogy én mit hirdetek, hanem az: mit teszek.- A közeljövőre vonatkozóan hadd tegyek fel egy gyakorlatias kérdést, mely az egész magyar kisebbséget foglalkoztatja: most, hogy az FMK is önálló szubjektum lett, van-e remény arra, hogy a három magyar mozgalom az igazán sarkalatos kérdésekben megegyezésre jut és hatékonyabban képviseli majd érdekeinket?- Az FMK azzal a lépésével, hogy önállósította magát a kormánykoalíció tagjaként is, szerintem sokkal többet tud majd tenni a magyarságért, mint eddig. Az FMK valójában most indult el azon az úton, ahová a kezdet kezdetétől törekedett. Hogy ez miért csak most sikerült nekik, a legjobban ők tudják. Mi nem hivatalosan már beszélgettünk azóta, s el kell mondanom, ők tették meg az első lépést a másik két mozgalom felé, s szeretnék, ha alapvető kisebbségi kérdésekben e három mozgalom együttműködne, ahogy ezt a közgyűlésükön nemrég meg is fogalmazták. Hogy erre mekkora szükség van, azt a kárpótlási (restitúciós) törvény megbuktatása is megmutatta. Sikerült összefognunk, s mindjárt súlyunk lett a parlamentben. Kezdenek komolyan venni bennünket. Mert addig, amíg széthúzunk, mindig az a bizonyos harmadik dörzsöli a kezét. Az FMK önállósulása előre viheti a mi ügyeinket. S ha a három mozgalom legalább az alapvető dolgokban egyezségre tud jutni, ha képesek leszünk mondjuk havonta egyszer leülni és megbeszélni a dolgainkat és a teendőinket, ha éppen egy számunkra fontos törvényjavaslat elfogadása készül, akkor lesz értelme a politizálásunknak és a politikai képviseletünknek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy alkotmány, alkotmányok készülnek az országban. Ha mi nem tudnánk beleszólni, ha túlsúlyba kerülne meghozásakor a szlovák nemzeti erők akarata, akkor az egész alkotmány úgy alakulhatna, mint Romániában, ahol csak a román nemzet államalkotó. Ez a folyamat akár a kisebbségben élő nemzetek asszimilációjához is vezethet. Tudjuk, kemény és éles viták lesznek az alkotmány körül; ha mi akkor és ott nem tudunk majd egységesen fellépni és elérni, amit kell, akkor nagyon sokan csalódnak majd. Egyszer már láthattuk magunk is, mit jelent, ha kilenc képviselő összefog a Nemzetek Kamarájában. Úgy gondolom, a Mečiar-Gál vita is közelebb hoz egymáshoz bennünket... A földtörvény vitája során ez majd megmutatkozik. A kárpótlási törvény, a földtörvény és az alkotmány három olyan dolog, ami ráébresztett bennünket, hogy zárjuk le mozgalmainkon belül a választások utáni problémákat, s most már ezekkel a lényeges kérdésekkel foglalkozzunk, és azt keressük, hogyan tudnánk hatékonyabban politizálni.- Nem segítette volna a hatékonyságot, ha párttá váltak volna mozgalmaink? Egy mozgalom mindig lazább szervezet, könnyebben támadnak benne belső konfliktusok, viták, szakadások...- Addig, amíg a választási törvény lehetővé teszi, hogy mozgalmak is részt vegyenek a választásokon, nem látom értelmét a párttá válásnak. A másik ok: az emberek még mindig fenntartással fogadják azt a szót, hogy párt, viszolyognak tőle. S azt is el kell mondani, hogy létezik ugyan mozgalmi fegyelem, de a pártfegyelem mindig magasabb szintű és erősebb. Fontos lesz mozgalmainkban kialakítani az egyes csoportok közti kapcsolatot, megteremteni a rendszeres találkozót a képviselők, az országos vezetőség és választmány között, mely érintkezik a tagsággal, hogy a képviselők a mozgalom programját és céljait képviseljék. Mert igaz ugyan, hogy a törvény azt mondja, a képviselő saját felelőssége tudatában, saját lelkiismerete szerint dönt, de e döntésben azért illik a képviselt mozgalom politikáját érvényre juttatni. Megpróbálunk most tehát szoros kapcsolatot kialakítani a mozgalom és a képviselők között, hogy mindenki tudja: azért szavazok úgy, ahogy szavazok, mert az felel meg a mozgalom céljainak. Van mit csinálnunk hát az elkövetkező időkben is.- Sok erőt kívánok hozzá, és köszönöm a beszélgetést. N. Gyurkovits Róza A HÉT 7
