A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
A HÉT RIPORTJA Jubiláló isHola gondohhal Nagy ünnepre készül a pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű iskola. Fennállásának 40. évfordulójára. Jubileumi évkönyv, ünnepi műsor, reprezentatív bál - szóval lesz minden, ami egy ilyen szép, kerek évfordulóra való megemlékezéshez dukál. Szó se róla, nagy múltú intézményről van szó, amely 1951-ben az elsők között nyitotta meg kapuit a magyar nyelvű oktatás előtt. Azóta már diákok ezrei rajzottak ki az iskola falai mögül, s köztük nem egy ma már ismert és elismert szaktekintély, közéleti személyiség is. Az emeleti folyosókon elismerő oklevelek hirdetik, hogy az iskola egykori diákjai számos, rangos versenyen, vetélkedőn állták meg a helyüket. A felkészült pedagógus gárdának és az országos viszonylatban is kiváló felszereltségnek köszönhetően a gimnázium végzős tanulóinak jelentős hányada főiskolákon, egyetemeken szerzett magasabb képesítést. Ez idő szerint az alapiskolában 15, a gimnáziumban 9 osztályban folyik a tanítás, az iskolában 52 tanár tanít és összesen 659 diák tanul, miközben a gimnázium vonzáskörzete az egész Nyugat-szlovákiai kerületre kiterjed. Fennállásának 40 éve alatt ez az iskola valódi intézménnyé nőtte ki magát. A kezdetekre Oswald István, a Szülők és iskolabarátok Szövetségének egykori elnöke emlékezik vissza. — Az iskola megindításának fő kezdeményezője dr. Prenghy Árpád ügyvéd volt. Munkájában velem együtt több lelkes szülő is támogatta, és a közös erőfeszítések eredményeképpen 1950. szeptember 1 -én -á Kalinčiak utcában megkezdődhetett az anyanyelvű oktatás. Ám a mai intézmény tulajdonképpeni elődje nem ez az iskola volt, hanem az 1951-ben megnyílt ún. belvárosi iskola, amely a Podjavorinská utcai iskola épületében kapott helyet, de 1953-ban már önálló épületben, a Zoch utca 3/a szám alatt folytathatta a munkát. Az iskola 1956- tól mint tizenegyéves középiskola működött, az első diákok 1959-ben érettségiztek, de már itt, a Duna utcában. Közben ugyanis az iskola ismét költözött, és az 1959/60-as iskolaévet már ebben az épületben kezdték. A Duna utca 13. számú épület 1959 óta a pozsonyi magyar nyelvű oktatás központja. Különösen azzá lett az 2 A HÉT 1964-es események után, amikor az átszervezés következtében ide költözött a ligetfalui alapiskola is. Noha az új körülmények között sem ment minden zökkenőmentesen magyar nyelvű oktatás ellenzőinek a többszöri kísérletek ellenére sem sikerült megszüntetniük vagy beolvasztaniuk. A 40 éves jubileumot most mégis nehéz körülmények között kénytelenek ünnepelni a Duna utca 13. szám alatt. Fölállványozott épület — az immár ötödik éve tartó rekonstrukció eredménye —, használhatatlan tornaterem, tanerőhiány, anyagi gondok, az iskola levegőjében szinte tapinthatóan ott feszülő ellentétek rontják az ünneplés örömét. Dávid Béla igazgatónak elsősorban az épület tatarozásának mielőbbi befejezése miatt fő a feje. Szerette volna, ha az állványok még 1991. április 20-a előtt eltűnnek az épület homlokzata elől. Sajnos, nem várt tényezőként közbeszólt a pénzhiány és az erős tél beállta, minek következtében a külső munkálatokat le kellett állítani. A belső munkálatok azonban továbbra is folytak, így a kényszerp'ihenő ellenére is van remény, hogy az épület rekonstrukciója még ez év nyarára befejeződik. Az igazgató úr másik nagy gondja a tanerőhiány. — Fiatal tanerőkre, de elsősorban férfiakra van szükség. Nálunk is gondot jelent a tantestület feminizáltsága. Most is például két magyar-szlovák szakos kolléganő van szülési szabadságon, ami azért is bonyolítja a helyzetet, mivel a helyükre véglegesen senkit sem tudunk felvenni. Az alapiskola alsó tagozatára szeptembertől három tanerőt vehetnénk fel. Ha lenne jelentkező. De az Új Szóban közzétett hirdetésünkre ezidáig jóformán senki sem jelentkezett. Hasonlóképp nagy szükség lenne német szakosra is. De egyelőre nincs miből válogatni. A pozsonyiak nem jelentkeznek, a vidékieknek meg nem tudunk lakást biztosítani. Sajnos, a fizetések sem a legjobbak, és előreláthatólag 1992-ig nem is változnak. Ugye ismerős a képlet? Sok délszlovákiai magyar iskola küzd hasonló gondokkal, mint az éppen jubiláló fővárosi. Noha az általános tanerőhiány egyelőre csak bizonyos szakok esetében jelentkezik, már ez is éppen elég. Mi lesz akkor, ha ez a helyzet öt-tíz év múlva kulminálódni fog?- És mi a helyzet a diákok számát illetően? — faggatom tovább a kémikusból lett igazgatót, aki már öt éve áll a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium élén.- Az igazság az - mondja keserű hangon Dávid Béla —, hogy kevés a diák. Úgy tűnik, Pozsony magyarsága kihalóban van. Mert mi egyébbel magyarázható az, hogy a 20 000 pozsonyi magyar 40 gyereket írat be az alapiskola első osztályába, és azoknak is a fele nemrég jött föl vidékről. Már ötödik éve az állványok mögött... Mint mondja, a gimnáziumban még rosszabb a helyzet. A tanulók közül átlag 25-30 a pozsonyi (beleértve a pozsonypüspöki alapiskolából érkezetteket is), a többi vidéki. A Duna utca tehát valójában a vidékből él, és ha ez a forrás is elapad, akkor, az iskola igazgatója szerint, a pozsonyi magyar gimnáziumra is nehéz idők következnek. Tavalyelőtt ugyan (sok év után először) három első osztályt is nyitottak, 94 diákkal, tavaly viszont újra csak kettőt, mert mindössze 78 jelentkező volt. Áz idén 72 gyerek felvételére van lehetőség, de az igazgató úr abban sem bízik, hogy egyáltalán lesz annyi jelentkező.
