A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
A HÉT RIPORTJA Bizony, sok vidéki szülő meggondolja, hogy a mostani árak mellett esetleg 100-200 kilométerre levő fővárosba járassa-e a gyerekét gimnáziumba. Ráadásul a kollégiumi elszállásolás sem a legideálisabb.Tudniillik, a Duna utcai gimnáziumnak nincs önálló kollégiuma, minek következtében az oda járó vidéki diákokat más iskolák diákszállóiban kénytelenek elhelyezni. így aztán a lányoknak Ligetfaluban, a fiúknak a Vajanský rakparton jutott hely. Dávid Béla, igazgató: Én még várnék az önállósulással... Kulcsár Tibomé: Egy konkrét, progresszív fejlesztési programra van szükség.- A helyzet megoldása kapcsán felötlött a nyolcéves gimnázium bevezetésének terve is, ez azonban egyelőre nem tűnik reálisnak - jelenti ki Dávid Béla. — Elsősorban azért, mert kevés a gyerek. És senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy tízéves gyerek utazgasson mondjuk Párkányból Pozsonyba. Hovatovább az a veszély is fenyeget, hogy az iskola a körzetesítés folyományaként az új körzeti bizottsághoz fog tartozni, és az nem fog azzal törődni, hogyan oldja meg a Duna utcára járó komáromi vagy párkányi diákok elhelyezésének problémáját. — És az önállósulásra nem gondolt az iskola vezetősége? — Valóban adott a gazdasági önállósulás lehetősége. A Školská hospodárska správa, ami korábban az iskolák gazdasági ügyeit bonyolította, megszűnőben van. Négy gimnázium már az iskolaév kezdetén különvált tőle, s próbálkoznak a saját erejükből gazdálkodni. Sajnos, nem számoltak olyan tényezőkkel, mint a fűtési energia árának emelkedése és egyéb költségek, ami ezentúl nagy tételeket fog kitenni az iskola költségvetésében. És fizetést is kell adni az embereknek. Én egyelőre úgy látom, jobb, ha szeptemberig várunk a gazdasági önállósulással. Lehet, hogy az egész megbukik, s ha mégsem, akkor majd ráérünk ezen gondolkozni. Hát igen. Egy ilyen lépésben benne van az esetleges bukás veszélye is. De talán mégis jobb lenne, ha az iskola a saját kezébe venné sorsa irányítását, és nem a mások jószándékában bízna. Persze, a döntés nem könnyű, hiszen már az évforduló megünneplése is jelentős anyagi megterhelést jelent az iskola számára. Az ünnepség és a bál költségei kb. 90 000 koronára rúgnak, és ennek fedezésére bizony nem lesz elég a bál bevétele. A jubileumi évkönyv kiadása is minimum 150 000 koronába fog kerülni. Az iskolának még e látszólag szerény kiadások fedezésére sincs meg az anyagi kerete. Az igazgatóság arra számít, hogy akad talán néhány adakozó kedvű volt diák, aki felvállalná a rendezvény szponzorálását. Ám a közel fél éve létező bankszámlára egyelőre nem gyűlik a pénz. Ha ez így megy tovább, akkor a szervezők a saját zsebükből lesznek kénytelenek állni az ünnepség költségeit. Apropó ünnepség. A jubileumi évkönyv összeállításával megbízott Kulcsár Tibomé, magyar-német szakos tanárnőt a készülő ünnepi műsor kapcsán arról is faggattam, milyen kulturális tevékenység folyik az iskolában, amire egy ilyen alkalommal támaszkodni lehet. Mint szavaiból kiderült, valójában semmilyen. A helyzetre nem tudott egyértelmű magyarázatot adni, hivatkozott a tanári kar túlfeminizáltságára, az általános érdektelenségre, az irányító erő hiányára. — Nem a gyerekek az okai, hogy nincs kultúrélet az iskolában. Az ok bennünk van, pedagógusokban! - jelenti ki Kulcsár Tibomé. Persze azt is tudni kell, hogy - központi előírások értelmében - a diákok figyelmét inkább a műszaki irányzatok felé terelték. 1973-tól minden évben nyitottak matematika-fizika tagozatú osztályt, ahová a jelentkezők legjobbjait vették fel. A működő szakkörök is többnyire reál beállítottságúak voltak. A humán érdeklődésű tanulók kiművelésére nem fordítottak igazán gondot. A matematika-, fizika-, kémiaolimpiák mellett eltörpült a más irányú megmérettetések jelentősége. Mert vajon milyen történelmi ismeretei lehetnek ott a diákoknak, ahol öt év alatt 4 történelem tanár váltotta egymást? Milyen esztétikai nevelést kaphattak a diákok ott, ahol az esztétikatanár is honvédelmet volt kénytelen tanítani? Való igaz, központilag kiadott tantervek szabták meg, mit és milyen terjedelemben kell az egyes iskolákon tanítani. Felsőbb előírások értelmében kellett a végzős diákok minél nagyobb hányadát a műszaki főiskolák felé irányítani. De az egész iskolarendszer is hibás volt abban, hogy az iskolai oktató-nevelő munka olyanná vált, amilyen. A Duna utcai iskolán uralkodó állapotot elemezve Kulcsár Tiborné hangsúlyozta, hogy a legnagyobb veszélyt a fásultság és a rugalmatlanság jelenti.- Az iskolában az elmúlt évtizedek alatt sok tanáregyéniség dolgozott, és mondhatom, dolgozik ma is. A múltban — ilyen vagy olyan ok miatt - sokan elhagyták az iskolát. Azok pedig, akik maradtak, elfáradtak, jobban mondva belefáradtak az érdektelenségbe, a rugalmatlanságba, a nem odafigyelésbe. Sajnos, a körülményeskedést, a lassúságot a mai napig nem tudtuk száműzni az iskolából. Mindez a tanítási folyamat egészében is tükröződik. A diákok, akik a legjobb magyar gimnáziumba jelentkeztek, csalódtak.- Mi szeretjük ezt a gimnáziumot és szeretünk tanulni - mondja az egyik érettségire készülő diák. - S ha úgy néz ki, hogy bennünket semmi sem érdekel, az csak azért van, mert hiányzik a motiváció. Nem a szakmai felkészültséggel van a baj, hanem az emberi hozzáállással.- Egy nagyon határozott és nagyon progresszív fejlesztési programra van szükség, amit külön ki kell dolgozni az alapiskolára és külön a gimnáziumra. És ennek a programnak a kidolgozásában mindenkinek részt kell vennie. Ma már nem lehet "vegetálgatni" egy magyar iskolában: sem a diákoknak, sem a tanároknak, sem a vezetőknek - mondja Kulcsár Tiborné., Nem kétlem, hogy a megváltozott feltételek mellett, jó szakemberekkel, valódi pedagógusokkal a Duna utcán sem lesz probléma a régi beidegződéseket levetkőzni és a diákközpontú oktatást megvalósítani. A 40. évforduló talán ebben a tekintetben is fordulópontot jelent majd. S. Forgon Szilvia Fotó: Prikler László A HÉT 3
