A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
FIGYELŐ LEVÉLFÉLE NÉHAI GRÓF ESTERHÁZY JÁNOS ÚRHOZ "Feltámadunk!" A temetőink bejáratánál olvasható felirat transzcendens igazáról önt, a hithű katolikust felesleges lenne meggyőzni. Magamat, magunkat annál inkább, hogy van evilági feltámadás is. Gróf Esterházy János nevét és mártíromságát évtizedeken át a tiltás, az agyonhallgatás és a feledés homálya fedte. Most ismét életre kelt és közöttünk lakozik. Tudom: ha még élne, hevesen tiltakozna, hogy önt hitének, magyarságának és emberségének mártírjának nevezzem - pedig már éltében az volt. Mert ugyan mi másnak tekinthető az a tette, hogy 1938 őszén Ön a helyén maradt? Emlékszik: az első bécsi döntés a Felvidék egy részét visszacsatolta Magyarországhoz. Hívták, hogy települjön át, ám ön szülőföldjén, az ottrekedt magyarok között maradt. Igen: az ottrekedtek között. Mert a lelkes ünneplés közepette vajon hányán gondoltak az új határokon akkor is kívülre szorult magyarság érzelmeire? Azokéra, akiket a bécsi döntés döbbentett rá, hogy most már valóban idegenekként kell leélniük az életüket? Ön, mint a Magyar Párt elnöke, szinte egyetlen jelentős képviselője maradt a szlovákiai magyar kisebbségnek. Magyar takarékpénztárt szervezett, iskolákért harcolt, Pozsonyban könyvesházat szervezett, magyar közösségi házak építésén munkálkodott, és minden lehetséges fórumon felemelte szavát néptársaiért. Nem én mondom: Fábry Zoltánt idézem: "Esterházy gróf élesztette fel ismét az ottmaradtak hitét és öntudatát." A Tiso-kormány elsőként követte a hitleri Németország példáját és elrendelte Szlovákia zsidótlanítását. A törvényt a parlament is megerősítette, amelynek a Magyar Párt képviselőjeként ön is tagja volt. Csupán egyetlen egy személy szavazott a zsidótlanítás ellen, amelyet "Isten elleni leghatalmasabb bűnnek' nevezett: gróf Esterházy János. Későb embereket bújtatott és menekített, élelmet gyűjtött és juttatott el a szlovák felkelőknek - egy percig sem volt kétséges, hogy kiknek az oldalán áll. Csatornákban, pincékben bujkálva vészelte át a háború végét, és ön úgy érezte, hogy felszabadult 1945 tavaszán. Nyitraujlaki kastélyából azonnal magyarságvédő memorandumot intézett Gustáv Husákhoz, aki magához kérette Önt téziseinek megvitatására. Ott orosz katonák tartóztatták le, majd internálták a Szovjetunióba, mert - idézem "Fehérekből álló partizánakciót szervezett a szlovák nemzeti felkelés leverésére." "Ez képtelenség" — mondhatta volna az új, demokratikus Csehszlovák kormány - nem a humánum - csupán a józan ész nevében. De nem ezért kérik ki önt a gulagok poklából, hanem mert otthon kötél általi halálra ítélte a Csehszlovákia ellen elkövetett háborús bűnöket vizsgáló bíróság. Megbilincselve és súlyos betegen hozták Önt haza a Szovjetunióból. Barátai meg akarták szöktetni a kórházból, de azt mondta nekik, hogy ez egyenlő lenne bűnösségének elismerésével - és maradt. Máig sem tudjuk pontosan, miképpen kerülte el a bitófát és lett egy sor cseh börtön foglya. 1957-ig szenvedte az evilági létetbuzgó imák közepette, amelyről már azt is tudjuk, hogy a hetedik napi fohászt ellenségei és rabtartói üdvéért ajánlotta az Úrnak. A többi: néma csend. őszinte tiszteletem azoknak, akik megtörték az ön mártíromsága körüli csendet. Tisztelet Szent-lvány Gábornak, aki - a new yorki Kongresszusi Könyvtár segítségével angol nyelvű kötetben publikálta gróf Esterházy János életútjának dokumentumait. Tisztelet a felvidéki magyarságnak, amely a demokratizálódás első jeleire közölni kezdte az ön szellemi hagyatékát. Tisztelet a Rákóczi Szövetségnek, a csehszlovákiai magyar kultúra baráti körének, amely Esterházy János emlékülést rendezett Budapesten. A fejedelem portréja mellé kitűzték az Ón fényképét is, és azt a koszorút, amelyet küldöttség vitt a nyitraujlaki (Veiké Zálužie) temetőbe. Ám mielőtt erről szólnék: tisztelet a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának, amelynek hallgatói az emlékünnepre gondosan rendbehozták édesapja sírját. Pénteken délben ugyanis az Ön evilági feltámasztásáért kondult meg a nyitraujlaki templom harangja. Ezért állítottak fel apjának sírján a jelképes fejfát amely - reméljük rövidesen — az ön hamvainak helyét is jelzi majd. Tisztelet szelleme feltámasztóinak, és azok hitének, akik szerint rövidesen utcák, terek, épületek viselik majd Esterházy János nevét. "Vanitatum vanitas" - mondaná ön, gróf úr. Holott nekünk, az élőknek van szükségünk nevének és cselekedeteinek mementójára, hogy hihessünk az igazság feltámadásában, hogy tudjuk: nem csupán Krisztus volt képes megváltani a világ bűneit, hanem az ember is tud ember maradni a Ipűnös világban. KŐSZEGI ABEL GYÓGYÍTHATÓ-E A "VAKSÁG"? ...egyesek hisznek a csalfa győzelemben és a győző hatalmában, mások törvényekben és szerződésekben, megint mások a fennálló rend lerombolásában. Még nagyon kevesen kutatnak önmagukban, saját bensejükben, még túl kevesen tették fel maguknak azt a kérdést, hogy nem szolgálnák-e jobban az emberi társadalom ügyét, ha önmagokon kezdenék a mostani rend átváltását, ha először és egyedül saját magukon, saját belső államukon próbálnák ki azokat a törvényeket és diadalokat, amelyeket minden utcasarkon prédikálnak, ahelyett hogy ezt embertársaiktól várnák el. Minden egyes embernek gyökeres változásra, belső szakadásra, a meglevő feloldására és megújulásra van szüksége, nem pedig arra, hogy embertársaira kényszerítse ezt, a keresztény, felebaráti szeretet vagy a szociális felelősségérzés képmutató köntösében, vagy bármi mást hirdető szép szavakkal, amelyek tudattalan személyes hatalomvágyból fakadnak. Csak az egyes ember magába szállása, az emberi lét lényegéhez, saját lényének, egyéni és szociális adottságainak alapjaihoz való visszatérése lehet a mai világban uralkodó vakság gyógyításának kezdete. Ezeket a szavakat közvetlenül az első világháború után, azaz 73 évvel ezelőtt írta C.G.Jung a Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című könyve második kiadásának előszavában. A mai olvasót Jung megállapításai csodálatra és csodálkozásra késztetik: csodálatra a tudattalanba látó pszichológusnagyság iránt, s csodálkozásra afölött, hogy milyen keveset változott az első világháború óta az ember. C.G.Jung könyve, amelyet Nagy Péter fordított magyarra, a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, s nem csupán a pszichológia iránt érdeklődő olvasónak kínál szellemi kalandot. - v -14 A HÉT
