A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-22 / 12. szám

ÉLŐ MÚLT Útlevél - út! levél Kis zöld könyvecskét forgatok a kezem­ben: az útlevelem. Megnézem, érvé­­nyes-e még. Az értelmező szótár így ha­tározza meg lényegét: "Az állampolgár személyazonosságát igazoló fényképes okmány, amely tulajdonosát feljogosítja a külföldre való utazásra..." Aztán azon tűnődöm, milyen jó is, hogy van, és ilyen van. Mert volt idő — úgy az ötvenes években —, amikor csak amolyan úti levelet kaptunk, meghatá­rozva benne, milyen körzetben mozog­hatunk vele a szomszédos országban. Valami olyasmi lehetett ez, mint ami­lyenre az értelmező szótár további ma­gyarázata is gondol a régi időkre utalva: "...Hajdan bizonyos országokban hiva­talos okmány, amelyet belföldi utazás­hoz kellett kiállítani." Ilyesmire utalhat Petőfi Sándor a Já-Követje, Magyar Ország’ Primáša, és Fő Kanczellárja, a’ Császári Királyi Apostoli Fölség’ valóságos Beltitkos, és a’ Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanács Tanácsnoka, Tek. Esztergom Vármegye örökös, és való­ságos Fő Ispánya, valamint a’ Nagy Méltóságú Hétszemélyes Tábla’ Közbí­­rája. Adjuk tudtára kiket illet minde­neknek, hogy minekutánna mind azon szabadalmaknál fogva, melyek a’ Ma­gyarországi dicső emlékezetű Királyok által Érsekségünknek, és Jobbágyaink­nak tulajdonítottak, mint pedig honi Törvényeink, nevezetesen az 1557iki 16. és 1563iki 5dik, és más Czikkelyek’ ren­deletéből, a’ Mi Érseki Jobbágyaink mindnyájan, mind személyökre, mind vagyonaikra — valamint Kocsijuk, Mar­hájukra, és Bérlettjeikre nézve, egész fönt nevezett Érseki Jobbágyot, hozzá­tartozóival, vagyonaival, és minden marháival, mind a’ HidaJcon, és Tölté­seken, mind pedig a’ Vámokon, és Ré­veken, mindenütt, nem csak biztosan, és szabadon, békével, menttesen, és há­borgatás nélkül menni, tartózkodni, és vissza-térni, mind Maguk, mind Embe­reik, engedjék; hanem a’szükség úgy kí­vánván, minden igazságos, és törvényes ügyeiben segítségére is legyenek. Az el­olvasás után Általnyújtójának ez Útile­velet ismét visszaadván. Kelt 1839 évi DECEMBER 6ik napján ESZTER­GOMBAN. Viasz körbélyegző A’ Primáši Jogok’ és Javak’ Igazgatója (Olvashatatlan aláírás) At Primáši Jogok’ és Javak’ Igazgatója nos vitézben, amikor a tatár fejedelmet említi, hogy: "... De még meg is írta az úti levelet, Hogy senki se bántsa a magyar sereget." Nem holmi nagyvonalú gesztus volt ez Petőfi idejében, hanem nagyon is szükséges okmány. Hisz akkor az útra kelni szándékozó — vagy éppen kény­telen — földhözkötött jobbágynak is úti levélre volt szüksége, hogy az országban és tartományain belül szabadon mozog­hasson. Van is nekem egy ilyen 152 esz­tendővel ezelőtti, méghozzá előre nyomtatott úti levelem. Mintegy har­minc évvel ezelőtt kaptam egyik tanít­ványom szüleitől. Ez áll benne: HERCZEG KOPÁCSY JÓ’SEF, az ESZTERGOMI EGYHÁZI Fő Megye Érseke, az Apostoli szent Szék’született Magyar-országban, és hozzá tartozandó részekben, minden Adó, vagy Vámtól, a’ vizen, és szárazon, avagy az Adó’ és Vámnak fizetésétől örökösen kiváltva, és fölmentve volnánk, és ezen kiváltság használatával századok olta folyton él­nének; — azért ezen Útilevélnek Elő­­mutatója JENEI MIHÁLY - HONT­­Vármegyébe kebelezett Prímás-érsek­­ségi SZALKA nevű MEZŐ VÁROS­NAK lakosa, mint Érsekségi Jobbágy, ezen Útilevéllel el lévén látva, a’ királyi Kiváltságok, és Törvények által enge­dett, bár minemű Adó, és Vámnak fi­zetésétől menttnek lenni bizonyítatik; ’s egyszersmind mindnyájan, ennek tartal­máról értesítendő, bár mely Rendű, Rangú, Hivatalbeli, és Méltóságú Sze­mélyek, ezennel megkéretnek, hogy a’ Nézem a dátumot: 1839. Egy epizód jut eszembe. 1969-ben Karva alatt sá­toroztunk a Duna mellett. Oda jártak gyakorlatozni a szovjet katonák. Éstén­­ként maradtak ott néhányan őrködni. Az egyik este odajött a tábortüzünkhöz egy fiatal alhadnagy. Próbáltunk társa­logni. Kérdezgettem erről-arról, már ahogy tudtam. Annyit megértettem, hogy többek között azon méltatlanko­dik, nekik milyen szokatlan, hogy itt az emberek szabadon jönnek-mennek, utazgatnak akár egyik országrészből a másikba is. Náluk ehhez engedély (úti levél) kellene. Akkor hát mégsem egészen igaz, hogy "Hajdan..." Most is kell úti levél, "...bizonyos országokban." VÉRCSE MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom