A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
TANÁCSADÓ AZ ORVOS VÁLASZOL BETEGSÉG ÉS TESTMOZGÁS "Sportembernek tekintem magam, aki ha megbetegszik és ágynak dől, úgy érzi, jobban legyengül, mint ha megszokott tevékenységét végezné betegen is" - írja olvasónk, Zs. P. s így folytatja: "Úgy tudom, maguk az orvosok is sok esetben ajánlják betegeiknek a testmozgást mint a betegség ellenszerét. Mi az igazság? Le kell szögeznünk, hogy az egészséges emberi szervezetnek napi szükséglete a rendszeres testmozgás. A mozgáshiány többek közt elhízáshoz vezet, amely a szív- és érrendszeri betegségek egyik kockázati tényezője, de mozgásszervi és más megbetegedések okozója is. A testmozgást a modern orvostudomány már nemcsak a megelőzésben, hanem a gyógyításban is igen fontosnak tartja; még a szívinfarktuson átesett betegnek is előírják. Ámde nincs veszélyesebb, mint felületesen hallgatni vagy olvasni az orvosi tanácsokat, és általános érvényűnek tekinteni, ami az ember emlékezetében megmaradt. így terjednek a féligazságok, a tévhitek... Feltételezzük, hogy a levélírót orvosa vagy élettársa náthaláz, esetleg más, hirtelen fellépett lázas megbetegedés miatt parancsolta ágyba. Biztos lehet afelől, hogy levertsége és gyengesége ellenére szervezete számára ez sokkal kedvezőbb volt, mint ha betegen járt-kelt, dolgozott volna tovább, cseppfertőzés esetén a kórokozó csírákat buszon, vonaton, munkahelyén is terjesztve. Igen, a testmozgással járó tevékenység a legyengültek és betegek szempontjából is nélkülözhetetlen. A betegség akut (heveny) állapotában azonban nem indokolt, sőt tilos. Ez a sportolóra is vonatkozik. Amint fellépnek egy fertőző vagy más komolyabb betegség első tünetei, a sportolást, de a könnyebb edzést is abba kell hagyni. Aki ezt nem tartja tiszteletben, gyengíti a szervezetét és aláássa ellenálló- és teljesítőképességét a jövőre nézve is. Az erőnlétet, a gyógyulást elősegítő testmozgást a lábadozás időszakában lehet elkezdeni, és felépülve aztán már rendszeresen folytatni, esetleg fokozni. A betegség ill. a lábadozás folyamán olyan testmozgás célszerű, amely a gyógykezelés kiegészítését és a beteg kondicionálását szolgálja. A gyógyító testtornát orvosnak kell javallania, irányítania és ellenőriznie, miközben elsősorban a beteg állapotából, a károsodás jellegéből, az ágynyugalom ill. a mozgáskorlátozottság tartamából, valamint a szervezet teherbírásából indul ki. Az orvosi ellenőrzés a megterhelés mértékére, az elért hatásra, a mozgás intezitásának szabályozására irányul. A kórházban kezelt beteg sok esetben éppen ott - a gyógytornász, a rehabilitációs nővér útmutatása és felügyelete alatt - sajátítja el a gyógyulását és kondicionálását elősegítő gyakorlatokat, amelyeket aztán már otthonában önállóan végezhet. Ha szükséges és lehetőség van rá, az orvos felkérésére a gyógytornász az otthon fekvő beteget vagy esetleg annak hozzátartozóját, ill. a házi betegápolót is instruálja, de ez már helyi, egyéni megoldás dolga. A lényeg az, hogy a hosszú fekvés valóban legyengíti a szervezetet, vérkeringési zavart és egyéb károsodást is okozhat. Éppen a fokozatosan bevezetett testmozgással érhető el, hogy az elernyedt izomzat erőre kapjon, helyreálljon a rendes vérkeringés, a légzés, az emésztőrendszer, a belsőelválasztású mirigyek s más szervrendszerek és szervek működése is. A gyógyító testmozgásra nemcsak a fiatalabb korosztályokhoz tartozó betegeknek van szükségük. Az idősebbeknek, öregeknek ugyanúgy, persze korukhoz, egészségi állapotukhoz, gyakorlottságukhoz, mozgáskorlátozottságukhoz, fáradékonyságukhoz s esetleges fájdalmaikhoz mérten. Vonatkozik ez a testi hibás, mozgássérült betegekre is. Az ágyban végzett gyakorlatoktól a sétán át az úszásig és a labdajátékokig számtalan lehetőség van rá, hogy a lábadozó és betegségéből felépült ember megerősödve térhessen vissza megszokott s kedvelt tevékenységéhez. DR. SZÁNTÓ GYÖRGY CSALÁDI NEVELÉS A gyermeknek eredményes testi és szellemi fejlődéséhez nagy szüksége van szülőkre. Már Comenius megírta ezelőtt háromszáz évvel, mire van szüksége a gyermeknek, mit kell megkapnia szüleitől ahhoz, hogy rendes emberré váljon. Kihangsúlyozta, hogy a családi nevelés, az anyai nevelés a gyermek számára pótolhatatlan, semmi mással nem helyettesíthető. Az érzelmi nevelés jelentőségét gyakran hajlamosak vagyunk lebecsülni. Természetesen, az érzelmeket nem lehet elválasztani az élettől, ezért az érzelmi nevelést sem lehet elválasztani a gyermek általános nevelésétől. Az ember fejlődésének legfontosabb szakasza éppen a születéstől az első életév végéig tartó időszak. Amit ebben a korban nem hanyagolunk el, illetve helyesen fejlesztünk ki, ifjú és felnőtt korban hozhatja meg a gyümölcsét, érhet be igazán. Ha ellenben a nevelést, az irányítást ebben a korban elmulasztjuk, soha többé nem pótolhatjuk az élet során. Hasonlóképpen fontos azonban az OO A UČT
