A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
ELŐ MÚLT NÉPRAJZ MINDENKINEK Farsangi szohasoH 2. rész A Sajó völgyében, a gömöri palócok között, így Pelsőc környékén, Sajótibán is kedvelt szokás volt, hogy a legények disznóöléskor öltöztek maskarába. Kolomppal, bádogdobozokkal, meg rossz edényekkel felszerelkezve az adott ház udvarába vonultak, és ha megállapították, hogy megfelelő időben érkeznek, kegyetlen zene-bonát csapva bementek a házba és ott enni és inni valót, friss kolbászt, hurkát kértek, s miután kaptak, áldást, termékeny és gazdag esztendőt kívánva elhagyták a házat. Ha nem kaptak, vagy kevesellték az ajándékot, végigjárták az egész falut és nagy kolompolás-kurjangatás közben ócsárolták a disznótoros házat. Az összegyűjtött ennivalóval aztán viszszatértek valamelyik legény házához, ott megsütötték a hurkát-kolbászt és elfogyasztották. Szinte minden falunak megvolt a sajátosan farsanghoz kapcsolódó szokása. Csaknem mindegyik a két nem egymáshoz kerülését, jobb megismerését szolgálta. Ilyenek voltak a zálogszedő társasjátékok: "A megy a gyűrű” a "Kútba estem, ki húz ki?” a "súnyó", melyekhez mindenütt a csókváltás, a kedvesválasztás kapcsolódott. Ebben az időben került sor a dőrejárásra (Csallóköz, Tejfalu), a tőkehúzásra (Mátyusföld) és egyéb maskarás felvonulásokra is. Elterjedt szokás, hogy a nagyfarsangot három napig tartó nagy dínom-dánommal fejezik be. Vicsápapátin és Menyhén például - akárcsak a többi Nyitra környéki magyar faluban - már "kövércsütörtökön" (A farsangvég előtti utolsó csütörtök) elkezdik a mulatságot. A szokást Manga János néprajzos, a 30-as években így írja le: "A iegények muzsikásokat fogadtak, végigjárták a lányos házakat és eljárták előttük a pálcástáncot. Körbe álltak és tánclépéssel néhány kört sétáltak. Majd arccal a kör közepe felé fordultak és tánclépésekkel haladva egyre szűkítették a kört, és amikor összeértek, letették a botjaikat. Erre a cigányok csárdást játszottak, és a legények az összesereglett lányokkal táncoltak tovább. Szép időben az utcán vagy az udvaron, rossz időben a konyhában kezdték a táncot: A lányt a szeretője megtáncoltatta, vagyis eljárt vele egy rövid lassú és egy gyors csárdást. A lány ezért fizetett a legénynek. Amikor sorra járták a falut, visszatértek a kocsmába, ahová a lányok is elmentek és éjfélig táncoltak. A legények a kapott pénzt elmulatták." Zsérén ezt a szokást sárdózásnak hívják. Itt a legények vasárnap kezdik járni a falut. A csoportot muzsikus cigányok egészítik ki. A legények megállnak minden arra érdemesnek ítélt háznál és ilyen versikével köszöntik a háziakat: ..."Sárdó, gyüjj el, / Hozz meleget! / Micsoda meleget? / Nyári meleget. / Háj, székecske, székecske, / Szőlőhegyen dombocska." A sárdózással összegyűjtött szalonnát és tojást eladják a kocsmárosnak, és este a kapott pénzből állják a mulatságot. A gömöri Levárton és a csallóközi Ócsán ezt a szokást kolendálásnak nevezik, Tejfalun a már említett dőrejárás, a mátyusföldi községekben a tőkehúzás, Medvesaiján a bőgőtemetés és a lakodalmas játék, szintén az adománygyűjtéssel kapcsolatos szokás volt. A farsang vasárnapján megkezdett mulatság rendszerint három napig tartott. Több helyen a második nap (hétfőn) a fiatal házasok mulatsága, vagy az asszonyok "ördöglagzija" volt. 10-15 ugyanazon baráti körbe tartozó vagy fonóba járogaíó asszony egyikük házába összejött - esetleg borospincéjébe es a közösen összehordott enni-inní valóból batyubált, illetve nagy lakomát csaptak. Ilyenkor - már mint az ördöglagzl esetében - a férfiakat kizárták maguk közül, akik viszont a kocsmában kerestek vigasztalást. Harmadnap, azaz kedden aztán újból fellángolt a farsangi heje-huja, ami egészen éjfélig tartott. Sok helyen éjfélkor sem hagyták abba - Tóth Ignác bácsi Óváron az 1984-es néprajzi gyűjtés alkalmával így emlékezett erre... "hamvazó szerdán reggel meghallotta a zenét a pap, bement és bottal verte szét a mulatókat, aztán szalmakoszorút fonatott és a következő vasárnap azt tette a mutatáson kapott lányok fejére. így szégyenftette meg őket." A kolendálasra pedig így emlékezett... "Hétfőn reggel elmentek koiendálni. Minden lányos házhoz bementek. Volt, aki a kosarat vitte, volt aki a vedret vitte. Mindenütt adtak bort, tojást, a szalonnát nyársra húzták. Énekelve mentünk körül a falun, a cigány is jött velünk. Amelyik lány még agyban volt, annak ki kellett jönnie az ágyból, és csak úgy pendelyben táncoltattuk meg. Hárman, négyen is megforgatták, A lányok vártak is bennünket, s amelyik legény kedves volt neki, annak a kalapjához pattogtatott kukoricából kötött koszorút tett. Aztán az összegyűjtött dolgokat visszavittük a kocsmába és mulattunk tovább. Később a lányok is visszajöttek". Napjainkban a farsangból jóformán már csak a mulatságok maradtak fenn A régi szokások feledésbe merültek. Megszűntek a létrejöttüket előidéző körülmények, s így funkciójukat vesztve elvésznek maguk a szokások is. Helyüket elfoglalják a nagy, reprezentációs táncmulatságok. Egyegy ilyen bál előkészítésére egész közösségek fognak össze. így jöttek létre például a nemzeti, a nemzetiségi bálok, vagy egy-egy szűkebb etnikai közösség, egy-egy szakma (orvos, színész, bányász stb.) báljai, és így váltak hagyományossá a Csemadok reprezentációs báljai is. TAKÁCS ANDRÁS
