A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

FIGYELŐ

Mi lesz velünk, magyarokkal?

Gyönyör József újabb könyvének már a címe is elgondolkoztató: Mi lesz velünk, magyarokkal? Az alcím pedig mégcsak fokozza a hatást: Lesz-e végre igazi hazánk? A fő- és alcím nagyszerűen fedi a kitűnő könyv tartalmát, amely az 1968-1969-ben írt cikkek gyűjteménye. A szerző jó érzékkel határozta el a már egyszer megjelent írásainak összegyűjtését, hiszen így a könyv pontosan mutatja a demokratikus átalakításért folytatott küzdelmet s benne a nemzeti kisebbségi célokat, érdekeket.

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely nemcsak élte az akkori eseményeket, de szenvedéllyel alakította is, s gyönyörrel olvasta Gyönyör József minden egyes akkor publikált írását, amely szakszerűségével, a nemzetiségi kérdés gazdag ismeretével keltett megkülönböztetett figyelmet. Az emberarcú szocializmusért indított harcnak a tavasziasan friss levegője Besztercebányán érintette meg Gyönyör Józsefet, onnan küldte egyik figyelmet érdemlő írását a másik után az Új Szóba és a mi lapunkba is. S ezekből a most könyvben összeállt cikkekből minden lényeges dolog kiolvasható, amelyet a már említett témakörről tudnunk kell.

A szerző a Trianoni békeszerződés után keletkezett új kelet-közép-európai térképből, illetve a monarchia szétesése utáni új országok tényéből kiindulva követi nyomon a szlovákiai magyar kisebbség életének alakulását. Hiteles képet fest mindarról, ami velünk történt. S az egészben az a legaggasztóbb, hogy létszámunk, ha lassan is, de állandóan csökken, s ez komoly figyelmeztetés számunkra. Gyönyör József alapvető problémának tünteti fel a második világháború utáni helyzetet, a csehek és a szlovákok nemzeti állam megteremtésére irányuló törekvését, mert ez a téves, a lehetetlenséget is magában foglaló felfogás zúdítja a szenvedések és megpróbáltatások poklát a csehszlovákiai magyarságra.

Az előzmények kellő és alapos áttekintése után Gyönyör József behatóan foglalkozik a Kassai Kormányprogrammal, amely a nemzeti állam létrehozására törekvő erőknek "egy nemzetiségi és faji alapon álló apartheid politika érvé-14__A HÉT_______________________

(Gyönyör József könyvéről)

nyesülését tette lehetővé." Ennek a programnak Gyönyör József különösen a nyolcadik fejezetét elemzi, mert az tartalmazza a legkeserűbb pirulákat, amelyeket a csehszlovákiai magyarságnak le kellett nyelnie. Ez az okmány helyezte kilátásba számunkra a kollektív háborús bűnösség vádját, a teljes vagyonelkobzást, a kitoloncolást, az állampolgárság megszűnését és az iskolák bezárását. Ez utóbbinak külön fejezetet szentel a szerző. Táblázatban tünteti fel a magyar iskolába járó tanulók számának alakulását az első köztársaság esztendeiben, amikor állandósulttá vált színmagyar lakosságú községekben szlovák tanítási nyelvű iskolák létrehozása. A táblázatokban feltüntetett adatok egyértelműen létszámcsökkenést mutatnak, s ez minden kétséget kizáróan a rossz nemzetiségi politika következménye.

Gyönyör újabb könyvében már a fejezetcímek is önmagukért beszélnek: reszlovakizáció, kényszerkítelepítés, lakosságcsere, konfiskáció. A tragikus események ismertek, de előzményük és hivatalos "megokolásuk" Gyönyör József könyvéből olvasható ki. Megtudhatjuk, hány magyar család kényszerült Csehországba, Magyarországra, hányán voltak kénytelenek félelmükben feladni nemzetiségüket és hogy anyanyelvi iskolák híján hány magyar gyerek került szlovák iskolákba. Erről a gyászos időszakról, a hontalanság emlékezetes és hírhedt esztendőiről számos könyv, publikáció látott napvilágot. A Gyönyör Józsefét azért érdemes megkülönböztetett figyelemmel olvasni, mert az ok és okozati összefüggéseket minden egyes esetben feltárja, s így jut el könyve záró részében a nem éppen kecsegtető, a jövőt sötét színekkel festő tanulság megvonásához. A további fejezetek pedig azért érdekesek számunkra, mert 1948 februárja után a viszonylagos enyhülés esztendeinek történéseit foglalja össze. Beletartozik az állampolgárság megadása, a Csehországba hurcolt magyarok visszatérése, a magyar iskolák megnyitása, a magyar nyelv hivatalos használatának engedélyezése, a fontosabb törvények és rendeletek magyar nyelven történő megjelenése.

Persze, ezeknek a jogoknak az érvényesítése sem jelentette számunkra a megnyugvást. Félmegoldások egész sora bizonyította a kibontakozást lassító és lehetetlenné tevő erők munkáját, akik a változó időnek megfelelően vörösre festették korábbi nemzetiszínű mezüket, s gondoskodtak róla, hogy sem óvodáink, sem középiskoláink számában ne érjük el a lakosság megoszlása szerinti százalékarányt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a csehszlovákiai magyarságot likvidálni akaró negyvenötös programot nem adták fel a munkáshatalom esztendeiben, annyi történt csupán, hogy hosszú távra helyezték velünk kapcsolatban mindazt, amit a második világháborút követő években nem tudtak megoldani.

így találta a magyarságot az 1968-as esztendő. A nemzetiségi kérdések félmegoldásos állapotában. 1968-ig, s valljuk be, hogy azután sem tudott irányunkban a közgondolkozás úgy megváltozni, hogy az országot ne csak a csehek és szlovákok egységes államának tekintse. Évtizedekig nem szólhattunk bele sorsunk irányításába. Nem alakulhatott ki "saját államhatalmi és végrehajtó szervünk”. A vitathatatlanul papírszagú egyenjogúságot éltük az 1968-at megelőző évtizedekben, a gyakorlati életben érvényesített, garantált »jogok híján. Erre az egyenjogúságot csak szavakben hirdető időszakra esik a meghirdetett kétnyelvűség be nem tartása, számos iskolánk önállóságának megszüntetése, a 45 utáni Na Slovensku po slovensky!-nak a körülményekhez való szelídítése olyan formában, hogyha érvényesülni akar a magyar ebben az országben, meg kell tanulni szlovákul.

1968-ig még az együgyűek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy "a kisebbségek jogait csak törvényes úton lehet megvédeni minden elfogultsággal és túlkapással szemben", ezért Gyönyör József már 1968 márciusában azt javasolja az Új Szóban megjelent cikkében, hogy "az illetékes szervek mihamarabb vegyék fontolóra, nem lenne-e célszerűbb, hogy a legfontosabb nemzetiség kérdések meg oldását is rögzítsék a párt akcióprogramjában." Gyönyör József cikkei meggyőzően célratörőek, s a megnyug-