A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
Okozta..? ^ Nem okozta..? Diós- és Förgepatony, 1840 ELŐ MÚLT 2. Ezek után Kiss Imre förgei juhász Ágh Katalin nevű, 40 esztendős és Méry József förgei csősz 23 éves, Mészáros Annus nevezetű felesége vallotta egybehangzón, "hogy az most legközelebb múlt böjtben, egy bizonyos napon, Méry Józsefnéhez jött Kováts Jánosné, ahol Kiss Imréné is jelen volt. Önmaga Kováts Jánosné dicsekedéskíppen beszéltette, és egy víkon vesszőszálot mutatván mondotta: "No ugyan kedvemre s szereltemre megvertem a szolgállómat, mégis minű jókedve vagyonľ A jegyzőkönyv a megyei esküdt által utolsónak meghallgatott 14 éves förgei zsidó tanú vezetéknevét, a Sternből Csillagot kreálván, magyarra fordította, s ez a Stern Ábrahám nevű kamasz "önkínyessen", azaz önként vallotta, "hogy nagyhétben Miklós Tamáshoz ment, aki Kováts Jánosnéval egy udvarban lakik, s látta, midőn Kováts Jánosné szolgállóját, Földes Örzsét pálcával verte, és kézzel fejben is verte." Mivel a vármegye Prileszky István szolgabírót bízta meg a vizsgálattal, s a helyette kiszállt megyei esküdt és nemes Csömör Péter dióspatonyi nemesi hadnagy jegyzőkönyvét a törvényszéki urak több ponton hiányosnak és homályosnak találták, ragaszkodtak a szolgabírói nyomozáshoz. (Közben május 14- én, a halált követő harmadik napon Satz Péter megyei orvos és Polák Illyés, a nyárasdi uradalom seborvosa a boncolást is elvégezte, s az erről szóló jegyzőkönyvet a megyei törvényszékre küldte.) Prileszky szolgabíró úr 1841. május 2-án, a haláleset első évfordulóját megelőző napokban szállt ki Dióspatonyba, s elsőnek a kislány édesanyját, Czikolai Örzse asszonyt hallgatta meg. "Czikolai Örzse, előbb Földes Mártony, most Kőszegi János hitesse, dióspatonyi lakás, az elhalt Földes Erzsének (!) édesanyja, a lányjának halálát következőleg adta elől: hogy múlt 1840-ik évi nagyszombaton, azaz- április 18-án, miután gazdája, nemes Kováts János azt izente, hogy lányja beteg avval gondoljon, elment a lányjá-12 A HÉT _______ hoz, de mivel azt haza gyalog nem késérhette, trágácsot (!) vitt, és azon tolta haza. A lányja betegágyában több ízben panaszkodott, hogy gazdaasszonya, nemes Kováts János hitesse, nemes Pongrátz Katalin őtet háromszor vagy négyszer hasábfával megverte, minélfogva az előadó édesanya lányját megvizsgálván tapasztalta, hogy annak lábai, karjai és derka (!) kék foltokkal ellepve volt (!). Ezen állapotban a lányja előbb másfél nap gazdájánál, és őnála 25 nap feküdöd, és akkor, azaz 1840. évi április 12-ik napján, élete 16, évében meghalt." A szolgabíró is elővette Csillag, azaz Stern Ábrahámot, aki "előbbi vallását azon változással és hozzáadással hagyta helyben, hogy múlt évi Zsidók Húsvétja előtt való napokban Kováts János udvarában lakás szabónál lévén látta, hogy Kováts Jánosné szobáját meszelvén kiment az udvarra, és ott szobaajtót sikálló szolgállóját azért, hogy mondása szerint az ajtót rosszul sikálta, kézivel kétszer fejbecsapta, úgyhogy a lány azonnal földre került, de hogy pálcával is verte volna, e tanú nem látta." Prileszky uram a dióspatonyi nemesi hadnagyot, Csömör Pétert is meghallgatta. O jelentette a gyilkosság gyanúját a főszolgabírónál, kérdés hát, mit tud az egész esetről. "Ns. Csömör Péter", áll a jegyzőkönyvben, "mint tanú vallotta, hogy e tanúhoz mint hadnagyhoz múlt 1840. évi húsvét hetében Kőszeg (!) Jánosné az eránti panasztétel végett megjelenvén, hogy lányját gazdaasszonya, nemes Kováts Jánosné hasábfával nagyon megverte, e tanú Kováts Jánost eleibe hivatván a megverés miatt megdorgálta, az alkalommal Kováts János elösmervén azt, hogy felesége szolgállóját pálcaformával, és nem hasábfával megverte, de hogy betegsége onnét számlázott volna, tagadta, hanem azt vallotta, hogy nagycsütörtökön, azaz április 16-án szolgállója gyónni lévén, midőn hazament, térdeit fájlalta, és le is feküdt. Ezek után e tanú utasította a panaszkodót (ti. az édesanyját), hogy állijjon bizonyságot (ti. tanút) arra, hogy lányját gazdasszonya hasábfával verte meg de arra a panaszolkodó tanút állítani nem tudott, és mivel e tanúhoz továbbá is panasztétel végett Kőszegi (!) Jánosné járt, e tanú az alulírt szolgabírónak jelentést tett, aki Satz Péternek, akkor megyebeli sebésznek e tanú által utasittást a kimenetel végett adott, és az ki is menvén Dióspatonyba, és e tanúnak jelenlétében még akkor életben volt Földes Erzsét megvizsgálván, e tanúnak azt mondotta, hogy ő megverettetés által nyavalát nem talál. Ezt e tanúnak a sebész még akkor is mondotta, midőn a halt testet felbontotta." A törvényszéki iratcsomó a boncolási jegyzőkönyvet is megőrizte nekünk, s tudjuk belőle, hogy szegény Földes Orzse teste "középszerű nagyságú" volt, a szíve pedig — jaj, drága 16 éves kislányszív! — "szíve alvó, és fonnyadt lévén" kárhoztatott enyészetre. S jóllehet a test üregeiben mindenütt rengeteg összegyűlt vért találtak, a jegyzőkönyv elő is számlálja őket, gyomrán és belein pedig "sok helyen vörösses pecséteket" mutatott ki a szakvizsgálat, meg nagy és kemény májat, a két orvos a látottakból az alábbi végkövetkeztetést vonta le: "a) Hogy sem külső, sem pedig a belső része tekéntetéből valamely erőszakos tettnek jele nem vétetett észre, b) Hogy ezen holt személy forró hideglelés, és vizibetegség a belső részének, béllyeknek romladozásában veszvén, és így semmi erőszakos halállal nem múlt ki e világbul." A kislányt a förgei dombon, az alsó Patonyok ősi temetőjében helyezték örök nyugovóra. A halált, mint idéztük, az akkor ötvenéves Nagy József plébános úr bejegyzése szerint a kislány "verés által támadott fájdalmai okozták." Ő még biztos volt benne. (Nagy Józsefet püspöke 1841 augusztusában a kiüti plébániára helyezte, ahonnan Kovácsy János jött a szentmihályfai anyaegyház hívei közé.) Tudunk egy 1840. november 30-án és az azt követő napokon tartott pozsonyi megyei törvényszéki tárgyalásról az ügyben, ám ítélet, amely Pongrátz Katalin asszonyt elmarasztalta volna, nem született. Úgy tudjuk, később sem, mert az ügyirat ilyen írásos emléket nem tartalmaz. Balsejtelmünket sem a tanúk, sem az orvosok nem oszlatták el teljesen, ám az igazság maradjon a mindent látó csillagok és az Örökkévaló birtoka, szegény Földes Örzse pedig édesanyjával, valamint Katalin asszonnyal és mindazokkal, akik látták, hallották s akik férjként és kicsinyeiként szerették volna, nyugodjék békében!
