A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
ítetteh g Csehszlovákiáról kisebbség tozó terület együttes acvetcicrtcK ...... letét, viszont követelte, hogy a szerződésben rögzítsék Csehszlovákia és Románia kötelességét a magyar nemzeti kisebbség kisebbségi és polgárjogainak betartására. A magyar javaslat a csehszlovák kitoloncolási követelést határozottan elutasította. 1946 augusztusában a párizsi békekonferencián a Németország oldalán háborúba lépett országoknak (köztük Magyarországnak) a békeszerződéseiről tárgyaltak. A csehszlovák transzferkövetelés körül kialakult a támogatók és az ellenzők tábora. Masaryk és dementis fölkeresték a négy nagyhatalom külügyminisztereit, és igyekeztek őket a csehszlovák javaslat számára megnyerni. De az amerikai és az angol külügyminiszter hajlíthatatlan volt. Ekkor a csehszlovák küldöttség kormánya tudtával megváltoztatta a javaslat szövegét. Masaryk azt üzente a kormánynak, hogy a változtatást egyrészt"a konferencián kialakult helyzet indokolta, másrészt a Szovjetuniónak a magyarokkal kötendő békeszerződéssel kapcsolatban kialakult álláspontja". Ahelyett, hogy Magyarországot a kétszázezer fős ldsebbség kitelepítésére vonatkozó egyezmény aláírására köteleznék, Masaryk azt javasolta, hogy először a két kormány próbáljon megegyezni, és csak az esetleges sikertelenség esetén lenne Csehszlovákiának joga a négy nagyhatalom minisztereinek tanácsához fordulni segítségért. Az ülésteremben és a sajtóban egyaránt folyt a háború a csehszlovák és a magyar küldöttség között, ami természetesen növelte a két állam közti feszültséget és csökkentette a megegyezés lehetőségét. A békeszerződés végül tartalmazta azt a kikötést, hogy Budapest kétoldalú tárgyalásokba kezd Prágával a magyar nemzetiségű lakosok problémájának megoldásáról. Amennyiben hat hónapon belül nem kerül sor megegyezésre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a külügyminiszterek tanácsa elé 10 A HÉT erjeszteni. Masaryk még a konferencia oefejezése előtt a tárgyalások eredményeivel kapcsolatban közölte a résztvevőkkel a küldöttség és az ő személyes csalódottságát, amiért a magyar kisebbség kitoloncolásának terve meghiúsult. A kormánnyal egyetértésben kijelentette, hogy Csehszlovákia nem fogad el semmiféle kisebbségi statútumot és "a Csehszlovákiában maradó magyarok gyermekeinek szlovák iskolába kell járniuk." Később a miniszterek Masarykkal együtt kedvezőbben ítélték meg a konferencia eredményeit. Értékelték a Magyarországgal szemben támasztott területi követeléseik elfogadását, és a kitelepítéssel kapcsolatban pozitívumnak tekintették, hogy Budapestet a tárgyalások felvételére kötelezték és hogy Csehszlovákiának joga van a nagyhatalmakhoz fordulni. A cseh és a szlovák sajtóban viszont teljesen más nézetek jelentek meg. A lapok a konferencia eredményeit egyértelműen Csehszlovákia vereségének könyvelték el, és azt hangoztatták, hogy a magyarok kitoloncolására vonatkozó terveket el lehet felejteni, s ez a nemzetállam kiépítésére törekvő kormánypolitika számára súlyos veszteséget jelent. Figyelmeztették a közvéleményt Budapest elbizakodottságára, mivel az a magyar nemzetiségű polgárok számára kisebbségi jogokat követelt. A sajtó támadta a nagyhatalmak egyezkedését is, amiért azok fölhasználva a magyar-csehszlovák ellentétet, vitáikat egy kis nemzet kárára akarják rendezni. Valóban, a békekonferencia szinte minden reményt szétoszlatott a csehszlovák transzferkövetelések megvalósulására. A magyar kormány viszont elégedett volt a konferencia eredményeivel, és leállította a korábban megkötött lakosságcsereegyezmény előkészületeit. Köszönetét fejezte ki a jugoszláv küldöttségnek a békekonferencián tanúsított magatartásáért, ugyanis a Jugoszláviával éppen akkor aláírt egyezmény (40 000 magyar önkéntes áttelepüléséről) kedvező hatással volt a tárgyalások kimenetelére. Jugoszlávia kijelentette, hogy a maradék magyar nemzetiségű polgár számára biztosítja a nemzetiségi jogokat. A magyar kormánynak a korábbi izolációt áttörve sikerült helyzetén javítania. Jugoszlávia nem sokkal az egyezmény aláírása után felvette Budapesttel a diplomáciai kapcsolatokat. Romániában a magyar kisebbségnek aktív és passzív választójoga és 28 parlamenti képviselője volt. Mindkét állam visszalépett a magyarok tömeges kitelepítésének követelésétől. A csehszlovák sajtó Jugoszlávia lépését a szláv politika elárulásaként jellemezte. A jugoszlávok magyarokkal szembeni politikája 1946 elejéhez képest észrevehetően megváltozott. E változás okait nem ismerjük. Nincs kizárva a belpolitikai motiváció lehetősége sem, de bizonyára a szomszédhoz fűződő viszonyon is igyekeztek javítani. Jugoszlávia pálfordulása feltehetően részét képezte annak a külpolitikai aktivitásnak is, amelyet ez idő tájt a balkáni állam a szovjet befolyás alatt állő kis államok körében kifejtett, azzal a céllal, hogy azokat minél erősebben a szovjet érdekszférához csatolja, és így létrehozzon egy közép-európai, valamint déleurópai föderációt, ahogy jugoszláv, bolgár és magyar kommunista körökben elképzelték. Annak ellenére, hogy a békekonferencián a Szovjetunió a csehszlovák transzferkövetelés mellé állt, már a tárgyalások alatt, de főleg a csehszlovák fellépés sikertelensége után azt szerette volna, ha az érdekszférájába tartozó országok közti vitás kérdés végre megoldódna. Megfigyelte, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok Magyarországnak nyújtott támogatása a magyar lakosságra kedvező hatással volt, míg a szovjet magatartás ellenérzést váltott ki. Nem véletlen tehát, hogy a prágai és a budapesti tárgyalások során a kommunista vezetők bírálták kormányaikat s ez a fellépésük a negatív szovjet hatással volt magyarázható, mivel a Szovjetunió a német kérdés eljövendő kedvező megoldása érdekében igyekezett a befolyási övezetébe tartozó államokat egyesíteni. 1946. szeptember 1-én Révai József, a magyar kommunisták egyik vezető személyisége kijelentette, szükségszerűnek tartja, hogy hazája a béke és a demokrácia érdekében a szomszéd államokkal tartós barátságban éljen, és megállapította, hogy Magyarország területi követelései mellett egyetlen nagyhatalom sem áll ki. Ugyancsak szeptemberben Gottwald a CSKP KB ülésén a fennálló magyar-csehszlovák ellentétekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Németország elleni közös fellépés ér
