A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

A Magyar Könyvtár Miközben csomagolok, régiesen: készítem a "pakkot", — ha nem csal emlékezetem Nyilas Misi is pakkot kapott anyjától — a Magyar Könyv­tárra gondolok, amelynek szép latin neve is van "Bibliotheca Hungarica". De egyelőre a csomaggal bajlódom, oda kell figyelnem, mivel megeshet, hogy a postán nem veszik át tőlem. A precíz hivatalnokok sok kifogást ta­lálhatnak, mondjuk nem jó helyre írom a címet, esetleg vékony a ma­dzag, amivel átkötöm a csomagot, egyszóval ezer veszély fenyeget, amíg a csomag eljut Somorjára a Biblio­theca Hungarica címére. Nyilván mások is, sokan olvastuk Zalabai Zsigmond és Presinszky La­jos felhívását lapjainkban a szervező­dő Bibliotheca Hungarica (Magyar Könyvtár) ügyében. Arra kértek, hogy járuljunk hozzá egy-egy téglával, azaz könyvvel a nemes cél, a bibliotéka lét­rehozásához. De úgy tűnik nem na­gyon sietünk a téglákkal, mivel külön levélben fordultak hozzám is, hogy megmozgassanak, felébresszenek téli álmomból. Annak ellenére, hogy a könyvtáralapítás tervét eleve jónak, hasznosnak és fontosnak tartottam, nem léptem. Talán nem tartottam le­hetségesnek olyan intézmény létreho­zását, amely a csehszlovákiai magyar­ság írott dokumentumait, könyveit, kiadványait és a kulturális életünkkel összefüggő adatokat — össze tudná gyűjteni, tető alá tudná helyezni. E; eddig még nem próbálta meg senki Szerény küldeményem nem lesz va lami különleges, eddig eltitkolt kiad ványok szenzációs gyűjteménye. De talán az egykoron Nyitrán működő "HÍD" antológiájának négy kötetére odafigyel majd egy kései olvasó, aki csak hírből, esetleg Szeberényi Zoltán könyvéből ismerhette meg a szlo­­venszkói magyar irodalomért fárado­zó Dallos István és Mártonvölgyi László céltudatos tevékenységét. Na­gyon fájlalom, hogy az ugyancsak Nyitrán kiadott "Magyar Album” so­rozatnak csak a negyedik és ötödik kötetét tudtam elküldeni. Pedig nem­rég még mind az öt kötete együtt volt, de talán újra előbukkannak majd a hi­ányzó kötetek. Úgy emlékszem, hogy tíz kötetre, ezernyi oldalra tervezték a Magyar Album sorozatait. De hogy mennyi valósult meg belőlük a fasizá­­lódás és a háború miatt, nem tudom. Volt a háború előtti kornak egy szép, színvonalas Vadászlapja is, amelyet Jurán Vidor szerkesztett. Szalatnai Rezső ugyan ellenpéldaként hozta fel, mondván: ha van Vadász­lap, akkor legyen irodalmi, kritikai fo­lyóirat is. Ezúttal nem a szlovenszkói magyar irodalmi, kritikai lap jogossá­gát akarom bizonygatni, amely végül a Magyar Album kiadványaiban nyert jelenlétet, hanem abban reményke­uem, nogy biztosan akad kései Nim­ród, aki a féltve őrzött Vadászlap megsárgult példányait elküldi a so­­morjai könyvtárnak annak bizonysá­gában, hogy azok ott közkincsekké válnak. Ámde csomagok nélkül, arra vár­ván, hogy mások mit tesznek, jelentős könyvtárat nem tudunk létrehozni. Általános és gyors támogatásra van szükség. Viszont a bibliotéka állandó karbantartása, a beérkezett adomá­nyok rendszerezése, osztályozása olyan feladat, amelyet könyvtári szak­emberek nélkül hosszú távon megol­dani nem lehet. Erre nyilván a Ma­gyar Könyvtár szervezői is gondoltak. Hiszen olyan ügyről van szó, amely­nek jelentőségét a jelen pillanatban senki nem tudná megmondani, csak az utókor tudja majd a szervezők munkájának jelentőségét értékelni, minden túlzás nélkül "meghálálni" s tisztelni. MOTESÍKY ÁRPÁD utolsósorban a fiatalság. Pedig lett volna miről beszélni, lett volna mit di­csérni, számonkérni és a jövőt illető­leg javasolni. A nehézségek ellenére él és dolgo­zik mind a ligetfalui, mind az óvárosi alapszervezet. A ligetfaluiak főleg az irodalmat népszerűsítő és a honisme­reti-ismeretterjesztő előadások terü­letén jeleskednek. Az óvárosiak a kü­lönféle klubmunkával aratnak sikert. Az, hogy a tagság csak egy kis tö­redékének a munkájára számíthat­nak, nem veszi el a kedvüket. A jö­vőben is rendszeres és aktív kulturális tevékenységgel akarják szolgálni a tagság és az egész csehszlovákiai ma­gyarság ügyét. Az elkövetkező választási időszak­ra a ligetfalui évzáró taggyűlés Juren­­ka Bélát, az óvárosi évzáró Gyurcsis Imrét választotta meg az alapszerve­zet elnökének. Az óvárosi alapszervezet évzáró taggyűlése a Szlovák Televízió magyar nyelvű adása műsoridejének a meg­kurtítása ellen tiltakozva egyhangúlag jóváhagyott levelet küldött a szlováki­ai közélet vezetőinek. A Csemadok lehetőség és keret. Lehetőség arra, hogy érvényesítsük emberi és állampolgári jogainkat; anyanyelvűnkön kommunikáljunk, társadalmi és kulturális életet éljünk. Keret, amelyet nekünk, nemzetiségi­eknek kell megtölteni tartalommal. Sok helyen étnek a lehetőséggel, számos helyen azonban nem. Én hiszem, hogy az állami költség­­vetés a jövőben is juttat majd anyagi támogatást a kultúrának. De termé­szetesen a Csemadok esetében is csak azoknak, akik dolgoznak. BALÁZS BÉLA A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom