A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

INTERJÚ MIT AKAR A MISZ? Interjú Mlinkovics Róberttel, a Magyar Ifjúsági Szövetség elnökével — Mit kell tud­nunk a MISZ- ről?- A MISZ-t 1990 márciusá­ban jegyezték be. Székhelye Ko­máromban van.' Működési terüle­tünk Szlovákia. Van egy kilenc tagú el­nökségünk, egy központi irodánk. Volt két országos közgyűlésünk. Jogilag, tár­sadalmilag és politikailag független, alulról építkező tömegszervezet va­gyunk. — Mi célból alakultatok meg? — Szerettük volna a magyar fiatalo­kat összekovácsolni. Amikor elkezdtük, nem fogtuk fel igazán, hogy ez milyen nehéz feladat. Lassan az egyéves fenn­állásunkat fogjuk ünnepelni, de még mindig a kezdeti stádiumban vagyunk. Nincs annyi helyi csoportunk, amennyi lehetne. Fontos volna minden olyan fa­luba eljutni, ahol magyar fiatalok élnek, hogy a tespedésből felrázzuk őket. A legtöbb helyi csoportunk a SZISZ- ből átjött "bandával" működik, akik jól összeszoktak ugyan az évek folyamán, de sajnos, még mindig él bennük a régi SZISZ-es beidegződés. Azt hiszik, hogy egy ifjúsági szervezetnek nincs más dol­ga, mint hogy diszkót vagy bált rendez­zen. Mi ennél többet szeretnénk nyúj­tani. Szeretnénk olyan közösséget összekovácsolni, ahol a fiatalok ráérez­­nek arra, hogy együtt nagyon sok szép dolgot csinálhatnak. Jó lenne, ha kiala­kulna egy olyan helyi csoport, amelyet úgymond a kirakatba tudnánk tenni, és meg tudnánk mutatni a többieknek, hogy nektek is így kellene ezt csinálni. — Feltétlenül szükség lenne egy min­tacsoportra? — Igen, hogy lássuk, nem reményte­len a dolog. Félre ne érts, mi nem olyan mintacsoportot akarunk kialakítani, ahová hétről hétre tanulmányútra kül­denénk más csoportokat. Nem! Azt a szellemet, amit egy igazi közösség kiala­kít, azt kellene "lefotóznunk" és tovább adnunk. És mindezt azért, hogy a helyi csoportok kiessenek a régi kerékvágás­ból, és merjenek saját igényeik szerint működni. — A központ tehát arra vár, hogy ki­alakuljon egy példamutató csoport? — Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy mi ott a központban okoskodni akarunk. Ellenkezőleg: a realitásokra szeretnénk építeni. Keressük azokat az embereket, akik fel tudnák rázni az "al­vó" fiatalságot. Ez nagyon nehéz mun­ka, mert a fiatalok csalódtak a sokféle szervezetben, és szinte egyenként kell beléjük erőt, hitet önteni. Nagyra tar­tom azokat az embereket, akik nap mint nap próbálják meggyőzni a fiata­lokat, hogy ne a kocsmát válasszák. Saj­nos, nem minden helyi csoport vezetője ilyen. A mi szervezetünknek formalitá­soktól mentes szervezetnek kell lennie, amelyben lehetőség van az önképzésre. Helyi szinten mindezt nagyon nehéz megvalósítani. — Úgy gondolod, hogy nehezebb egy helyi csoport vezetőjének lenni, mint az országos MISZ elnökének? — Ez azért nem így van. Nekem ügyelnem kell arra, hogy mi hogyan ala­kul. Tudnom kell együttműködni az em­berekkel. Én sosem akartam azt, hogy a MISZ-nek elnöke legyen, egy egyen­rangú elnökséget képzeltem el. De utó­lag azt mondom, igenis kell egy ember, egy összekötő ember, aki a volánnál ül. — Jó vezetőnek tartod magad? — Próbálkozom a vezetéssel. Minde­nütt vannak problémák, hibák, és ez alól a MISZ sem kivétel. Sokszor arra kell mennem, amerre nem szeretnék. De ez így van rendjén, hisz ez a szö­vetség lényege. Ha ez egy Mlinkovics Ifjúsági Szövetség lenne, akkor minden úgy volna, ahogy én szeretném. De azért vagyunk, hogy elképzeléseinket, igényeinket egybecsiszoljuk, összehan­goljuk. Nem szabad a keményfejű elnö­köt játszanom. Meg kell hallgatnom a másikat is, vitáznom kell vele, és, ha belátom az igazát, akkor fejet kell tud­nom hajtani. Nagy hibáim egyike, hogy nem tudom hol a határ az elnök és a barát közt. Túl fiatalon és túl tapasz­talatlanul csöppentem bele az egészbe. Lehet, hogy az volna a legjobb, ha le­mondanék és pár hónapra vagy évre visszavonulnék tapasztalatot gyűjteni, és csak akkor térnék vissza, amikor érezném, hogy profi vagyok. Hidd el, ha saját magamra gondolnék, lemondanék. De nekem a MISZ fontosabb, mint sa­ját magam. Tekintettel kell lennem a tagságra, amely kétszer is bizalmat sza­vazott nekem. — Elképzeléseid szerint milyennek kellene lennie a MISZ elnökének? — Nehéz kérdés. Ha országos rajz­társaság lennénk, akkor azt mondanám, az elnök legyen jó rajzos, jó szakember. De én minek legyek a szakembere? A fiatalságnak? Addig jó egy elnök, amíg bíznak benne. Ha lassan is, de kapom a köszönő visszajelzéseket. Ez nekem olyan, mint a színésznek a taps. — Húszéves vagy, egy sínen lévő szö­vetség elnöke. A tagság kétszer is jelét ad­ta, hogy hisz és bízik benned. Mit akarsz még elérni? — Azt, hogy nyugodt szívvel mond­hassak le. Ha egyszer olyan közgyűlés lenne, amelyen 700 küldött venne részt és legalább 50 jobbnál-jobb elnökjelölt. Az a célom, hogy a MISZ jó szervezet legyen és nem az, hogy minél tovább maradhassak elnök. BALÁZS ZSUZSA kövezett utunk, amit 40 éven keresztül építettünk, és ez a GULAG-ba veze­tett. Ez a különbség a két társadalom között. — Véleményed szerint a nyugati tár­sadalmak melyik típusa lenne számunk­ra követhető? — Fogalmam sincs. A hagyománya­inkat kellene követni, vagy pedig hagyo­mányteremtőnek lenni. Szlovákiának azért is nehéz a helyzete, mert egy olyan új struktúrát, politikai intézmény­­rendszert kell kiépítenie, amelynek a <-''!ovák társadalomban nincsenek ko­moly hagyományai, ezért mindenkép­pen figyelemre méltó az, hogy ezzel megpróbálkoznak. Én nem akarok a szlovák politika szakértője lenni, hogy milyen tradíciókra támaszkodjon, de amikor érzed az emberekben, hogy a szabadság "génjeit" már 350 éve maguk­ban hozdozzák, holott tudod azt, hogy a XVI. században Kálvinék még egy­mást égették a vallásháborúk miatt Svájc területén, Erdélyben pedig ugyanakkor a tordai országgyűlésen ki­mondták a vallásszabadságot — akkor kicsit fájdalmas összehasonlítani a mai Svájcot és Romániát (Erdélyt). Nyugaton mindennél fontosabb az egyén joga és szabadsága. És nem tesz­nek fel olyan kérdést, mint mifelénk szoktak, hogy te elsősorban magyar vagy-e, vagy csehszlovák állampolgár. Ez egyszerűen nem fogalmazódik meg bennük, mert teljesen fölösleges priori­tást fölállítani. Egyik a másikat nem zárja ki. Én úgy szeretnék polgáraként büszke leírni erre az országra, hogy va­lóban olyan jogi és politikai intézmény­­rendszere van, és olyan szabad­ságjogokat biztosít számomra, amelyek mellett minden probléma nélkül vállal­hatom, hogy én a magyar nemzetnek a része vagyok. MISLAY EDIT A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom