A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
HÍRMONDÓ Európai levegő Ez év januárjában Kassára látogatott Ivó Peters, az Európai Parlament képviselője, aki a kisebbségek jogaival 15 éve foglalkozik. A képviselő ellátogatott a mecenzéfi németekhez és beszélt a kassai ukránok (rutének) képviselőjével, találkozott az Együttélés kassai ügyvivői testületével, és előadást tartott a nemzeti kisebbségek nemzetközi jogi kérdéseiről és gondjairól. Előadásában áttekintette a második világháború óta eltelt korszakot és annak eredményeit. Rámutatott: a nemzetközi jog szubjektuma a mai jogfilozófiai felfogás szerint csak az állam lehet. Az ENSZ elnevezése tehát félrevezető: a világszervezet okmányai ugyanis népekről beszélnek, de államokat értenek alatta, így a népnek, mint fogalomnak ezekben az iratokban két értelmezése lehetséges (nép és állam). Ez persze néha fonák helyzeteket teremt. A kisebbségek kérdéseiről értekezve Ivó Peters elmondta, a kisebbség jogait a többség belátása, kulturáltsága és méltányossága határozza meg minden országban. A kisebbség feladata, hogy meggyőzze a többséget: saját jól fölfogott érdeke, hogy európai színvonalú kisebbségi jogokat biztosítson. A kisebbség önmagában nem tudja megváltoztatni a többség véleményét. Ezért van szükség különböző nemzetközi szervezetekre, amelyek munkájukban segítik a kisebbségeket. Ha egy ország az Európai Közösség tagjává válik, akkor kénytelen lesz elfogadni ennek a szervezetnek a jogi normáit, tehát saját törvényeit szinkronba kell hoznia e jogokkal. Ha ezt nem tenné meg, a Közösség bármely országa követelheti, hogy tegye meg. Minden személynek, vagy szervezetnek jogában áll fölhasználni a közvélemény nyomását, panasszal élni a nemzetközi fórumokon, megnyerni más tagország képviselőinek a támogatását. A cél az, hogy az Európai Parlament olyan erkölcsi erővel rendelkezzen, hogy a társult országok önként alá vessék magukat e testület határozatainak, ajánlásainak, joggyakorlatának. Mivel vendégünk Belgiumból érkezett, felkértük, vázolja hazájának nemzetiségi viszonyait. Belgium és Hollandia Németalföld kettéválásával keletkezett (1830). A lakosságot a francia nyelvű vallon (39 %), a holland nyelvű, ám katolikus vallású flamand (60 %) és a német kisebbség (1 %) alkotja. Meg kell jegyeznünk, hogy a német kisebbségnek három egyeteme is van. Vendégünk elmondta, a flamand-vallon kérdés igazságos megoldásáért már száz éve folyik a harc. Ez a harc voltaképpen tanulási folyamat, s ezért minden öt évben megváltoztatják alkotmányukat. Minden nehézség és gond ellenére Belgiumban sikerült aránylag tisztességes körülményeket teremteni. Az ország három hivatalos nyelvet ismer. A németet, franciát, és hollandot. Mindhárom nemzetiségnek saját kormánya van. Ami számunkra kissé furcsa, az az, hogy ha egy vallon flamand területre költözik, akkor flamandként könyvelik el. Ivó Peters csodálkozott, amikor elmondtuk, a Csehországba költöző szlovák nem válik csehvé és fordítva. A hadsereg tisztjeit kötelezik, hogy mindhárom hivatalos nyelvből nyelvvizsgát tegyenek, mert beosztottjaikkal saját anyanyelvükön kell értekezniük. A német kisebbségnek külön németnyelvű katonai egysége is van, ami jelenleg 300 főből áll. Mindez a "tökéletlenség" számunkra egyelőre csak egy álomkép. BALASSA ZOLTÁN Két Csemadok-évzáró Jóval kisebb hírveréssel mint az előbbi években, de a meghatározott időpontban folynak a Csemadok alapszervezetek évzáró taggyűlései. Milyen sikerrel? Jómagam eddig két alapszervezet évzáróján vettem részt. Mi sem lenne helytelenebb, mint ha e két alapszervezet évzáróján szerzett tapasztalat alapján általánosítanék. Ám úgy vélem, hogy — bár az 1989. november 17-ét követő időszak nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tette, hogy változzunk és változtassunk — az évzáró taggyűléseket tekintve szinte semmilyen változás nem történt — már ami a részvételt és a tagság összetételét, aktivitását illeti. Szlovákia fővárosában közel húszezren vallják magukat magyar nemzetiségűnek. Közülük a Csemadok Pozsony területén működő hat alapszervezetének mintegy kétezren tagjai. A Csemadok Óvárosi Alapszervezete és a Csemadok Ligetfalui Alapszervézete dolgozik a legnagyobb (mintegy 800-900-as) taglétszámmal. A főváros területén élő húszezer magyar nemzetiségű polgárhoz viszonyítva a kétezer-kétezerkétszáz Csemadok-tag nem sok, de ha ez a kétezer-kétezerkétszáz tag mindegyike dolgozna, és legalább részvételével támogatná a Csemadokot és ezáltal a csehszlovákiai magyar kultúra ügyét, talán elégedettek is lehetnénk. A szomorú valóság azonban az, hogy a tagságnak csak egy nagyon elenyésző százaléka él szervezeti életet és vesz részt a Csemadok egy-egy rendezvényén. A tagság túlnyomó többsége mindössze annyiban kapcsolódik a Csemadokhoz, hogy évente megfizeti a tagsági bélyeget. Sajnos, ezt tapasztaltam a Csemadok ligetfalui és óvárosi alapszervezetének minap megtartott évzáróján is. A több száz tagból a ligetfalui évzárón mintegy 150-en, az óvárosi évzárón mintegy 100-an vettek részt. Az utóbbi szám azért is elszomorító, mert az óvárosi alapszervezetnek a csehszlovákiai magyarság Pozsonyban működő szerveinek és szervezeteinek (a könyvkiadóknak, a szerkesztőségeknek, az iskoláknak stb.) a dolgozói is tagjai. Közülük részvételükkel mindössze hárman tisztelték meg az évzáró taggyűlést. A Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségű képviselői közül (akik egyébként a Csemadok tagságának a szavazatai révén is jutottak jelenlegi tisztségükhöz) senki sem vett részt az évzárón. Mindkét rendezvényen nagyon hiányzott a középgeneráció, a "derékhad", és nem 8 A HÉT
